Maszat, pocaklakó, manó, csöppség, babóca – ezek a leggyakoribb gyermekeket becéző szavak. Nem igaz, Anyucik? Legtöbben így szólítottuk őket először. Legalábbis, amíg meg nem születtek, vagy amíg meg nem tudtuk a nemét a várva várt picinek. És igen, sokan még azután is így becézzük őket. A babavárás során hamar eljön annak is az ideje, amikor anya és apa nevet választ. Ekkor jön a fejtörés: Anna vagy Villő, Bence vagy Kadosa, Erzsébet vagy Dzsesszika, Levente vagy Denisz legyen? Ki-ki a maga ízlése szerint próbálja kiválasztani a legmegfelelőbb nevet kisbabájának. Nézzük, melyek a trendi nevek ma, milyen elvek alapján döntünk, és milyen jogszabályok léteznek a névadásra.
{hirdetes}
A név kötelez
És valóban, vágja rá Kádár Annamária gyermekpszichológus. A név, melyet egy életen át viselünk, hatással van önazonosság-tudatunk alakulására. Nevünk nemcsak a személyünk azonosításában, hanem az identitásépítésben, a személyiségünk változásában is fontos szerepet tölt be. Ezért nem mindegy, hogy milyen nevet adunk gyermekünknek. Az ausztrál bennszülötteknél például, meséli Anna, életciklusonként újabb és újabb névvel látták el a törzs tagjait, ezzel jelezve a változást és fejlődést. A „primitív” társadalmakban a névadás mágikus jelentőséggel bírt, a gyermeknek tudatosan választottak olyan nevet, amely kifejezi belső lényegüket, és meghatározza jövőképüket. A nevünk használatával, módosításával folyamatosan kijelöljük és pontosítjuk a helyünket a világban. Régen szoros kapcsolat élt a név jelentése és a nevet viselő személy tulajdonsága között, pl. Apród jelentése ’kicsike, gyermek’, Előd jelentése ’első szülött’. Carl Gustav Jung svájci pszichológus szerint a család- és keresztnevek meghatározzák, hogy hogyan fantáziálunk magunkról gyermekkorunkban. Anna szerint nagyon fontos a tudatos névválasztás és ennek több szempontú átgondolása. A vicces névadással azt jelezheti a szülő, hogy a gyermek nem más, mint egy jó poén, pl. Cserepes Virág, Falábú Orgona. Van olyan szülő, aki úgy akar egyéniséget adni megszületendő gyermekének, hogy olyan nevet választ neki, amelyet senki más nem visel. Akit egy fura keresztnévvel ajándékoznak meg, annak a gyermeknek nagyon könnyen sikerülhet kirekesztetté válnia, pl: Bendeguzella.
Modern-egyedi, régimódi-ősmagyar
Egy vicces történettel folytatom, melynek főszereplője az a lövétei öreg székely, aki hosszasan hümmögött, mikor komái a dédunokája nevét kérdezték. „Erőst cifra neve van a legénykének, ejszen valami lehelet vagy fuvallat" – vakargatta a fejét az öreg. Végül aztán a komák segítségével sikerült kiköbözni, hogy a gyermeket Lehelnek hívják. Nem is olyan cifra név, igaz, Anyukák? Hallunk mi ennél sokkal cifrábbat is, és most senkit nem akarunk megsérteni. Csak nehéz megszokni mondjuk, hogy az általunk ismert kisfiút Táltosnak szólítják, vagy a szomszéd kislány az Ékes nevet kapta. Ettől még szép nevek, és magyar nevek, de szokatlan első hallásra. Ilyenek vagyunk mi, székelyek, erdélyiek, nehezen szokjuk meg az újat. Marci kisfiam első napjait például Zente és Regő társaságában töltötte, egy nappal előtte születtek a ma már egy- éves ikrek. Édesanyjuk, Réka elmondta, amikor az ikrek nővére született, párjával arra törekedtek, hogy magyar nevet válasszanak, egyedi legyen, valamint találjon a családnévhez. Pár név közül esett a választás az Avarkára (a szülőszobán az orvos azt mondta, ilyen nevű gyerek még nem született a kórházban). Az ikreknél szintén az ősmagyar naptárban keresgéltek: így lettek ők Zente és Regő. Pár meccset mindhármuk névválasztásánál lejátszottak a nagyszülőkkel, tette hozzá Réka, de aztán rájöttek, hogy minden csak megszokás kérdése.
