Villáminterjú Cári Tiborral: Bármit csinálsz, tedd tisztelettel

Komponálással már középiskolásként is próbálkozott, akkor inkább csak diáktársai szórakoztatására. Cári Tibor mára azon kevés hazai alkotók egyike, aki meg is él a zeneszerzésből. Bel- és külföldi színházi és filmrendezőkkel dolgozik huszonöt éve, tavaly pedig UNITER-díjjal is elismerték a Temesvári Magyar Színház székelyudvarhelyi születésű munkatársát. Ezúttal ő válaszolt a Proust által elhíresült kérdéssorra.

Hirdetés

Fotó: Teatrul Nottara

– Hogyan indul a reggeled?

– Mindig változó. Ha éppen otthon vagyok, és én viszem a lányaim óvodába és iskolába, akkor hat körül kelek,

előkészítem a ruháikat, a reggelit, nagy nehezen kirángatom őket az ágyból. Egy kis rajzfilmnézés öltözés közben, és indulás.

Utána meg megyek próbára a színházba, ha van. Ha nincs próba, akkor haza, és folytatom a munkát. Ha nem én viszem a gyermekeket be a városba, akkor hét körül kelek, elolvasom az e-mailjeim, tervet készítek aznapra. Megiszok egy kávét, majd előkészítem a reggelim, és a híreket hallgatva elfogyasztom, aztán jöhet a munka.

Hirdetés

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– Szakmai szinten talán az, hogy meg tudok élni csak a zeneszerzésből. Ez kiváltság.

Nem sok zeneszerző tud ebből megélni, mellette muszáj más jövedelemforrást is találniuk,

de én szerencsésnek tartom magam. Azt csinálom, amit szeretek, és ez a munkám is.

– Mi a tökéletes boldogság számodra?

– Mióta megszülettek a lányaim, azóta a velük töltött idő jelenti a tökéletes boldogságot. Előtte meg a koncertek, ahol érzem, hogy a hallgató velem lélegzik, nevet és sír. Bár tökéletes boldogság nem hiszem, hogy van. És talán ez nem is baj.

– Melyik tulajdonságodat nem szereted magadban?

– Nehezen mondok nemet, ha munkáról van szó. Minden új projekt kíváncsivá tesz, és új kihívást jelent. Emiatt kevesebb időm marad a családra és persze a kapcsolatok ápolására.

– Melyik történelmi személyiséggel azonosulsz a legszívesebben?

– Még nem találtam meg azt a személyt, de előbb-utóbb biztos meglesz.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– Tünde az én hétköznapi hősöm, a feleségem és lányaim édesanyja.

Miközben dolgozik, rendez, koreografál, teljes odaadással neveli lányainkat.

Takarít, főz és fenntartja a házat. Mivel én sokszor utazom munkaügyben, rá hárul sok otthoni feladat.

– Mi a kedvenc időtöltésed?

– A kedvenc időtöltésem a munkámon kívül a kirándulás, utazás lenne, de sajnos nem tudom elég gyakran csinálni ezt. Meg a gyermekek nem elég nagyok hozzá, de még két-három év, és nagyon szeretném, ha gyakrabban láthatnánk közösen világot.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Igazából bárhol, ahol biztonságban érzem magam, és tudok vigyázni a családomra, meg persze ahol zenével tudok foglalkozni. Ha belegondolok, ezt bizonyos mértékig meg is tudom tenni ott, ahol most élek. Szóval, akkor miért is kéne máshol élni?

– Mi a mottód?

– Bármit csinálsz az életben, tedd teljes odaadással, igényességgel és tisztelettel.

Igényességgel, tisztelettel főleg önmagaddal szemben. Ez érvényes a munka és a magánélet területén is.

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban?

– Ha nem gondolja magáról, hogy neki minden kijár és képes kompromisszumokat kötni.

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– A bátorságot. Azt a bátorságot, amivel képesek kezükbe venni saját életüket, és nem várják el, hogy a férfi legyen az, aki megold minden helyzetet. A férfival egyenrangúnak érzik magukat, és képesek együtt gondolkodni, tervezni a férfival.

korábban írtuk

Converse-szerelem és nyári „munkaruha” – Csató Andrea gardróbja
Converse-szerelem és nyári „munkaruha” – Csató Andrea gardróbja

Csató Andrea ösztönös öltözködő, nem annyira az aktuális divatőrületeket követi, hanem a saját stílusához választ újabb darabokat. Nagyon szeret turkálni, hiszen ott találni igazán egyedi ruhákat, amelyek nem köszönnek vissza az utcán, valaki másról.

Hirdetés