Első látásra a szeretői létforma sokféle pozitívummal kecsegtet. Ilyen például a partner rövid időre limitált, mégis kitüntető figyelme, megértése, az izgalom és a változatosság, a titokzatosság és a kaland. Ugyanakkor legtöbbször megjelenik a fájdalom és a csalódás, a bűntudat, az árulás és a féltékenység érzése, hosszú távon pedig a magány is. Ha egy személy jellemzően szeretői viszonyokban találja magát, ami a párkapcsolati működési módjának mintázata lesz, érdemes végiggondolni, mi lehet ennek a hátterében, milyen lelki tényezőkre vezethető vissza.
Ehhez szorosan kapcsolódik a szabadság iránti vágyunk és annak egy hibás vagy szélsőséges értelmezése, melyben a függetlenség és az önállóság elképzelhetetlen egy társ mellett. Ilyen esetben a szeretői szerep egyszerre ad lehetőséget a kapcsolat testi és érzelmi megélésére, de nem fenyegető a függetlenségre nézve. Az elköteleződés a hosszú távú kapcsolatok egyik alappillére, és bár első látásra vonzónak tűnhet, hogy a kapcsolatban jelen van a szenvedély és az intimitás, mégsem kell elköteleződni, előbb-utóbb mindez bonyodalmakhoz vezet.
Mi állhat a háttérben?
A kontrollvesztéstől való félelem is közrejátszik azoknál a személyeknél, akik sorozatosan szeretővé válnak. Egy házasságban ugyanis nem lehet egyedül irányítani, az, ahogyan élünk, az hogy hová tartunk, hogy hogyan oldunk meg helyzeteket, mindkét fél egyenlő mértékű felelőssége és mindkét félnek joga van benne kifejezni a saját igényeit. Retteghet valaki attól, hogy alkalmatlan hosszú távon kizárólagos kapcsolatot fenntartani. A szeretői életmód hátterében egy másik jelenség is állhat, mégpedig az a félelem, hogy a másik ember prioritásai közül az első helyen legyünk. Valamely gyermekkori minta vagy hiedelem azt tanította meg ilyenkor az egyénnek, hogy
Akár először, akár sokadjára éli át az egyén a szeretői szerepet, érdemes ezeket a félelmeket felülvizsgálni, végiggondolni, hogy honnan erednek és mit lehet velük kezdeni, hogy a jövőben kevesebb csalódás érjen bennünket.
Bár gyakorlatban azt tapasztalatom, hogy terápiára többnyire párok jelentkeznek annak érdekében, hogy képesek legyenek átvészelni valamelyik fél hűtlenségét, fontos lenne tudni, hogy számos pszichológiai, személyiségbeli változást okoz a szeretői élethelyzet is, főként, ha hosszú ideje tart vagy, ha eddig jellemzően ilyen kapcsolatokat alakított ki az egyén. A kognitív disszonancia szinte minden ilyen esetben megjelenik. Ez azt jelenti, hogy az egyén olyan vívódáson megy keresztül, amelyben két, egymásnak ellentmondó, egymást kizáró meggyőződés van jelen. Szeretőként kénytelenek vagyunk hazudni és a hűségről, a házasság szentségéről vallott korábbi nézeteinket félretenni, ha addig ezekben meggyőződéssel hittünk. Ha azonban az egyén értékrendje és aktuális tettei nem egyeznek meg, ez komoly terhet ró a pszichés jóllétre, stresszt, szorongást és depressziót okozva. A szeretői státusz hatására identitáskrízisen is keresztülmegyünk, mivel szeretőnek lenni sokszor jár együtt az önmagunkról alkotott kép lerombolódásával, az értékrendünk önmagunk általi elárulásával és korábban nem tapasztalt társadalmi kirekesztettséggel.
A tagadás
A szeretői viszonyban élők sok esetben kénytelenek torzító énvédő technikákat alkalmazni azért, hogy képesek legyenek az adott életszakaszt könnyebben elviselni. Ilyen a tagadás, amely által a helyzet valós jellemzőit észrevennék. A tagadás voltaképpen egy önbecsapás, melyben megjelenik a hamis reménykedés arra vonatkozóan, hogy a partner előbb – utóbb el fogja hagyni házastársát. A remény megalapozottnak tűnik, hiszen a találkozások ideje alatt többnyire minden idilli, mindketten a legjobb formájukat hozzák, nincsenek konfliktusok, mindketten azt érzik, hogy egymásnak ők a legfontosabbak.
