GRÓF BICIKLIN Különös fogadtatás a várkastélyban – a gyalui aranyifjú hazatérése

Hiába maradt idősebb báró Barcsay Tamás és neje, Bánffy Katinka az első világháború után román állampolgárként Erdélyben, fiúk, József sokáig nem tért vissza Gyalura, az ősi várkastélyba. Egyrészt mert nem akart a román hadseregben szolgálni, másrészt jól érezte magát Budapesten.
Hirdetés

Amolyan aranyifjú hírnévnek is örvendhetett az ifjú Barcsay, bár, dicséretére legyen mondva, a nagy lumpolások mellett egy közgazdaságtani doktorátus megszerzésére is futotta az idejéből és energiájából.

A kastély egykori képe

Előbb a keszthelyi gazdasági akadémiára járt, ahol Horthy Miklós legkisebbik fia, Nicky volt a legjobb barátja. Amúgy

mindhárom közeli barátja hasonló körökből származott, a kor legfontosabb embereinek fiai közül kerültek ki: ifjabb Bethlen István, a miniszterelnök Bethlen István fia, Nicky, Horthy Miklós playboy csemetéje, valamint Teleki Pál fia, Géza. 

Gyaluból azonban folyamatosan ment a revolverezés, míg aztán az ultimátum is megérkezett: ha József nem jön haza, és nem veszi át a birtok vezetését, megvonják tőle a pénzügyi támogatást. A súlyos „fenyegetés” hallatán az örökös a budapesti városházán keresett magának állást – ilyen barátokkal nem lehetett túl nehéz… –, ott találkozott Dezső Évával, későbbi feleségével.

Barcsay Éva

Ligeti Juliska színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja és Dezső József színművész gyermeke sem szorult rá feltétlenül a kétkezi pénzkeresetre, akkoriban azonban ez sikk volt, a fiatal nők valószínűleg így akartak kicsit elmenekülni a szülői felügyelet alól. 

Nagy Elek üzletember, a kastély mai tulajdonosa

„Apám 1936-ban elhatározta, hogy feleségül veszi anyámat. A margitszigeti kis kápolnában házasodtak össze, de sem a döntésről, sem az aktusról nem értesítette a szüleit. El is indultak Olaszországba nászútra, amikor egy Gyaluban feladott távirat még Magyarországon utolérte őket:

József azonnal jöjjön vissza Gyaluba. A szülők az újságból értesültek a házasságról” – meséli ifjabb Barcsay Tamás, Gyalu utolsó örököse.

A közvélemény hiába tartotta akkoriban példaértékűnek a frigyet – „a vérbeli és a szellemi-művészeti arisztokrácia házassága…” –, a Barcsay-családba való kétségtelenül kifogásolható belépő után az újdonsült Barcsaynénak még egy furcsa fogadtatáson is át kellett esnie.

Bánffy gróf unokájával, Barcsay Józseffel 1910-ben

Amikor megérkeztek Gyaluba, az ifjú férj leültette nejét a szalonban, ő meg elment megkeresni a szüleit. Percekig nem történt semmi, aztán Barcsay Éva egyszer csak azt látta, hogy az ebédlőbe vezető ajtó résnyire kinyílik, majd becsukódik. Átment az ebédlőbe vezető másik ajtóhoz, mire az is kinyílt, majd becsukódott. Kiderült, a maga félszeg módján Bánffy Katinka figyelte titokban az új asszonykát. 

A szalon anno
Hirdetés

Idősebb Barcsay Tamás még abban az évben, 1936 telén meghalt, azt követően 1940-ig senki sem lakott a várkastélyban. Bánffy Katinka férje valamennyi szobáját érintetlenül lezáratta, ő meg Budapestre költözött. Mi tagadás, nem örült különösebben menye erőteljes kastélykorszerűsítési elképzeléseinek.

Barcsay József a bécsi döntés után, alig negyvenévesen nyugdíjaztatta magát, és hazament Gyalura. Akkor már meggyőződésből és kötelességtudatból, tele modernizációs elképzelésekkel.

A román impériumváltás után kapott kompenzációból, no meg a 700 holdnyi termőföldből és erdőből persze képtelenség volt fenntartani a kastélyt, a család a szeszgyár jövedelméből élt.

De az sem ment könnyen. Apja ugyanis korábban eladta az üzemet egy besztercei embernek, amit Barcsay József ugyan visszavásárolt, de sok utánjárásba került, míg a magyar hatóságok engedélyezték a működtetést. A gyár így csak 1943 végén kezdett üzemelni teljes kapacitással, Magyarország egyik legnagyobb akkori szeszgyára nemcsak pálinkát produkált, hanem ipari szeszt is. 

A szalon ma

A kastély is jó állapotban várta meg a gazdáját. Hasznosítására nagyívű tervek körvonalazódtak, gróf Károlyi László radványi kastélyszállójának mintájára valami hasonlót akartak berendezni. A dolog szépen beindulni látszott, egy budapesti utazási iroda toborozta a vendégeket. Rengeteg pénzt költöttek rá, 1944 őszén egészen remek állapotokat volt kénytelen hátrahagyni a család. Akárcsak a kis magyar világ több más megvalósításának áldásait, ezt is Románia élvezhette sokáig.

Fotó: Családi archívum

Hirdetés