„Ahhoz, hogy a népzenei képzés gondolata megszülessen, meg kellett tapasztalnunk, hogy Székelyudvarhelyen (2009-ben) alig van népzenész, zenekarról nem is beszélve” – eleveníti fel Kinda Botond, aki az ekkor alakult Kaszaj Zenekar tagja Orendi Istvánnal és Marthi Zoltánnal együtt. „Akkoriban azzal járultunk hozzá a városban szervezett táncházak fennmaradásához, hogy moldvai és gyimesi zenét játszottunk. Hamarosan át is vettük a táncházak szervezését, és támogatást próbáltunk szerezni azért, hogy a heti rendszeres táncházat biztosítsuk Székelyudvarhelyen” – meséli. Lényegében így hívták életre a Kaszaj Egyesületet, ezzel biztos alapokra helyezve az Udvarhelyi Táncházat. Most már
évente átlagosan 25 táncházat tartanak a székelyudvarhelyi Művelődési Házban.
Az első években Sepsiszentgyörgyről és Csíkszeredából hívták a zenekarokat, így lett például a Kedves Zenekar az állandó házigazdája az Udvarhelyi Táncháznak. A Kaszaj Egyesület egyébként az Erdélyi Hagyományok Házával és az Udvarhely Néptáncműhellyel partnerségben rendezi minden évben az Erdélyi Táncháztalálkozót.
Oktatás kell a kontinuitáshoz
Az Erdélyi Táncházmozgalom ma reneszánszát éli, de a táncház nem létezhet élő népzene nélkül. „A népzene nem csupán régi dallamok gyűjteménye, hanem egy közösségi életforma része. Erdélyben még ma is sok helyen élnek az eredeti falusi hagyományokból származó dallamok és stílusok. Ha nincs tudatos oktatás, a tudás könnyen megszakadhat, mert a falusi közösségekben egyre kevesebb az autentikus »adatközlő« muzsikus” – hangsúlyozza Kinda Botond.
Az utánpótlás igénye tehát már a kezdetektől egyértelmű volt, így aztán 2012-ben úgy döntöttek a kezdeményezők: pályázni fognak az anyagiak előteremtésére, és elindítják a népzenészképzést Székelyudvarhelyen.
2013. október 2-án elkezdődött a paraszt furulya-, hegedű-, brácsa- és nagybőgőoktatás.
Az első 43 jelentkezőt a csíkszeredai Kedves Zenekar (Román Hunor – hegedű, Kedves Botond – brácsa, Biró Imre – nagybőgő) és a Kaszaj Zenekar (Orendi Emil István – paraszt furulya) tagjai oktaták. Hegedűoktatásra 24, brácsaoktatásra 5, nagybőgőoktatásra 6, parasztfurulya-oktatásra pedig 8 ember jelentkezett – sorolja a számokat Botond. Az oktatás heti rendszerességgel zajlott, az udvarhelyi Művelődési Házban.
• Fotó: Kinda Botond archívuma
Habár már az első évfolyam is számottevő volt, az elmúlt évtizedben összesen 238 tanulója volt az Udvarhelyi Népzeneműhelynek. Jelenleg százegyen vesznek részt a képzésen. Ha a népzene, a népi kultúránk e részének ismerete, napi művelése nem lenne elég kecsegtető a jelentkezők számára, akkor az bizonyára nyom a latba, hogy
a tíz év alatt egy tucat olyan oktató fordult meg a képzésen, akiknek neve, munkássága nem csak a táncházmozgalom bennfentesei számára lehet ismerős.
Román Hunor, Szabó Lóránd, Görbe Gyopár és Kászoniné Fejős Gabriella hegedülni, Kedves Botond és Kisfaludi Attila brácsázni, Kelemen Molnár János, Biró Imre és Bajna György nagybőgőn játszani, Orendi István, Kászoni Szilárd és Szél Ilona pedig furulyálni tanította a részvevőket.
Tíz év „termése”
A táncházakban pedig rendre megjelentek azok a kezdő és haladó tanulók, akik már be mertek állni a táncrendet kísérni. „Olykor 5-10 tanuló is állt rendet a muzsikáló tanáraik háta mögött, és lesték, hogy milyen fogásokat tudnak ellopni” – meséli Botond. De a népzeneműhely tanulói zenekarba szerveződve is aktívan részt vettek a gyermektáncházakban, a gyermek és felnőtt néptáncoktatásokon is muzsikáltak. Sőt, az évek során több zenekar is – például a Huzavona, a Lelkes, a Héva vagy a Vágábend zenekar – megalakult a képzés részvevőiből, amelyeket ma már Erdély-szerte ismernek a táncházmozgalomban, és nemcsak.
A 7 évestől 70 évesig minden korosztály megfordult a népzeneiskolában,
hisz a képzés úgy van felépítve, hogy az iskolai és munkahelyi kötelezettségek után tudjanak részt venni azok, akik szeretnének. Egyébként fontos hozzátenni: a népzenészeknek Erdélyben nincs lehetőségük felsőfokú képzésre népi hangszeren, ezért sokan választják például a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát. „Sok olyan népzenész van, akik zenekarba szerveződve zenélnek táncházakat, koreográfiákat, előadásokat, koncerteket, de a hét minden napján nem a zenélésből élnek” – fűzi hozzá Botond.
A népzenei képzés egyébként (szerencsére) nem egyedi Székelyudvarhelyen: Erdély több településén folyik népzeneoktatás különböző formákban. „Összefonódnak a népzenészek, népdalénekesek, néptáncolók és hivatásos néptáncosok, mindez a táncházmozgalom része.
Nagyon sok példa van Erdély-szerte arra, hogy a néptáncosból és népdalénekesből később népzenész is lesz” – tudjuk meg.
A mozgalom talán leglátványosabb leképeződése az Erdélyi Táncháztalálkozó, amely híven mutatja: nemcsak a néptánc, de a népzene népszerűsége is nőtt a fiatalok körében is, hisz évről-évre egyre több fiatalt látni a Székelyudvarhely főteréről induló, muzsikusok vezette felvonuláson.
Cikkünk a Nőileg magazin 2025. szeptemberi lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
„Fecskehajtó” szeptember – Mária és Szent Mihály ünnepe
A népi kalendárium Szent Mihály havaként jegyzi e hónapot, hiszen 29-én üljük Szent Mihály arkangyal ünnepét. A vallási ünnepek közül a legkiemelkedőbb ebben a hónapban Kisboldogasszony napja, amelyet szeptember 8-án tartanak.