Az ősmagyar nevekkel ellentétben olyan példát is találunk szép számmal, amikor szappanoperák vagy sorozatok szereplőinek nevét kapják a csöppségek. Ez a tendencia főként Magyarországra (volt) jellemző. Ezért nem is lepődünk meg igazán a következő történeten. Budapesten esett meg egy újszülött kislány születésekor az újdonsült apával, aki nagyon felháborodott, amikor az Erzsébet név hallatán a tisztviselő „nem az édesanya, a gyermek nevét kérdeztem"-mel próbálta helyreigazítani őt. Menten tisztázta, hogy a leánykát valóban Erzsébetnek hívják, majd udvariasan megérdeklődte, hogy törvény tiltja-e ezt a nevet, esetleg írott szabály, hogy a 21. században minden magyar leánykát csak Mercédesznek szabad keresztelni?! Vidékünkön régen mindenkit Istvánnak, Józsefnek, Erzsébetnek, Katalinnak hívtak, ma már ezek a nevek kikoptak. Nem elég vagányak, vagy mi lehet az oka? – teszem fel magamban a kérdést.
Édesanyákat is megkérdeztem, hogy ki milyen nevet adott kisgyermekének, és hogyan választotta ki a megfelelőt, közel száz válasz érkezett. Természetesen ahány ház, annyi szokás, vagyis mindenkinek megvan a maga szempontja, hogy mi szerint dönt. A legtöbb szülő számára az a fontos, hogy magyar nevet adjon gyerekének, és ne lehessen más nyelvre lefordítani (Hunor, Zalán, Kende, Zselyke, Boglárka, Écska), más éppen olyat választott, hogy idegen országba tévedve is tudják majd kiejteni csemetéje nevét (Kata, Izabella, Dániel, Kevin). Van, aki azt szeretné, hogy becézhető legyen (Mátyás-Matyika, Dóra-Dórika), más azt, hogy ne (Tas, Abigél), van, aki sorshúzással döntötte el, hogy az anya és az apa névlistáján megmaradt háromból végül melyiket kapja a csöppség. Sokan írták azt is, hogy fontos a név jelentése, az is, hogy milyen üzenetet hordoz, másoknak a dallam, a név csengése volt a döntő. Ismerek olyan biológiatanárt is például, aki Avarnak, Jácintnak, Borókának és Gyopárnak nevezte el gyerekeit, ami számomra nagyon szimpatikus választás.
Divatnevek
Régen minden elsőszülött gyerek édesanyja, édesapja nevét kapta, ma már ez nem dívik. Ma az a tendencia, hogy minél egyedibb, különlegesebb, cifrább legyen a gyerek neve, mégis mindig vannak divatnevek. Hogy melyek ezek ma? A Transindex hírportál ez év elején készített egy felmérést erről. Eszerint 2015-ben Csíkszeredában például a Dávid és az Eszter volt a leggyakoribb, de népszerű volt még a Balázs, Mátyás és Hunor, illetve az Ágota, Ágnes, Hanna és Henrietta név is. A ritka nevek között a Huba, Kende, Tas, Villő, Ismáel, Etienne, Lili és Miksa szerepelt. Székelyudvarhelyen a fiúnevek közül az Ádám, a Gergő, a Bence és a Botond volt a legnépszerűbb, míg a női keresztnevek közül a Gyopár, Anna, Luca és Boglárka. Egy-két szülő pedig a Gerő, Hanzár, Avar, Miksa, Emmett, illetve az Ártemisz, Ünige, Panka, Lea vagy Tilda neveket választotta csemetéjének. Háromszéken a megyei statisztikai hivatal illetékese szerint a leggyakrabban anyakönyvezett fiúnevek a Dávid, Kristóf, Bence, Zsolt, István és András voltak. A női keresztnevek közül a Hanna, a Nóra, az Andrea, az Anna, a Kincső és a Jázmin volt a legnépszerűbb a megyében. Szatmárnémetiben a legtöbb magyar szülő Bencének, Tamásnak, Milánnak, Balázsnak vagy Dominiknak keresztelte kisfiát, a lányok pedig többnyire az Enikő, Katalin, Ildikó, Vivien és Anikó neveket kapták.
Mi itt, Erdélyben, abban a szerencsés vagy épp szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a romániai jogszabályok szerint bármilyen nevet adhatunk gyermekeinknek. Magyarországon a szülők csak az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékéből választhatnak. Igaz, ott is van 2159 lánynév és 1632 fiúnév, köztük pedig olyan is akad, amelyről talán életünkben nem hallottunk. A hazai jogszabály mindössze annyit ír elő, hogy az anyakönyvvezetőknek jogában áll felhívni a szülők figyelmét arra, ha sértő, nevetséges, megalázó nevet szeretnének adni gyereküknek, hogy ne tegyék meg, válasszanak mást. Ennél több beleszólás azonban nincs.
Hogy ki milyen nevet választ csemetéjének, rendkívül személyes döntés, melyet tiszteletben kell tartani. Úgy gondolom viszont, hogy nekünk, magyaroknak érdemes továbbra is a szépen csengő, magyar neveinket előnyben részesíteni a néha kínosan hangzó külföldi keresztnevekkel szemben, még akkor is, ha azt egy más nyelven beszélőnek nehézkes kimondania.
