ARCHÍV A NEM-et mondás művészete

Mennyivel könnyebb engedni neki bármit, amikor ordít és toporzékol. Mennyivel könnyebb megvenni mind a tíz csokit, és – ha nem féltenéd annyira a megfázástól – engedni, hogy a kedvenc szandálját húzza fel télvíz idején. Mennyivel könnyebb hagyni egész nap a táblagépét bújni, mennyivel könnyebb hagyni, hogy a teendőit ne vegye komolyan. Mennyivel könnyebb. Mint rábeszélni, megbeszélni, átbeszélni. Egyezkedni. Kompromisszumot kötni. Megvonni. Meghúzni a gyeplőt, de választási lehetőséget adni. Nevelni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Következetesnek lenni piszok nehéz szülői feladat. A komfortzónánk folyamatos átlépését jelenti, erőfeszítést, hogy mindig legyünk résen. Nemet mondani nagyon nehéz. Ha szülő vagy. A gyereknek viszont könnyű. És ha nem vigyázunk, és kellő időben nem tanulunk meg nemet mondani a gyerekünknek, akkor ő fog nekünk.

Keresztesi Polixéna kolozsvári iskolapszichológus tanácsai abban segítenek, hogy hogyan lavírozzunk a tiltás és megengedés között úgy, hogy senki ne sérüljön: a gyerek se, a szülő se.

– Normális jelenség, hogy a gyerek nemet mond. Próbálja a határait, igyekszik érvényesíteni az akaratát. Hogyha ezt normális mederben tartjuk, tudatjuk vele, hogy nem lehet mindent, akkor előbb-utóbb megtanulja azt, hogy igen, van, amikor az ő akarata nem érvényesül. Itt a nevelés a kulcsszó.

Ma nem lesz édesség – érdemes-e büntetést alkalmazni?

– A lényeg az, hogy a hisztinek, a túlzottan akaratos viselkedésnek következménye legyen. De én ezt nem nevezném büntetésnek. Megvonunk tőle valamit, például nem nézhet ma mesét vagy nem kaphat csokit.

Vissza is jelezhetünk neki, hogy tudom, hogy ez most neked nehéz, lehet, hogy dühös is vagy, de ezt most nem lehet.

Nagyon fontos, hogy mindig akkor beszéljünk a gyerekkel ezekről, amikor béke és nyugi van. Ha például az üzletben mindig hiszti van, hogy vegyünk tíz csokit, akkor előzetesen kell a gyerekkel egyezkedni: oké, elmegyünk vásárolni, veszünk csokit, de csak egyet, amelyiket te akarod. Érezze azt, hogy van döntési lehetősége, de a lehetősége nem végtelen.

Sarokba állítás mint nevelési módszer?

– A sarokba állítás egy kicsit elavult módszer, egyfajta megszégyenítés. Én a megszégyenítést semmilyen módszerként nem ajánlom. Viszont azt javaslom hiszti vagy dühöngés esetén, hogy vonjuk ki a gyereket abból a környezetből, ahol a hiszti megjelent. „Oké, gyere, itt az előszobában vagy azon a széken lehet hisztizni, és ha kidühöngted magad, előjöhetsz.”

Ez szakszóval a time-out módszer. Ne piszkáljuk ilyenkor, hagyjuk egyedül, hogy nyugodjon le. Másképp teljesen fölösleges. Olyan, mint az alkoholistáknál: amikor részeg, fölösleges arról beszélni vele, hogy ne igyon.

Hátha nem szeret majd a gyerek…

– Az esetek többségében inkább a szülők nevelési stílusával szokott gond lenni. Akkor, amikor a nemet mondás agresszív, durva, ha mindig követelőzik, ha folyamatosan mást akar csinálni, mint a többiek, ha a saját akaratát próbálja ráerőltetni a többiekre – akár agresszív formában –, ha a frusztráció-tűrése nagyon alacsony, és dühkitörései vannak, ennek a háttere nagyon gyakran abban gyökerezik, hogy a szülők nem merik vállalni a konfrontációt a saját gyerekükkel szemben.

Már pici korban jó, ha megtaláljuk az arany középutat: egy kétéves gyerek például eldöntheti, hogy mivel játszik, viszont azt már a szülő dönti el, hogy beveszi-e a gyógyszert vagy nem, illetve, hogy mos fogat vagy sem. És hogyha ez így következetesen történik, akkor a nemmel való találkozást is sokkal könnyebben tudjuk menedzselni. Sokszor a szülő attól fél, hogy a gyerek nem szereti majd, ha nem enged meg neki mindent.

Ha a szülő nem képes nemet mondani a gyereknek, akkor a gyerek fog nemet mondani a szülőnek.

– A határok meghúzása a gyerekeknek biztonságérzetet ad. Ha korlátokba ütközik, úgy fokozatosan megtanulja, hogy meddig mehet el. Túlzott szabadság esetén úgy tűnhet, hogy igen, ő a főnök, de a későbbiekben hiányzik majd a kontroll, nem tudja majd, hogy meddig mehet el. Ez pedig bizonytalansággal jár, és a későbbiekben alkalmazkodási vagy önértékelési problémákkal.

