Folyamatosan arra panaszkodunk, hogy nincs időnk önmagunkra, képtelenek vagyunk leállni és feltöltődni. Pedig önsegítő könyvek és önismereti csoportok tucatjai, pozitív idézetek és bölcsességek ezrei, különböző terápiás módszerek, meditációk és jógafélék mutatnak utat arra, hogyan javítsuk a koncentrációs és relaxációs képességeinket, hogyan kapcsoljuk ki a sokszor vég nélkül és hasztalan pörgő agyunkat. Mindannyian olyan kiegyensúlyozott életet keresünk, amelyben elegendő időt szentelhetünk önmagunknak.
Énidőm
Több mint tíz éve televíziós tudósító vagyok. Éveken át azt éreztem, hogy állandó készenlétben kell lennem. Mi van, ha történik valami, és lemaradok róla? A telefonom mindig ott lapult a zsebemben, és automatikusan megjelenítette a beérkező e-maileket. Aztán két éve megszületett a lányom. A készenléti állapot megváltozott. Felerősödött. Azóta elsősorban a gyermekem hívó szavára állok készen. Ha sikerül rövid ideig másra bízni őt, akkor is állandóan a telefont figyelem. Mi van, ha történik vele valami, amíg távol vagyok?
Mintha konnektorba lennék dugva, hogy mindig elérhető legyek. Folyamatosan járt az eszem, és nem tudtam kikapcsolni.
Ezen akartam változtatni, amikor tavaly júniusban elkezdtem jógázni. Heti két órára, jobb esetben háromra a telefonom az öltözőben marad, és nem vagyok elérhető. Ez az én időm. Bár napjainkban az énidő divatos fogalomnak számít, a kifejezés nem új. Gondoljunk csak az olyan fordulatokra, mint az „eljön majd az én időm”, „itt az én időm” vagy akár Kovács Kati Az én időm egyszer lejár című slágerére. Akármilyen megnevezést is használunk, a lényeg ugyanaz, mindenki vágyik arra, hogy ha rövid időre is, de ne gondoljon semmire, kilépjen a mókuskerékből, kikapcsolja az agyát, és önmagával foglalkozzon. Na de hogyan?
Figyeljünk az itt és most élményeire!
Egy hely, ahol töltekezel, elcsendesedsz, erőt merítesz, lehiggadsz, informálódsz és inspirálódsz – így hirdeti magát az Énidő erdélyi közösségi oldal, amely a tudatos jelenre hívja fel a figyelmünket. Az alapító Simon Emőke azért hozta létre ezt a felületet, hogy pozitív tartalmakat osszon meg a nagyközönséggel. A kommunikációs szakember szerint nagyon fontos a tudatos jelenlét, hogy megpróbáljunk tudatosabban, szándékosan figyelni önmagunkra, és tudatosan éljük meg a mindennapjainkat. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, ebben az esetben is igaz a közmondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Talán éppen ebből a meggondolásból három barátnőmmel együtt úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a fent említett közösségi oldal által meghirdetett női tábort. Kezdetben arra gondoltunk, hogy az is elegendő lesz a feltöltődéshez, a kikapcsolódáshoz és az önfejlesztéshez, ha csak a festői tájban, a hegyi környezetben gyönyörködünk két és fél napig, hiszen a Parajdtól alig pár kilométerre fekvő Bogdán-tető szolgált helyszínül a találkozóhoz. Önismereti csoportokról, workshopokról és előadásokról, jóga- és meditációtáborokról hallottunk már többször Erdély-szerte, viszont tudomásunk szerint mifelénk még kevésbé ismertek a hasonló események, ahol lehetőségünk nyílik teljesen kiszakadni a világból és kicsit magunkkal törődni, megismerni a bennünk élő nőt, ahogy azt a tábor szlogenje ígérte.
A szervezők szerint a bennünk élő nő visszaszerzésének első feltétele, hogy harmóniába hozzuk a testünket a lelkünkkel, amihez pedig kitűnő megoldást kínál a természet, amely maga a harmónia.
