„A források az orsovai ütközettel együtt említik elsőként a székelyeket mint katona népet” – tudjuk meg az egyik első kisfilmből, amely a székelyek évszázadait magyarázza el lényegretörően, látványosan, nagyjából három percben. És a nem sokkal ezelőtt megnyílt Székely Határőr Emlékközpont többszintes tárlata is épp ezt, a székely katonáskodás történelmét foglalja össze a 13. századtól egészen a második világháború végéig. Kronológiai sorrendben köszön vissza a székelyek első ispánja, a tatárjárás és Szent László király korszaka, a rendtartó székely falu szabályrendszere és a kenyérmezei csata, s korhű egyenruhában indul szolgálatra az osztrák határőrvidék székely katonája.
Családjától búcsúzik az osztrák határőrvidék székely katonája, a madéfalvi veszedelmet követően, a 18. században
Ez utóbbi helyiségben mintha csak a Madéfalvi veszedelem című regény szereplői köszönnének vissza – élethű nagyságban. Nem is tévedünk nagyot – erősíti meg alkalmi tárlatvezetőnk, hiszen a madéfalvi vérengzést követően megszervezett határőrség katonája látható a korhű székely parasztház előtt, családjától búcsúzva.
A lövészároktól a poszttraumás szindrómákig
Hogyan nézett ki egy első világháborús lövészárok? Miként zajlott az 1917-es magyarosi rohamtámadás? Látványos terepasztal és élethű katonák is bemutatják az arra kíváncsiaknak. Gyakorlatilag ennek a hadosztálynak a katonáit temették az Úzvölgyébe, nagyrészt – tudjuk meg az élethű katonákat vizslatva. A látogatóknak mindezt korszerű audio guide magyarázza. És ugyancsak telefonos alkalmazás mesél a ma poszttraumás szindrómaként nevezett kórkép tüneteiről, a sérült katonák rémálmairól, a depresszióról, a szorongásról, vagy éppen az alkoholizmusról. A hallottakat pedig végtagjaikat vesztett, eltorzult arcú, egy életre megrokkant katonák fotói támasztják alá, mintegy mementóul.
Sokkoló látványelem a névtelen katona sírja
Tüzérségi lövegek szilánkjaira tűzött fényképek, szitává lőtt kereszt, névtelen katona sírja – csak néhány látványelem, amely a székely határőrség korszakát idézi a látogatóknak. A második világháborús orosz támadást nagyhatású film által élheti át a látogató: gyakorlatilag úgy és azt látjuk, amit egy székely határőr láthatott, például a Szellő-tetőn, amikor az orosz csapatok elérték a Kárpátokat. Mellettünk, a lövészárok biztonságában sebesült társát kötözi épp a magyar katona.
Nagy történelem a kis ember szemével
A Székely Határőr Emlékközpont tárlata egyszerre lokális és egyetemes: belehelyezi a világtörténelembe a székelyeket, ám a kis emberek személyes nézőpontjából láthatjuk a nagy eseményeket – és épp ez az, ami miatt nem tud kívülállóként tekinteni rá a nagyszabású tárlat látogatója.
Valós sorsok, elsiratott katonaszerelmek korabeli fényképeken
Nagyon fájó emlékeket és sebeket őriz máig – főként a második világháborúról – a közösségi emlékezet, és ezeknek mindezidáig nem történt meg a feloldozása. A tudományos jelentőségén túl, a kiállítás előhozhatja ezeket a családi történeteket, ugyanakkor valamiképp az elveszített családtagok „becsületét” is helyreállíthatja.
A katona is ember
Egyenruha nélkül mindannyian egyformák vagyunk – hirdeti a kijáratnál található meztelen katona szobra. Alatta emlékező tábla kapcsolja be az egyént a történelem folyásába: ide írhatják ugyanis a látogatók a hozzátartozóik neveit, akik odavesztek vagy eltűntek a világháborúban.
„Nagyon sok látogatónknak itt jelenik meg a könny a szemében, amikor a nagytatának vagy épp valamelyik rokonnak a nevét felírják erre a táblára”
– meséli búcsúzáskor a kiállítás házigazdája. És hogy a gyerekek is képet kaphassanak az elmúlt századok történéseiről, elődeik háborús viszontagságairól, novembertől kezdődően múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak a csíkszépvízi emlékközpontban.
Fotók: Magyari Tekla