Ez a téves elképzelés fakadhat abból, hogy a téma kényessége miatt nem kérdezzük meg a partnerünket, ő pedig nem játszik nyílt lapokkal. Ámíthatjuk magunkat azzal is, hogy ha a partnerünk panaszkodik a házasságáról, akkor biztosan nem működik az intimitás sem. Olykor annyira elsöprőnek éljük meg a viszonyt, annyira idealizáljuk, hogy feltételezni sem tudjuk a másik részéről, hogy rajtunk kívül a házastársára is képes időt és figyelmet szánni. Gyakori jelenség, hogy ha a házasságban élő fél be is vallja az otthoni szexuális életet, de ezt úgy állítja be, mint az átmenetiséghez tartozó jelenséget, egy olyan házastársi kötelezettséget, ami inkább kínos és a gyanakvástól, a lebukástól óvja meg a viszonyt.
Az ígérgetés - elválunk!
Továbbmenve, sokszor a házasságban élő fél ígéreteket tesz a kapcsolatból való kilépésre, ettől az önbecsapás újult erővel él a szeretőben, azonban a válás nem történik meg,
Máskor az önbecsapás arra irányul, hogy az egyén meggyőzi magát arról, hogy semmi rossz nincs abban, amit tesz. Szintén a tagadáshoz kapcsolódik, hogy megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy meg vagyunk elégedve az aktuális helyzettel úgy, ahogy van, vagy felmentjük a másik felet akkor, amikor ő megbánt vagy nem minket választ. Az önáltatás rövid távon jelenthet megkönnyebbülést, de hosszú távon biztosan negatív hatása van. A racionalizáció szintén gyakran használt énvédő mechanizmus, amellyel hamis, de hihető érveket találunk viselkedésünk elfogadhatóvá tétele érdekében. Projekcióról pedig akkor beszélünk, amikor másra hárítjuk saját elfogadhatatlannak minősülő érzéseinket, például a szerető a feleséget hibáztatja vagy más férfiak szeretőjét kritizálja, viselkedésüket elutasítja, miközben ő maga is hasonlóan él.
Ez abból adódik, hogy a szerető végigköveti a partnere hazugságait annak házastársával szemben és belelát az átverés módszereibe, ami később az összes lehetséges partner szavahihetőségét megkérdőjelezheti. Ugyanez történik akkor is, ha a szeretői kapcsolatból egy felvállalt kapcsolat lesz, mivel ilyenkor a szerető előre el tudja képzelni, hogyan válhat belőle is megcsalt fél.
Mindig csak a második?
A szeretői viszonyban könnyen sérül az önbizalom. Azzal, hogy a kapcsolatot titkokban kell tartani, a szerető értéktelennek érezheti magát. Jellemző, hogy a szerető viszonyítja magát a házastárshoz és mivel ő csak a második, ez negatívan hat az önbizalmára. A társadalmi megítélés belsővé tétele is megtörténhet, ami szégyenhez és bűntudathoz vezet, ezek következtében az önértékelés és az önbizalom csökken. Hibásnak érzi magát és ezt a felé megfogalmazott kritikák is alátámasztják. A szeretői léthez sokszor hozzátartozik a kontrollvesztettség érzése is, annak ellenére, hogy sokan épp a függetlenség és az autonómia érzése miatt vágnak bele ilyen kapcsolatba. Nem számolnak ugyanakkor az érzelmi faktorral, a szerelem, a kötődés kialakulásával. Ez esetben
Mindemellett érzelmi és olykor anyagi függőség is felléphet. A szeretői szerep egyik pszichológiai hozadéka, hogy növelheti a rezilienciát, azaz a stresszorokkal szembeni megküzdőképességet, az alkalmazkodóképességet, az önmagunkra utaltság pedig fokozhatja az önmagunkba vetett hitet. Számos hátránya miatt mégis érdemes végiggondolni, hogy valóban ezt a létformát szeretnénk-e folytatni, megéri-e a szeretői szerepből származó sebekkel együtt élni, valóban kielégíti-e a kötődési igényeinket ez a kapcsolattípus? Ha pedig már megtörtént (épp benne vagyunk vagy visszatérően ilyen kapcsolatokban találjuk magunkat), érdemes megvizsgálni, hogy milyen módon védhetjük meg magunkat az általa okozott fájdalmaktól, netán pszichés megbetegedésektől, milyen tanulságokat vonhatunk le saját működésünkről és ezt hogyan tudjuk kamatoztatni egy kiegyensúlyozottabban működő jövendőbeli kapcsolatban.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Zabán Márta: Szeretek forgószél lenni
Pécskán tanult meg olvasni, iskolásként végérvényesen az irodalom bűvkörébe került, végül Kolozsváron talált rá az irodalomtörténet rejtett kincseire. Dr. Zabán Márta pályájának fordulópontjairól, belső vívódásairól és meghatározó örömeiről mesél.
