Következetesnek lenni piszok nehéz szülői feladat. A komfortzónánk folyamatos átlépését jelenti, erőfeszítést, hogy mindig legyünk résen. Nemet mondani nagyon nehéz. Ha szülő vagy. A gyereknek viszont könnyű. És ha nem vigyázunk, és kellő időben nem tanulunk meg nemet mondani a gyerekünknek, akkor ő fog nekünk.
Keresztesi Polixéna kolozsvári iskolapszichológus tanácsai abban segítenek, hogy hogyan lavírozzunk a tiltás és megengedés között úgy, hogy senki ne sérüljön: a gyerek se, a szülő se.
– Normális jelenség, hogy a gyerek nemet mond. Próbálja a határait, igyekszik érvényesíteni az akaratát. Hogyha ezt normális mederben tartjuk, tudatjuk vele, hogy nem lehet mindent, akkor előbb-utóbb megtanulja azt, hogy igen, van, amikor az ő akarata nem érvényesül. Itt a nevelés a kulcsszó.
Ma nem lesz édesség – érdemes-e büntetést alkalmazni?
– A lényeg az, hogy a hisztinek, a túlzottan akaratos viselkedésnek következménye legyen. De én ezt nem nevezném büntetésnek. Megvonunk tőle valamit, például nem nézhet ma mesét vagy nem kaphat csokit.
Vissza is jelezhetünk neki, hogy tudom, hogy ez most neked nehéz, lehet, hogy dühös is vagy, de ezt most nem lehet.
Nagyon fontos, hogy mindig akkor beszéljünk a gyerekkel ezekről, amikor béke és nyugi van. Ha például az üzletben mindig hiszti van, hogy vegyünk tíz csokit, akkor előzetesen kell a gyerekkel egyezkedni: oké, elmegyünk vásárolni, veszünk csokit, de csak egyet, amelyiket te akarod. Érezze azt, hogy van döntési lehetősége, de a lehetősége nem végtelen.
Sarokba állítás mint nevelési módszer?
– A sarokba állítás egy kicsit elavult módszer, egyfajta megszégyenítés. Én a megszégyenítést semmilyen módszerként nem ajánlom. Viszont azt javaslom hiszti vagy dühöngés esetén, hogy vonjuk ki a gyereket abból a környezetből, ahol a hiszti megjelent. „Oké, gyere, itt az előszobában vagy azon a széken lehet hisztizni, és ha kidühöngted magad, előjöhetsz.”
Ez szakszóval a time-out módszer. Ne piszkáljuk ilyenkor, hagyjuk egyedül, hogy nyugodjon le. Másképp teljesen fölösleges. Olyan, mint az alkoholistáknál: amikor részeg, fölösleges arról beszélni vele, hogy ne igyon.
Hátha nem szeret majd a gyerek…
– Az esetek többségében inkább a szülők nevelési stílusával szokott gond lenni. Akkor, amikor a nemet mondás agresszív, durva, ha mindig követelőzik, ha folyamatosan mást akar csinálni, mint a többiek, ha a saját akaratát próbálja ráerőltetni a többiekre – akár agresszív formában –, ha a frusztráció-tűrése nagyon alacsony, és dühkitörései vannak, ennek a háttere nagyon gyakran abban gyökerezik, hogy a szülők nem merik vállalni a konfrontációt a saját gyerekükkel szemben.
Már pici korban jó, ha megtaláljuk az arany középutat: egy kétéves gyerek például eldöntheti, hogy mivel játszik, viszont azt már a szülő dönti el, hogy beveszi-e a gyógyszert vagy nem, illetve, hogy mos fogat vagy sem. És hogyha ez így következetesen történik, akkor a nemmel való találkozást is sokkal könnyebben tudjuk menedzselni. Sokszor a szülő attól fél, hogy a gyerek nem szereti majd, ha nem enged meg neki mindent.
Ha a szülő nem képes nemet mondani a gyereknek, akkor a gyerek fog nemet mondani a szülőnek.
– A határok meghúzása a gyerekeknek biztonságérzetet ad. Ha korlátokba ütközik, úgy fokozatosan megtanulja, hogy meddig mehet el. Túlzott szabadság esetén úgy tűnhet, hogy igen, ő a főnök, de a későbbiekben hiányzik majd a kontroll, nem tudja majd, hogy meddig mehet el. Ez pedig bizonytalansággal jár, és a későbbiekben alkalmazkodási vagy önértékelési problémákkal.
– Mennyire igaz, hogy manapság gyerekuralom van? A mai szülő mindent megtesz a gyerekeiért…
– Valóban nagyon próbálnak a szülők odafigyelni a gyerekre, és ebben benne van az is, hogy sokkal több mindent engednek meg nekik. Egyrészt, nagyon gyorsan reagálnak a gyerek igényeire. Elég, ha a gyerek kitátja a száját, hogy neki valami kell, s rögtön jön a válasz. Viszont ezzel csökkentjük a frusztrációtűrésnek, illetve a kudarctűrésnek a képességét. Ha pici kortól minden igényére gyorsan reagálunk, akkor gyakorlatilag azt tapasztalja meg, hogy ez így működik a későbbiekben is.
