Mindenki szerelemre vágyik – Narine Abgarjan: Szimon

Hogyan lehetséges, hogy egyetlen műben legyen jelen a legfinomabb romantika, a megcsalás és megcsalatás megannyi változata, a női lét legkülönfélébb aspektusai, megfűszerezve egy csipet (vagy inkább egy kávéskanálnyi) mágikus realizmussal, ami – mint újfent kiderült számomra – nem csak Gabriel García Márquez műveinek sajátossága? Azonnal kedvünk támad Örményországba utazni.

Fotó: Illusztráció: Pixabay

Egy férfi, egy feleség, négy szerető és barátok, szomszédok, rokonok alkotják a regény szereplőit, akik Berd városka dimbes-dombos utcáin találkoznak, vitatkoznak, élcelődnek, szerelembe esnek, vagyis élik mindennapjaikat. A szerző ezeket az utcákat úgy írja le, hogy az embernek azonnal kedve támad Örményországba utazni, és bizony fel is került célpontként arra a bizonyos utazós bakancslistánkra. A szereplők ábrázolása szintén nagy erőssége Narine Abgarjannak,

a figurák úgy bújnak elő a betűk nyomán, mint a friss hajtások a tavaszi meleg beköszöntekor.

Melegség jár át, amikor megismerjük őket egyenként: Szimont, a nőcsábász kőművest, Özvegy Szilviát, akivel a férje kegyetlenül elbánt, és aki a lányát felnőttként kapta vissza. Elizát, aki szegény sorsban nőtt fel, és aki szintén csalódott a férjében, Szofját, aki unalmában ment férjhez, és tökéletes családra vágyott, de reményeivel ellentétben nem tudott teherbe esni a férjétől. Szuszannát, aki azért kellett férjhez menjen, mert a fiú elrabolta és megerőszakolta, Melanyját, aki végig tűrte, hogy a férje, Szimon a fél várossal megcsalja, és gondosan vigyázott arra, hogy rendszeresen kicirkuszolja magát emiatt… És még sok más, kedves szereplőt. Mert ezek a figurák mind kedvesek lesznek számunkra,

szépen, sorban mindenkinek szurkolunk, hogy át- és megélhesse a szerelmet, ami nem mindenkinek adatik meg a házasságában.

Az a fajta finom humor, amely mindegyre feloldja a lényegében tragikus eseményeket, kevés olvasmányban jelenik meg. Abgarjan művészien játszik ezzel a jelenséggel, arra késztetve minket, olvasókat, hogy – bár újra és újra elkeseredünk a szereplők sorsába helyezkedve – mégse vegyük annyira komolyan az életet, mert egy dolog biztos: a halál, ami mindenkit utolér.

Addig pedig éljük az életünket úgy, hogy lehetőleg ne bánjunk meg semmit, főleg azt ne, ha teljes szívünkből szerettünk valakit.

Narine Abgarjan örmény származású, oroszul alkotó író, és a Szimon a harmadik műve, amely megjelent magyarul. Amikor pár éve elolvastam az Égből hullott három alma című regényét, rögtön beleszerettem az általa teremtett világba, és lépten-nyomon ajánlom bárkinek, aki olvasnivalót kér tőlem. Most pedig hozzátehetem, hogy bátran olvassák el a Szimont is, mert gyönyörűen megírt, lélekhez szóló, elgondolkodtató olvasmánnyal lesznek gazdagabbak.

korábban írtuk

Szavak mögött a gyógyulás
Szavak mögött a gyógyulás

Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy szövegrészlet annyira „be tud szippantani”, egy-egy sokat jelentő mondat erőt ad a nehéz helyzetekben. Szervezett formában ezt irodalom- vagy bibilioterápiának nevezik, mert a könyveknek gyógyító erejük is van.