Adni, adni, adni! – Egy TEDx konferencia echója

A saját közérzetünk jobbá tétele – energiát adó elfoglaltságokkal, emberekkel, feltöltő programokkal, művészetekkel, önfejlesztéssel – jobbá teszi (általunk) a világot is – én legfőképpen ezzel maradtam az idei TEDxUdvarhely – Ideas for a better world után (sok egyéb mellett). Ha csak kicsit is, de jobbá tettük a világot: akik ott voltunk, akik előadtak, akik megszervezték nekünk, és akik támogatták mindezt. Énekléssel pedig még szebb az élet.

Mindannyian mást szűrünk le a bennünket ért hatásokból, szeretjük azokat a mondatokat (újra)hallani, amelyek megerősítik a saját meggyőződéseinket. Ha csupán egy valamit kellene kiemelnem a második TEDxUdvarhely konferenciából, dr. Kovács Katalinnak, a MENSA HungarIQa egyesület vezetőjének az üzenete lenne – szabadon értelmezve, tolmácsolva: 

minden, amit önképzésre fordítunk, amiből energiát kapunk, ami feltölt, tulajdonképpen a világot jobbítja 

– általunk, s az így keletkező erőforrásaink által.

Voltak ugyan melléfogásai is – az én ízlésem szerint – az idei TEDxUdvarhelynek, hatalmas a felelőssége a szervezőknek, akik válogatják az előadókat. Mindezzel együtt ismét hatalmas profizmusról tanúskodtak: így kell vérprofin rendezvényt szervezni. 

Arról, hogy nem minden meghívott előadót áld meg a sors egyformán jó előadókészséggel – nem hiszem, hogy ők tehetnek. De talán iránymutató lehet a jövőre. Összességében nagy élményt, inspirációt és töltekezést kaptam. Olyan útmutatókat, amelyek ha kicsit is, de világot jobbítanak. És tudjuk, a nagy dolgok is kis lépésekkel indulnak.

Dr. Raed Arafat

Dr. Raed Arafat, a SMURD létrehozója azt erősítette meg bennem, amit eddig is tudtam: ha becsukják az ajtót, mássz be az ablakon, s ha van egy álmod, ne ijesszen el az érte való küzdelem. A konfrontálódás se. 

Inkább kérj elnézést utólag, mintsem az engedély hiánya legyen az álmod gátja. 

Aki nem fogadja el a közléseket, nagyobb eséllyel tudja felfogni a világot, és az állandó változáshoz alkalmazkodás képessége (is) az intelligencia – emlékeztetett dr. Kovács Katalin, a kiemelkedően magas intelligenciájú embereket tömörítő Mensa HungarIQa elnöke. Jól irányítani az erőforrásainkat!!! – írtam fel magamnak sok felkiáltójellel a noteszba. És amit nem lehet eleget ismételni ebben az önsanyargató hajtásban: 

a saját közérzetünk jobbá tétele – energiát adó dolgok végzésével, művészettel, feltöltődéssel – a világot is jobbá teszi.

Jobb (mentális) állapotban nagyobb erőbedobással, hatékonyabban dolgozhatunk világjobbító törekvéseinken is. És ha már a művészeteknél tartunk, nagyot szólt Albert Orsolya művészetnépszerűsítő performansza: 

hányan élünk valamilyen orvossággal? És hányan verssel, zenével, színházzal?? 

Az előadások szünetében kaptunk is egy vonósnégyes koncertet, igényes kiegészítője volt a beszédcentrikus konferencia folyamának.

Nem többet kellene élnünk, hanem egymást kellene többet segítenünk, a pandémia nagyon mély nyomokat hagyott az emberi kapcsolatokban – ezt már Alin Vaida, a Jazz in the Park megálmodója mondta. 

Az individualizmusból ki kell lépni, törődnünk kell a másikkal!

Ferenczy Orsolya, székelyudvarhelyi operaénekes tapasztalatai szerint a zene oldja a félelmeket és a kapcsolódási gondokat. A traumák kinyitják a szemeinket mások bajaira. 

