– Hogyan indul a reggeled?
– Általában nehezen. Későn fekvő vagyok, idő kell, amíg a hangulatom is felébred. Aztán hírek, megnézem, történt-e valami egetrengető, mióta nem néztem rá a telefonomra. Nem kávézom, átszoktam a teára. Reggel nem burjánteát iszom, hanem valami finom ínyenc teát, mostanában kezdem felfedezni, mennyi izgalmas íz rejtőzik a fehér, sárga, zöld és fekete teákban.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Jó vagy rossz tulajdonságra gondolsz? Mert ha pozitívumról van szó, akkor azt tudom mondani: empatikus vagyok, hatalmas igazságérzettel. Ha negatív tulajdonságról, akkor a listavezető talán a türelmetlenség. Vagy a makacsság? Ezek fej-fej mellett.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Már a B-oldalt játszom, ami együtt jár azzal, hogy introvertáltabbá váltam. Két éve új élethelyzetben, új környezetben élek, és gyakran gondolok arra, hogy bajban lennék egyedül, nehezen küzdenék meg a magánnyal. Felértékelődtek a családi és az idő próbáját kiállt baráti kapcsolataim, mert nehezen barátkozom. Ha egy ismeretlennel szinte azonnal egymásra hangolódunk, vagy ha azt érzem, hogy az illető ismeretlenül is ismerős, akkor elindul bennem a mélyebb megismerés vágya, máskülönben erősen leterhelnek az új kapcsolatok. Tudatában vagyok annak, hogy szocializáció nélkül lehetetlen megkapaszkodni egy új környezetben, de
– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
– Könnyű kérdések is lesznek? Nincs olyan kiválasztott személy, akivel azonosulni tudnék. Lenyűgöznek az olyan stratégák, mint Napóleon, de az empátiám nem engedi, hogy csak a pozitív oldalát lássam a tetteinek. Sokáig forradalmárként, harcos típusként tekintettem magamra, de rá kellett jönnöm, hogy a valóságban nem vagyok olyan bátor, és lehet, hogy éles helyzetben kevés lenne bennem az elszántság a cselekvéshez. Leginkább azokra tudok felnézni, akik kitartóan, békés hozzáállással változtattak a világon vagy a szűk környezetükön.
A Chaplinhez hasonlók, a Kós Károlyok. A nők közül inspirációként ott van Kaffka Margit vagy Gerda Taro példája is.
– Melyek azok a szavak, melyeket túl sokszor használsz?
– Tulajdonképpen a tulajdonképpen-t elég sokszor használom, remekül lehet vele húzni az időt, amíg becsomagolom a mondandómat. Újabban a zseniális is beragadt.
– Mit bánsz a legjobban?
– A döntéseimből? Semmit.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Olaszország, tengerpart!
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Kutyasétáltatás erdőn-mezőn át. Ez volt, amíg élt a kutyám, ma már inkább a közös filmnézés a párommal. Főként, ha egyikünk sem alszik bele, és utána jól megdumáljuk.
– Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
– Pár éve még hosszú volt a lajstrom, ma már nagyjából megbékéltem a szemem alatti karikákkal, az ikszes lábammal, stb.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Az még ezután következik! Nem tudom, mi a boldogság. Csak azt tudom, hogy vannak boldog pillanatok, amikor azt érzem, végtelen béke van bennem. És vannak időszakok, amikor kerek a világ, és sűrűn tör rám valamiféle hálaérzet.
korábban írtuk
Bartha Krisztina: Az intimitást is helyre kell és lehet hozni
A párkapcsolat létrejöttéről, annak fennmaradási módjairól sok elmélet és modell létezik. Az egyik talán legismertebb modell Robert J. Sternberg szerelemháromszög-elmélete. Ez alapján a párkapcsolatokat három pillér tartja össze.
