Szilveszter Andrea: A tárgyakat is meg kell szeretgetni néha

Apa szemét ráncolva áll a nappali közepén, rosszallóan paskolja tenyerét a távirányítóval. Nem hiszem el, először az autó, most meg a TV is. Anya karba tett kézzel – ahogy Apa mondaná – azzal a tipikus, „én megmondtam” nézéssel förmed rá: Most min csodálkozol? Ha folyton arról beszélsz, hogy új autót, új TV-t szeretnél, az lenne kész csoda, ha a régiek nem mondanák fel a szolgálatot.

Fotó: Illusztráció: Shutterstock

Anya azt mondja, a tárgyakat is meg kell szeretgetni néha, és szépen kell beszélni velük persze, különben elromlanak. Ez nem azt jelenti, hogy szeretjük őket. Csupán használjuk, úgy, hogy közben vigyázunk rájuk, mert megkönnyítik a mindennapjainkat. A kávéfőzőjét gyakran megsimogatja, és minden egyes alkalommal megköszöni neki a fincsi forró kávét. Még azt is hozzá szokta tenni, hogy ez a nap legfinomabb kávéja. Szerintem ilyenkor csak kedveskedni akar. A robotporszívóval a legkedvesebb. Mindig elpakolja előle a székeket, nehogy megsérüljön szegény, miközben a lakásban sétálgat. Séta végeztével pedig az ölébe veszi, és alaposan megcirógatja. Ügyes, ügyes! – mondja.

Biztosan ezért nem lesz soha kis cicám, mert minek, ha már van, amit cirógatni?

Apától kaptam egy távirányítós autót. Még az övé volt kiskorában. Most már elég nagyfiú vagyok, hogy megörököljem. Nagyon fontos neki ez a kocsi. Onnan tudom, hogy le szokta ellenőrizni, hogy játék után visszaraktam-e szépen a dobozába. S ha együtt játszunk, mindig ő van a távirányítóssal, én pedig tologathatom Villám Mcqueen-t. Mégsem bánom, tudom, tudom, ez apa gyermekkorának az autója. Azt tervezem, szépen becsomagolom, s ezzel ajándékozom meg szülinapjára. Akkor hátha kapok egy újat, ami csak az enyém. Villámot, csak távirányítósban.

Anya azt is mondja, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Ha nem hisszük, kérdezzük meg a Nagymamát.

Ő sokat tudna mesélni arról, milyen is volt a „mindent csupa kézzel” világ. Ezt épp akkor mondja, amikor a délutáni kávénkkal – persze én csak kakaós kávémmal – felgömbölyödünk az ágyra. A háttérben Zsuzsi, a mosógép jóízűen zakatol. Anya felnevet, na, ezt látná meg a Nagymama, hogy heverészek, és mosok egyszerre.

Anya csak egy gépet nem becézget, a futópadot. Általában idegesítő vacaknak nevezi. Így aztán – mivel az én szobám mellett van – jöttömben-mentemben csavarok egyet-egyet rajta. Csupa szeretetből, hátha pá-pá-t mondana, s akkor Anya kaphatna egy kevésbé idegesítő vacakot.

korábban írtuk

Villáminterjú Both Arankával: Hiszem, hogy óriási ereje van a közösségeknek
Villáminterjú Both Arankával: Hiszem, hogy óriási ereje van a közösségeknek

Táncot tanít, közösséget épít, és népi hagyományainkat próbálja átörökíteni a székelyudvarhelyi gyerekekbe immár negyedszázada. A Kékiringó néptánccsoport alapítója a Magyar Kultúra Lovagja is, ám tanítványainak ő csak egyszerűen Tanci.