– 2020-ban, a Magyar Népmese Napjára hirdette meg meseíró pályázatát az RMPSZ. A téma a világjárvány volt.
– Nagyon jól megérezte az ötletgazda, Köllő Zsófia és az RMPSZ, akik nevükhöz méltóan tudják, hogy a pedagógia lényege életre tanítani a gyerekeket, felkészíteni őket arra, hogy megbirkózzanak az élet által teremtett nehéz helyzetekkel is. Márpedig a koronavírus-járvány ilyen próbatétel mindannyiunk számára.
– Úgy tudom, Emese elolvasta az összes beérkezett mesét.
– Hozzánk már a zsűri által kiválogatott kb. 150 mese jutott el, de az Ábel Kiadó szerkesztője, Szikszai Ildikó és jómagam újraolvastuk az összeset, és a „kiselejtezettek” közül egy-két mesét beemeltünk még. Végül 146 mese került be a kötetbe.
– Milyen gondolatok, érzések járták át, miután elolvasta a meséket?
– Az első döbbenetem az volt, ami 30 éves szerkesztői munkámnak is legfőbb tanulsága, hogy a gyerekek, bizony, példát mutatnak nekünk. Nemcsak kreatívabbak, mint a felnőttek nagy része, hanem bátrabbak és érzékenyebbek is.
Ezt a kegyetlen és mindenki számára megmagyarázhatatlan helyzetet ők a maguk értelmi és lelki szűrőjén keresztül különleges tartalmakkal gazdagították, és józan bölcsességgel magyarázták.
A másik gondolatom az volt, hogy ennek gyógyító ereje van. A gyerekek számára azért, mert kiírták magukból a félelmeket, de ugyanúgy gyógyul az is, aki olvassa. Ez a 146 mese ugyanakkor szembesíti a felnőtteket azzal, hogy a világjárvány mit okozott a világnak és azoknak, akik számunkra a legértékesebbek: a gyermekeknek. A koronavírus megfosztotta őket a legfontosabbtól: a társaiktól, a közös játék és tanulás lehetőségétől, az öleléstől, a mosolytól, a kedves arcok tükrének fényétől.
– A legtöbb mese, gondolom, pozitív kimenetelű...
– Nem a legtöbb, hanem mindenik. A kicsik a varázsmese eszközeivel dolgozzák fel ezt az emberpróbáló helyzetet, és megtalálják a kulcs gyógymódokat. Ezek: az összefogás, a félelem legyőzése, az igazság kimondása, a bátorság és a szeretet, a mosoly, mely lebontja a körénk épült falakat. A nagyobbak már a fanyar humor eszközével élnek, de akadt olyan gyerek is, aki a halált megtestesítő görög mitológiai alak, Thanatos és egy kamaszlány kalandjába öltözteti ezt a maszk históriát. Nagyon izgalmas.
– Nem könnyű munka egy ilyen jellegű kötet szerkesztése…
– Hatalmas munka árán született meg a végső változat. Akadt gondom bőven a címekkel, hiszen minden második mesének ugyanaz volt a címe: A láthatatlanná tevő maszk, mivel ez volt a felhívás címe is. Próbáltam minden meséből a legizgalmasabb szófordulatot, a kulcspillanatot kiemelni. De nemcsak a címekkel kellett bíbelődnöm, hanem a mesékkel is. Számon is kérték, hogy miért rövidítettem a meséket… Azért, hogy ne 40 mese férjen be a kötetbe, hanem 140. Próbáltam minél olvasmányosabbá, időtállóbbá tenni őket, ám a mesék lényegén, a lelkén nem változtattam.
Bak Sára illusztrációja – mindegyik a koronavírus-járvány egy-egy érdekes, hiteles pillanatát örökíti meg a képzőművész nyelvén
– Vannak személyes kedvencek?
– Ó, természetesen! A legutolsó mese, a Nánia Hannáé igazi kis remekmű, és ráadásul tanulságos is. De ott van például Kabay Henrik László Ész-vész című meséje, ami egy felnőtt humoristának is dicséretére válna, olyan szellemes. A korosztályokat felvezető mottókat is a legjobb mesékből idéztem. A kicsiknél az a fő gondolat, hogy: „Ha a járvány véget ért volna, talán az én mesém is más irányt vett volna” – írta Hart Dominik Márk. Az V–VIII. osztályosok mottója Varga Bálint gondolata, aki rájött, hogy „a vírust az emberi félelem táplálja. Addig nem tűnik el, amíg az emberek rettegésben élnek.” És Nánia Hanna meséjének egy mondata vezeti fel a középiskolás korosztály írásait:
„Hát elfelejtettétek, hogy a mosoly és a jókedv az egyetlen gyógyszer?”
Ugyanakkor a mesékben feltűnik korunk másik réme, az elidegenedés is: „Aki nem hiszi, találja ki, vajon ki ül mellette a maszkban”. Gyermekeink érzik, hogy korunkat a kórtól, azaz a betegségtől már csak egy cingár ékezet választja el.
– A könyv másik erőssége az illusztráció.
– Bak Sára grafikusművészünk csodálatos illusztrációi gazdagítják a kötetet. Neki sem volt könnyű dolga, hisz egy témáról tucatnyi színes festményt, és félszáz monokróm rajzot készített. De nemcsak művészi, hanem szellemes, értő és önálló üzenettel bíró illusztrációk születtek.
– Júliusban mutatták be hivatalosan a kötetet, most már saját életét éli. Milyen visszajelzések érkeztek?
– A gyerekek nagyon szeretik, és büszkék arra, hogy bekerültek egy ilyen pompás könyvbe. Reméljük, megér legalább még egy kiadást, mert igényes, szép és értékes könyv. Hiteles kordokumentum és egyben ennek az ismeretlen betegségnek is megrázó kórképe, sőt recepteskönyve. Meseterápia a javából.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Zsigmond Emese főszerkesztő: „Egész lényemet átjárja a Napsugárnál végzett munka”
Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)