– Mennyire igaz, hogy manapság gyerekuralom van? A mai szülő  mindent megtesz a gyerekeiért…

– Valóban nagyon próbálnak a szülők odafigyelni a gyerekre, és ebben benne van az is, hogy sokkal több mindent engednek meg nekik. Egyrészt, nagyon gyorsan reagálnak a gyerek igényeire. Elég, ha a gyerek kitátja a száját, hogy neki valami kell, s rögtön jön a válasz. Viszont ezzel csökkentjük a frusztrációtűrésnek, illetve a kudarctűrésnek a képességét. Ha pici kortól minden igényére gyorsan reagálunk, akkor gyakorlatilag azt tapasztalja meg, hogy ez így működik a későbbiekben is.

Keresztesi Polixénia, iskolapszichológus

Hagyjuk a gyereket megélni a kudarcot. Ha megóvjuk, nem fogja megtanulni azt, hogy hogyan kezelje a stresszt, hogyan oldjon meg egy konfliktust, gyakorlatilag a megküzdési stratégiáját aknázzuk alá.

– Van, amikor a szülő konkrétan fél a gyerekétől…

– Igen. Valószínűleg ilyenkor a háttérben nagyon komoly bizonytalanság van, önértékelési probléma. Ilyenkor a szülő bármit megtesz, csak hogy csend legyen. Kerüli a konfliktust, kerüli a konfrontációt, és a gyerek lesz az, aki elkezdi dominálni a kapcsolatot. A későbbiekben ennek a következménye az, hogy amikor nagy baj van, akkor a szülő egyáltalán nem tudja megoldani, mert már rég kicsúszott a kontroll a kezéből.

– Mi a kiút?

– Ha úgy érzi a szülő, hogy valóban meg szeretné oldani, akkor az már egy kiindulópont. Én a nevelési tanácsadást javaslom ilyenkor, mert nagyon sok esetben a nevelési stratégiaváltás segíthet. Ilyenkor többnyire a gyereket küldik pszichológushoz, holott a szülők nevelési stílusát kell megváltoztatni.

 – Ha a durva hiszti társaságban, közösségben történik, mit tegyünk?

– Rendkívül fontos, hogy ne mások előtt szégyenítsük meg a gyereket. Még akkor sem, hogyha ő minket szégyenít meg abban a pillanatban, amikor száz ember előtt hisztizik. Az egyértelműen nem hatékony, hogyha engedünk neki.

Amennyiben lehet, próbáljuk megnyugtatni, és higgadtnak maradni. A gyerek azt kell érezze, hogy a szülő határozott.

Ugyanakkor sokat segít, hogyha kivonjuk az adott helyzetből. Ha két szülő van jelen, az egyik fogja, és kiviszi a gyereket. Viszont ha nagyon tragikus a helyzet, és a szülő egyedül van, akkor akár befejezhetjük a vásárlást és kimehetünk az üzletből, vagy elmehetünk a társaságból.

– Mi történik akkor, ha túl sokszor mondunk nemet?

– Amikor akár pici kortól bármit is tesz a gyerek, mindenre a tiltás jön, ha túlzottan és folyamatosan azzal szembesül, hogy semmit sem csinálhat, rászólunk, hogy üljön egy helyben, ezzel se játsszon, azzal se, akkor gyakorlatilag a gyerek önállóságát korlátozzuk, és a személyiségének a fejlődését akadályozzuk. Mert az, hogy a gyerek már pici kortól mindent matat, mindenre kíváncsi, abban a világnak a megismerése vezérli. Hogyha ezt nagyon erőteljesen leállítjuk, akkor gyakorlatilag az önállóság szenved csorbát, és fokozatosan egyfajta bizonytalanságot, szorongást okoz.

A lényeg, a fejlődés kulcsa, hogy a gyereket fokozatosan olyan helyzet elé állítsuk, hogy érvényesüljön a szabad akarata, ugyanakkor mi szabjuk meg a határokat.

Ha úgy nő fel, hogy mindig más mondja meg neki, hogy mit tegyen, a későbbiekben a kezdeményező képessége és az önállósodása fejletlen marad.  Gyakorlatilag ez a hátulütője a túlzott merevségnek, meg a túl sok nemnek.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Tanítsd meg érzelemül! – Hisztiszelidítés hosszú távon
Tanítsd meg érzelemül! – Hisztiszelidítés hosszú távon

Az érzelmeket megélni természetes, kifejezni lehetséges. És nemcsak üvöltözésben avagy kezelhetetlennek tűnő hisztiben, hanem jóval „szociálisabb” formában is. A kisgyermek is ráterelhető erre az útra. Nem azonnal ható tippeket, hanem hosszú távú befektetést ajánlunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)