Sterczer Hilda

Ha valaki tartott már hasonló előadásokat, az Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye, a Hópárduc Alapítvány megálmodója. Hegymászó hasonlattal élve, minél közelebb érünk a célhoz, annál kevésbé lesz egyértelmű, hová is tartunk. A hegyeknek is csak messziről látszik a csúcsa. Csúcstámadáskor órákig nem látni. Alapítványuk több mint 400 gyermekkel foglalkozik, mert a mozgásfejlesztés alapozza meg a kognitív funkciókat. 

Soha ne add fel! – üzente a több nyolcezres csúcsot is megjárt Hilda.

Minden vegán mögött van egy csalódott nagymama – viccelődött Korpádi Péter vegán életmód-mentor, akinek „a konyha volt a gyerekszobája”. Kóstoltam, és tudom, hogy állati eredetű élelmiszerek nélkül is lehet enni jókat, de nem lettem meggyőzve, hogy holnaptól térjek át vegán életmódra. 

Vékás Katalin él. Ráadásul tünetmentes: rákos daganattal diagnosztizálták, és szűkebb családjában is többen betegedtek- és haltak meg a kórban. 

Legyünk ott egymásnak! 

– üzente az érzelmekre erősen hatva. Ne a saját hitünk, meggyőződésünk szerint próbáljunk segíteni, hanem ahogyan azt a beteg igényli, kéri, akarja. 

Pető Mária, sepsiszentgyörgyi fizikatanár volt számomra az idei TEDx egyik – ha nem a legfőbb – csúcsa. 

Mindenki képes alkotni!

– saját példájuk bizonyítja. Középiskolás diákjaival mini műholdat építettek, marsjárót és robotokat, nemcsak a világot fedezik fel tanítványaival, de alkotnak is valami újat. A James Webb űrteleszkóp fejlesztését már Detre Örs Hunor csillagász-fizikus mesélte, nem rejtve véka alá azokat – az olykor banális – tévedéseket sem, amelyek még a NASA-nál is előfordulnak. 

Dream big and bigger! Álmodj nagyot és még nagyobbat! 

– ekkora volumenű projekt munkatársának a szájából súlya volt a mondatnak. 

Isztojka Máté a cigányokat (is) érintő sztereotípiákból való kimozdulásunkat próbálta elősegíteni, értő fülekre is talált – ebben a közegben…

Cristian Tabără, műsorvezető és újságíró elnézést kért, amiért nem magyarul beszél Udvarhelyen, pedig (elméletben) az az anyanyelve. Az egyensúly kérdéskörét boncolgatta. Az 1940-es évek „kicsi magyar világában” szélsőséges magyarok megölték a nagyapját és több családtagját. Mi volt erre Cristian apjának a „válasza”? Magyar nőt vett feleségül, volt is akcentusa a műsorvezetőnek emiatt... 

Id. Haáz Sándor, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója a világot zenével, énekléssel jobbítja. Méltó zárásként, a közönséget is dalra fakasztotta: hidegrázósan szép élmény volt a magyar-román kánon az egykori székelyudvarhelyi moziban. 

Énekléssel szebb az élet 

– a karnagy világjobbító receptjét saját bőrén érezte minden jelenlévő a pillanatban. 

Biztos vagyok benne, hogy mások más „csomaggal” mentek haza. Én magamnak ezt pakoltam útravalónak. Többet éljünk offline, kevesebbet online! Adni, adni, adni egymásnak! – cseng fülemben a konferencia echója. 

És hogy önkéntesek, önkéntes alapon szerveztek nekünk idén is ekkora feltöltődést? Jobbá tették a világot, igen. Civilekként, politika-mentesen. 

Fotó: TEDxUdvarhely / Kiemelt képen Id. Haáz Sándor, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója

korábban írtuk

A zene rendet teremt – nem csak a fejekben
A zene rendet teremt – nem csak a fejekben

„Énekelni nem lehetett, de legalább kapáltunk” – összegzi a világjárvány pozitív hozadékait Haáz Sándor, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya. „Kóruspróbát nem lehetett tartani a tavaszi hónapokban. Ez nagy hátrányt jelentett, de mi a hátrány előnyét kihasználtuk: ültettünk és tetőt fedtünk, épületeket javítottunk”. Merthogy nem csak a zene által szépíti városát a 140 tagú gyermekegyüttes, néhány éve kétkezi munkájával is: több tízezer fenyőt ültettek a Hargita kies oldalaiba, és szépen fejlődik a