Néhány hónappal a gyermekem születése előtt hatalmas veszteségek értek, több területe az életemnek összeomlott, az addig hivatásomnak vélt, szeretett szakmámról is lemondtam, üres tér kellett az újnak. Ott volt a mérhetetlen hála az egészséges gyermekért, de azzal egy időben az óriási fájdalom, veszteségérzés és identitásválság krízise is: ki vagyok én, ha már nem a korábbi? Ha nem a munkám, hát mi vagyok én? Hogy az ismeretlentől való félelemről ne is beszéljek.
A megszokottól, a korábbi korszakoktól való elválás őrületesen tud fájni, ideig-óráig azt hisszük, a régi nélkül nincs tovább. Pedig a tapasztalat azt mutatja: mennie kell a réginek ahhoz, hogy az Új beférjen. Üres gyomorral más az „íze” az imának is – vallják azok, akik hisznek. A nagyböjt a szembenézés, a megtisztulás ideje.
Mindannyian kegyelmi ajándékokkal jövünk a földre, s feladatunk, hogy a ránk bízott tálentummal másokat is megajándékozzunk – vallja áprilisi címlaposunk, akiről messziről ragyog ez a küldetéstudat, s aki a Fennvalónak ajánlja fel mindazt, amit tőle kapott. No meg – hivatásos táncosként – természetesen, a közönségének is. Mindig lehet többet, jobbat – emlékeztet dr. Dulf Éva, a Kolozsvári Műszaki Egyetem professzora.
A vívódásnak is van létjogosultsága, erősíti meg Molnos András Csaba, a Temesvári Csiky Gergely Színház művésze. Halál nélkül nincsen feltámadás – emeli ki húsvét kapcsán – és nem csak – korábbi Oltári nők/férfiak című online sorozatunk szerzője, Gagyi Katinka is.
Áldásos megújulást kívánok mindannyiunknak, és az áprilisi szelek sodró energiáit!
Ha szeretnéd megvásárolni az áprilisi lapszámot itt megteheted!
