Merjünk újratervezni, ha nem jó az irány

Időről időre jönnek az életünkben olyan szakaszok, amikor kicsit lelassulunk (no, nem a Covidra gondolok), egyszer csak megkérdőjeleződik az addig megtett út, vagy történik valami, ami felülírja korábbi nézeteinket, de az is lehet – egyszerűen már nem érezzük jól magunkat abban, amiben vagyunk. Gyakran ezt kifejezetten az életközéppel hozzák összefüggésbe, de mi most nem föltétlenül erre gondolunk. A rugalmasság, alkalmazkodóképesség, újratervezéshez való hozzáállásunk több annál, mint tíz-húsz évente megjelenő krízishelyzetek kezelése. És ezeket emelik ki interjúalanyaink is.
Hirdetés

Az újratervezés szóról sok autóvezetőnek a GPS juthat eszébe, a legtöbb sofőr frászolt már ezt hallván a kedves navigátor hangjától. Én legalábbis rendszeresen, még gyalog is. Már annyira tudom előre, hogy ezúttal sem úszom meg, hogy épp ma hajnalban is így indult a napom. Budapestre érkeztem, még sötét, nagyjából üres utcák közt szálltam le a metrópótló autóbuszról, gondolván, hogy 200 méterre vagyok a szálláshelyemtől. Így tudtam én. Nem kezdtem keresgélni az utcanévtáblákat, hanem előkaptam a telefonom, hogy merre is van az rövid szakasz – mert ugye nem mindegy, hogy jobbra vagy balra indul az ember. Pikpakk útvonalat terveztem, vitt is a Google-térkép, jelezvén, hogy még 950 méterre vagyok a 200 helyett. No, itt jött egy kevés cifra káromkodás, hogy már megint átvertek (mert kapásból mi más jöhetne), majd több átjáró, kis utca megtétele után végül csak megérkeztem csomagokkal roskadozva a célig. Egy kis hajnali séta nem árt – állapítottam meg, s mielőtt kikapcsoltam volna a navigációt fedeztem fel, hogy nem gyalogos irányítására volt állítva a térkép. Lényeg, hogy megfelelően betartottam az autós közlekedés szabályait. 

Az ilyen mellékvágányok nálam rendszeresek (ezért is érdemes többletidővel számolnom), nagyobb városokban rendre felülök a megfelelő szakasz járatára, csak épp az ellenkező irányba. Évekkel korábban elmentem a végállomásig is akár, s majd vissza, ma már picit figyelmesebb vagyok, és egy-két megálló után váltok. Ha nem vagyok késésben, még röhögni is tudok magamon. 

Most van az ideje: februárban a kikeletnek – Katt a képre a megrendeléshez

De bár ilyen egyszerű lenne az élet nagyobb döntéseiben is az újratervezést beiktatni. Hogy – megfelelő körültekintés mellett – merjünk leszállni a buszról, ha rájövünk, hogy nem jó az irány. A kitérők is lehetnek kellemesek, az utazgatás jó dolog, ha szeretjük, de mégis csak valami általunk meghatározott, elfogadott cél felé kellene haladni. Hogy az élet ne csak teljen, hanem teljes legyen.   

Ebben a lapszámban több beszélgetésben is visszatérő gondolat az újratervezés, igazán biztató és bátorító példák sorakoznak arra, hogy miként lehet feszegetni és átlépni a komfortzónánkat. Örömteli felfrissülést, s ha kedvet kaptok hozzá, megújulást kívánunk így a tavasz küszöbén! 

Hirdetés

Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.

Illusztráció: Shutterstock

Kell-e nekünk nőnap? – Virág, bonbon, női jogok

Hirdetés