Hogyne haladnék a korral! Ha láttad volna, hogy gyermekkoromban a patakon mostunk kézzel, s most automata mosógépem van. Ami megkönnyíti az ember dolgát, azt használni kell – én amondó vagyok. De azért éppenséggel bolondot ne csináljunk magunkból, hogy mindegyre valami gépet kapunk elő. Nézem a TV-ben ezeket a konyhába való masinákat. Amit régebb kézzel csináltunk, arra ma mind van egy gépezet: robot veri fel a tojásfehérjét, van kenyérsütő, dagasztó, s még a varrógép is villannyal megy. Ó, vigyázzatok, nehogy a kezetek elálljon! Úgy el vagytok kényelmesedve, fiam, hogy mindjárt az alvás is nehezetekre esik.
Elektromos őrlő – hát nem érsz rá kézzel ledarálni a húst, vagy mi? Hova kell úgy rohanni? Mit szodélsz?
S ugyanbiza milyen bajod lesz, ha nem porszívóval szippantod fel a mocskot, hanem felsöpröd a konyha földjét? Ejsze nem esik le a karikagyűrű az ujjadról? Látom, apád is ami kerti szerszámot ide transzportált, azokból is egy csomót villanymotor hajt: elektromos kasza, kapagép, fűrész. Mindjárt mindent gépek csinálnak. Maholnap a WC-re se tudtok elmenni villanyáram nélkül.
Manapság, ha elveszik a villanyt, a városi ember meg van halva. Télen megfagy, s nyáron megsül anélkül.
Nem tud főzni, nincs meleg vize, nem tud szórakozni se, mert ugye se tévé, se muzsika. Egy kávét nem tudnak megfőzni, ha nincs villany. Kész, vége a világnak.
Te, halottak napjakor mit vettem észre a temetőben, azt hittem, a guta megüt! Már távolról kukucsáltam, hogy az egyik síron olyan furcsán pislákol a láng, evett is a fene, hogy mi lehet? S hát ahogy közelebb osonok, látom, hogy elemes gyertya, tudod, olyan, amelyiket nem kell meggyújtani, hanem csak bekapcsolod s ég. Mondom én, hogy sokan meg vannak hőbörödve. Jaj, olyant hallottam, hogy majdnem hanyatt estem.
Azt mondta Erzsi, a szomszédból, hogy az ő unokájának még a fogkeféje is villannyal megy.
Ugye, csak viccelt, angyalom? S a fia – tudod, amelyik Brassóban dolgozik – azt magyarázta, hogy mostanában Kínában csinálják a legjobb készülékeket. Pedig valamikor onnan került ki minden selejt. A Jóisten se tud ezeken a kínaiakon eligazodni. Hogy tudott így megfordulni a világ? De szerintem azért tudnak olyan jó műszereket csinálni a kínaiak, mert annyian vannak, mint az oroszok. S egy nagyobb népből ugye több okos ember tud kikerülni.
Pedig a magyarok között is mennyi értelmes ember hányódik! Ott van például az, amelyik fehérnép létére a vakcinát kitalálta. Vagy az a pasas, amelyik a vakoknak vissza akarja adni a szemük világát. Ha már ilyen világhíres dolgokat csinálunk, miért nem Magyarban gyártják a legmodernebb gépeket? Mit mondasz, milyen fon? Olyanokról tudok, hogy gramofon, telefon, kazetofon, diktafon, de ezeknek az újfajta masináknak olyan neveik vannak, hogy kétszer neki kell fussak, amíg valahogy kimondom.
Mi az ánti? Okostévé? Mamma mia! S hát az mitől okosabb, mint amelyik buta?
Csaknem mondja fel kívülről a Légy jó mindhaláligot? Jó nekem ez a TV is, fiam, ennél legalább tudom, hogy én okosabb vagyok. Éppen hallottam, hogy létezik okostelefon is, s megszámolja, hogy hányat lépek. Ki a fészkes fenét érdekel, hogy mennyit tapogok elé s hátra? Amennyit járok a tyúkudvar, a veteményes s a nyári konyha között, azzal az erővel be is csoszoghatnék a városba. De én ezzel sose hencegek.
A’ hogyne, okosház! Még az kéne nekem, hogy megmondja, mikor mit főzzek, s kit engedjek be az ajtón. Menj el, na! Lassan minden nagyon okos lesz, csak épp az embereknek megy el az esze egyre jobban.
Mit csinál? Besötétít s zenét teszen magától? Na, köszönöm szépen, amíg a két kezem megvan, addig én a firhangot oda tudom húzni. S ameddig a két lábam mozog, odamegyek én a rádióhoz, bekapcsolom a vásárhelyit, nem kell ezt elvégezze más helyettem. Mit, hogy én lemaradva? Le van a borravaló, fiam, az van lemaradva, nem én.
Mi van a füledben, Henikém, vatta? Ejsze, csaknem vagy érzékeny a huzatra? Mi az, zenehallgató? No fene! A mi időnkben az utcán nem lehetett zenét hallgatni, csak benn a házban recsegett a lemezjátszó.
Hoppá, mi lett, elvették a villanyt? Na, akasszad le a petróleumlámpát a falról sebesen! S akkor most hogy mész haza a híres elektromos rollereddel?
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Nagyi szemszögéből a világ – Tudod, mikor megyek én még Kolozsvárra?
Gyere, angyalom, ülj le, el kell meséljem, milyen volt apádékkal Kolozsváron. Hogyhogy ettől féltél? Nincs itt semmi félnivaló, hál’Istennek szerencsésen megjártuk. De ott töltöttünk két álló napot! Mi törökbúzát le tudtam volna fejteni ez idő alatt!
