Lélekmorzsák – Július: menj, s csodáld, amit magasabb erők eléd tárnak ARCHÍV

Az aranyló búzatenger, mint karcsú balerinák karja, kecsesen hajladozik a szél meglebbenő játékában. A forróság néha délibábokat rajzol a pusztaságra, rátelepszik a domboldalakra, s a fennsίkok, melyek zordabb hónapokban is büszkén tűrik megpróbáltatásaikat, kiterίtik zubbonyaikat, hagyva, hogy sárgásra fakίtsa őket a perzselő nap. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi számában jelent meg.)

Fotó: illusztráció: Pixabay

Július nevét a római naptár quintilis-aként, vagyis ötödik hónapjaként Julius Caesarról kapta. A nagy emberről, ki hódίtásaival növelte a birodalmát és annak hίrnevét. Ma is az utazásokat, újabb világok felfedezését rejti magában. Vakációkat, melyek a pihenés mellett új utakat, új kultúrákat engednek hozzánk közelebb. Mert ahogy Jack Kerouac mondja: „úton lenni boldogság...”

A nyárban benne van az utazás, s az utazásban benne van a tanulás. Elég hozzá egy-egy találkozás, mely megérint. Egy másik ember, aki enged belátni az életébe, a hétköznapjaiba,
megmutatja, ahogyan él, s általa tágίtja a belső világodat. S közben ráeszmélsz, hogy Te is a megfelelő helyre születtél, ott van dolgod, s mekkora szerencse s kegy mindaz, amit átélhetsz.

Újra látom azt az apró, nyίlt tekintetű indiai férfit, akinek a boltjába csak azért tévedtünk be, mert az időjárásra hagyatkozva csak nyárias ruhákkal indultunk útnak. Az idő azonban megviccelt, vagy csak ajándékul akarta adni azt a találkozást. Meleg ruhákat akartam, de valami mást is kaptam. Az életét nyitotta ki a kisboltban. S a végén összetett kézzel hajoltam meg, vallásának és kultúrájának tiszteletadásaként, a bolt egy szegletében berendezett oltára előtt, ahol Shiva szobra állt.

Engedélyt kérve, ujját a homlokomhoz érintette a két szemem között. Tudtam, a harmadik szememre hίvja fel a figyelmem, a szemre, mely a szίvünkkel lát.

Két óránál többet időztünk, mesélt gyermekeiről, unokáiról, traumáiról és a háláról. Távozásunkkor mondta el, hogy születésnapja van, neki mi voltunk aznap az ajándék, és hogy örömtelibb lesz este a családjában megélt tánc miattunk, s egy puha selyemsálat tett a nyakamba. Ma a forró perzseléstől oltalmaz ez a kendő, s ahogy a kecsesen hajladozó búzatábla között fejemre tekerem, eszembe jut az apró férfi. A nevét sem tudom. Mégis maradandót hagyott: egy újabb kultúrát nyitott ki előttem.

Estefele, amikor a fojtott meleg megülepszik otthonom falvainak kiskapui előtt, még itt-ott kiülnek kalapos nagyapók és kendős nagyanyók a kis padokra, a tavak partjain gyermekzsivaj vegyül a békabrekegéssel.

Bárhol érjen a július, benne van a megállás. A megpihenés öröme. A feltöltődés.

A fenyők hűsebb hegyi simogató szellője éppúgy, mint a tengerpartok gyantásan sós illatú mediterrán változata. Mindkettőt leίrhatatlanul szeretem. A maga helyén. Mert a pipacs csak ott kecsegteti virágait, ahol megszületik. Ha letépem, hiába a hűs vίz, a vázában lehullatja szirmait. Nem tudod a varázsát polcaidra tenni. Ha meg akarod a maga szépségében élni, Neked kell odamenni hozzá.

A július ajándéka ez: menj, s csodáld, amit magasabb erők eléd tárnak...

korábban írtuk

Tulit Éva: A nagyvilág tele jó emberekkel
Tulit Éva: A nagyvilág tele jó emberekkel

Kisbuszban élve, 268 nap alatt 51 067 kilométert tett meg a sepsiszentgyörgyi Tulit család: Éva, Zsombor, valamint gyermekeik, Eszter és Gergő. A Belső-Ázsiáig tartó, az arab világba is „benéző” utazás tapasztalatairól Éva mesélt.