Kamaszként jártam Európa egyik legnagyobb skanzenjében, Dániában. Lenyűgözött, hogy a látottak mennyire másak voltak, mint amit itthon ismerünk: fűvel beültetett háztetők, szekrényszerű alvóhelyek, mégis minden ismerős volt. Nagyanyáink, nagyapáink, dédszüleink, az őseink világa volt, egy világ, amiben határoktól, kultúráktól függetlenül van valami közös.
Azt hiszem, egy kicsit újraértékeltem az addig látott hazai skanzeneket is, másképp nézem azokat: a népi „babaházak” világa őserővel telt meg számomra. Épp ezért
a skanzenek nem igazán múzeumok már nekem – még akkor sem, ha múltunk egy szeletét mutatják be, kulturális, nemzetiségi sajátosságokat.
A néprajzi múzeumokban ma is egyszerre vagyok gyerek, aki bekukucskál minden sarokba, nő, aki tisztelettel szemléli azokat az eszközöket, amelyekkel felmenői nap mint nap végezték azt a munkát, amiben nekem segít a mosógép, a porszívó és társai, és erdélyi, székely, magyar is vagyok, aki büszke, na meg egy sima bóklászó turista, aki elmerül a zárt tündérkertecskékben.
Nehéz listát írni, hogy Erdélyben, mely skanzeneket „kell” meglátogatni, nem is hiszem, hogy szabad ilyen kijelentéseket tenni, szóval, inkább azokat sorolom, amelyek rám mély benyomást tettek.
• Fotó: Haszmann Pál Múzeum
Haszmann Pál Múzeum – Csernáton
Egy generációk által építgetett kincs, amelynek Haszmann Pál helytörténész, minden idelátogató Pali bácsija volt a legjobb ismerője. A múzeum a Kovászna megyei község felszegi falurészében, a Damokos Gyula-féle kúriában és annak parkjában kapott helyet, és 1973 óta fogadja a kicsiket és nagyokat.
A múzeum kertjében sétálva úgy érezhetjük, mintha egy letűnt korba csöppennénk: a skanzen hangulatát a régi székely házak, faragott kapuk, egy vízimalom és sok más népi építészeti emlék teremti meg.
Az épületek mind a székely hagyományokat őrzik – fából készültek, sátortető fedi őket, zsindelyes borítással.
Többosztatú, tornácos házak, korabeli bútorokkal, használati tárgyakkal berendezve elevenítik fel azt az életformát, amit, ha mi még személyes tapasztalatokból ismerünk is, de gyerekeink számára a legendák homályába vész – dolgok, amelyekről a dédi mesélt. A múzeum minden zuga szeretettel gondozott, például a gondosan helyreállított, eredeti formájukban megőrzött háromszéki székely kapuk is.
• Fotó: Borospataki Skanzen
Borospataki Skanzen Panzió – Gyimesközéplok
Különleges hely a Gyimesközéplok szívében található Borospataki Skanzen, ahol a múlt és a jelen kéz a kézben jár. Tizenöt parasztház áll a háromhektáros területen, némelyikük több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A házak között található modern kényelmi szolgáltatások, mint a meleg vizes dézsa, fatüzelésű szauna és sókamra, a pihenésre vágyók számára is vonzóvá teszik a helyet. A skanzen nemcsak a múlt bemutatására szolgál, hanem
a közösség életének is aktív része: szálláshelyként, rendezvényhelyszínként kínálva lehetőséget a látogatóknak, hogy testközelből tapasztalják meg az egykori falusi életet.
A skanzen-panzió létrehozása mögött a csíkszeredai Szász család áll, akik 2002-ben kezdték el a pusztulásra ítélt házak megmentését. A házakat eredeti formájukban építették újra, megőrizve történelmi értéküket. Céljuk nemcsak a gyimesi építészeti örökség megőrzése, hanem egy olyan közösségi tér létrehozása, amely összeköti a múltat a jelennel, és lehetőséget ad a látogatóknak, hogy részesei legyenek ennek az élő történelemnek.
ASTRA Múzeum – Nagyszeben
Nagyszeben szomszédságában, egy erdőkkel övezett hatalmas parkban található az ASTRA Múzeum, amely Románia egyik legjelentősebb szabadtéri múzeuma. A mintegy száz hektáros területen több mint háromszáz hagyományos épület kapott helyet:
különféle vidékekről származó parasztházak, vízimalmok, szélmalmok, templomok és kézműves műhelyek idézik fel a történelmi falusi élet sokszínűségét.
A kiállított épületek és eszközök nemcsak az építészeti hagyományokról adnak képet, hanem a népi mesterségekről, gazdálkodásról, halászatról, méhészetről, állattartásról és a mindennapi életvitelről is. Az ASTRA Múzeum ugyanakkor aktívan részt vesz a kortárs kulturális életben is. Rendszeresen szerveznek itt hagyományőrző programokat, gasztronómiai bemutatókat és tematikus eseményeket, amelyek révén a népi kultúra mai kontextusban is jelen tud maradni, és ez élővé teszi, egy külön varázst ad neki.
• Fotó: Romulus Vuia Park
Romulus Vuia Néprajzi Park – Kolozsvár
Az 1929 júniusában alapított Romulus Vuia Néprajzi Park Románia első szabadtéri néprajzi múzeuma. A kolozsvári Gruia városrészben, a Törökvágás utcában található, és könnyen megközelíthető a városközpontból, ami egy sajátos varázst ad neki: a kiszabadulás lehetőségét a nagyváros zsongásából.
Különös élmény a parasztházak között úgy sétálgatni, hogy a távolban látszanak a modern irodaházak.
A múzeum területén több mint kilencven hagyományos épület található, amelyek Erdély különböző régióiból származnak: parasztházak, gazdasági épületek, kézműves műhelyek, malmok, valamint három jelentős fatemplom. Az épületek eredeti berendezéssel és használati tárgyakkal vannak felszerelve, így a látogatók itt is autentikus képet kaphatnak a múlt falusi életéről.
korábban írtuk
Kurta Kinga: Csak csendre vágyom
„Jó reggelt, Erdély!” – köszönti a hallgatókat Kurta Kinga a Marosvásárhelyi Rádióban vagy faggatja meghívottait az Erdély TV Nőszemközt című műsorában. Ezúttal mi kérdeztük őt: hogyan változtatta meg, milyen kivívások elé állította az anyaság?