Így a nap mezítlábas harmatos füvön járással indult, majd következtek a teljes testet átmozgató jógagyakorlatsorok a helyes légzés elsajátítását célzó technikákkal. A helyes légzés ugyanis a jelen pillanathoz köt, és elengedhetetlen ahhoz, hogy elkezdjünk befelé koncentrálni. Aztán hangfürdőztünk nepáli hangtálakkal, gonggal és vezetett meditációval. A csodás hangok és különleges rezgések lehetőséget nyújtanak arra, hogy lassítsunk egy kicsit, eltávolodjunk a világ zajától és odafigyeljünk a belső hangra, önmagunkra. Egy olyan zenei és spirituális kalandozást kínálnak, amelyben felülemelkedhetünk a hétköznapi gondokon, és elhagyva az elme irányítását a szív terébe helyezkedhetünk, vallja Regős Csaba hangmasszőr és dr. Ilyés Zsolt pszichiáter, reiki terapeuta. A spirituális kalandozások mellett Varró Izabella pszichológus a női archetípusokról tartott előadást, és beleszagoltunk az illóolajok világába is Kacsó Etelka illóolaj-tanácsadó segítségével.
Összességében elmondható, hogy jó próbálkozásnak bizonyult a tábor, de még kicsit döcögős volt a szervezés, főleg ha az ár/szolgáltatás arányát tekintjük. Egyelőre az erdélyi nőknek kevés lehetőségük nyílik az ilyen típusú női elvonulásokra, habár lenne igény ilyesmire, legalábbis erre következtethetünk a résztvevők számából.
Csaknem harmincan gyűltünk össze, köztük hajadon és elvált, feleség, családanya és gyermek nélküli, fiatal és idősebb nő egyaránt, sőt volt a csapatban két anya-leány páros is.
Az aradi Varga Beatrice 35 éves és hajadon. Pár éve úgy döntött, hogy otthagyja állását, és kreatív kézműveskedésbe kezd. Mint mondja, a tábor csodálatos alkalom volt arra, hogy még jobban odafigyeljen önmagára, és tisztább képet kapjon önmagáról. „A kellemes kikapcsolódás és töltődés mellett megláttam mostani határaimat és azokat az oldalaimat, amelyeken még dolgoznom kell” – teszi hozzá útban hazafelé. Számára egyébként nagyon fontos az énidő, ami lehet egy kellemes séta vagy túrázás, egy óra jóga vagy meditáció vagy akár egy pár pillanatnyi rácsodálkozás a kék égre vagy a zuhogó esőre, „akármilyen tevékenység, amiben tényleg ott vagyok, sikerül lecsendesedni és kicsit magamra figyelni, ami azért fontos, mert ezek által tudok igazán feltöltődni, ugyanakkor jobban megismerem magam, ami sokszor nem könnyű folyamat. Az énidő feltölt energiával, amelyre szükségem van a mindennapi dolgok megoldásához, javítja a kapcsolatomat önmagammal és a körülöttem levőkkel” – fogalmaz Bea.
Nincs mágikus pirula
Az „itt és most” megélése, rendszeres jóga és meditáció, hangfürdő, kütyük és internetmentes világ, wellnesshétvégék, gyertyák, illóolajok – a sort folytathatnák, de közülük egyik sem varázsszer. Mindenkinél más működik, viszont fontos a szándék, a döntés, hogy akarunk-e tudatosan figyelni arra, ami körülöttünk és bennünk zajlik. Szakemberek szerint kezdetnek annyi is elég, ha mindennap tudatosan odafigyelünk egy-egy dologra. Legyen az egy fagyi elfogyasztása, a víz csobogó hangjának megfigyelése a reggeli zuhanyzás ideje alatt vagy akár egy rövid beszélgetés a szomszéddal. S mint sok minden másban, gyermekeink kiváló mesterek lehetnek ebben is. Ők ugye a jelenben élnek. Könnyen elmerülnek abban, amit éppen csinálnak. Megéri lelassulni hozzájuk és élvezni a pillanatot attól függetlenül, hogy ez éppen a mesekönyv lapozgatását vagy a játszótéri homok szitálását jelenti. Ráadásul a pillanat megélése minőségi énidőként is felfogható, és szinte biztos, hogy ezzel már meg is tettük az első lépést a kiegyensúlyozott élet felé.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
