Kultúrkörnyezetünkre érvényes, hogy az ünnepek körüli örömszerzés leginkább a nőkre van ruházva. De tehetünk-e valamit azért, hogy mi is megérezhessük a megajándékozottság örömét? Mi tudná a lelkünket és a testünket támogatni a téli időszakban?
Sokféleképpen szoktunk viszonyulni a menekültekhez, van, aki dühösen elutasítja még a gondolatát is annak, hogy a környezetében találkozzon velük, van, aki befogadja az otthonába, van, aki segítséget nyújt valamilyen formában, és van, aki őket okolja minden bajért. Van, aki irtózik tőlük, és vannak azon kevesek, akik megpróbálnak belehelyezkedni a helyzetükbe, és igazán megérteni őket.
A legtöbb kamasz (és szüleik) rémálma az aknés bőr. Épp akkor jönnek elő a sokakat érintő bőrproblémák, amikor a fiatalok számára egyre fontosabb, hogy hogy néznek ki. Gyakran évek telnek el, amíg a nagyon pattanásos bőrt kikezelik, és a hegek esetenként még úgy sem tűnnek el teljesen. Bőrgyógyászt kérdeztünk a tinik bőrápolásáról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Borús, nyálkás februári nap van, amikor legszívesebben ki sem mozdulna a házból az ember. Megszólal a harmadik órát jelző csengőszó. Néhány tanító a tanáriból elindul az osztálytermekbe. Lassan, komótosan megyünk. Mintha hiányozna belőlünk a frissesség, az energia, a lelkesedés, a munkakedv, sőt, talán még az életkedv is. Minden lépcsőfordulónál megállunk, nagyokat szusszanunk, nyögünk, sóhajtozunk. Mint egy vert sereg – gondolom nem kevés szarkazmussal és öniróniával, ahogy végignézek magunkon.
A bőr legnagyobb szervünk, teljes testsúlyunk 10–12 százalékát teszi ki. Ugyanakkor az egyik legsokoldalúbb is: számos olyan funkciót tölt be, mely lényeges testi és lelki egészségünk szempontjából egyaránt. De a külcsíntől függetlenül, miért kell figyelnünk a bőrünkre? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. feburári lapszámában jelent meg).
Tükörbe nézel, és azt kívánod, bárcsak teljesen másik éned nézne rád vissza? Az, akinek nem voltak még pattanások, foltok, netán ráncok az arcán. Aggodalomra semmi ok, van megoldás: nem ilyen-olyan csodaszer, hanem a megfelelő arcápolási rutin bevezetése. Egy kis énidő.
Egy kis smink, egy kis festés, körmös, gyanta, satöbbi. Számoltuk-e össze, hogy mennyibe kerül nekünk havonta „szépnek” maradni? Nem dorgálás ez, hiszen megérdemeljük. Csupán kérdésfelvetés: nem lehetnénk-e tudatosabbak a szépségápolás terén (is)? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Még a háború kitörése előtt beszéltük, egy hónapon belül meglátogatjuk a kárpátaljai barátainkat. Kiválasztottuk a hétvégét, aztán ahogy közeledett, munka mögé bújva, elnapoltuk a látogatásunkat. Igaz ugyan, hogy azóta többször találkoztunk Magyarországon – leginkább a hírhozó lányokkal – de az elszalasztott békeidős öleléseket nem hozza már vissza semmi, soha… Csapon élő kolléganőnket, a TV21 Ungvár szerkesztő-riporterét és az MTVA tudósítóját, Debreceni Kamillát faggattuk levélben, milyenek a hétköznap
A legjobb erdélyi fehérborok hazájaként tartják számon a kézműves nedűket készítő nagyenyedi és csombordi pincészeteket, a két dél-erdélyi településen számos borpincébe bekopogtathatunk. Megkóstolhatjuk a messze földön híres plébánost, a félédes szürkebarátot, a száraz leánykát vagy egy jó traminit – miközben az erdélyi „bortörténelembe” is betekinthetünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Gyermekkorunkban a tábor egy dolgot jelentett: pár napig, hétig az otthontól távol, valahol gyermekek közt lenni, párizsit reggelizni margarin kockával és „petőfis, minek nevezzelek” leveseket ebédelni, sátorban vagy tömegszálláson aludni, tollasozni, volézni, tábortűz mellett népdalokat énekelni, patakra, folyóra járni fürdeni, kirándulni. Mire szülő lettem, megtudtam, hogy most már a tábor fogalma bővült: az ottalvós táborok talán még őrzik ezt a fogalmi tartományt, a többi pedig csak nevében tábor(ka)
Könyvtáros, aki megcáfolja, hogy unalmas lenne a szakmája, aki folyton új ötletekkel áll elő, olvasásra neveli a gyerekeket, számítógép kezelésre tanítja a nagyikat, kirándulni viszi őket. És nem riad meg a börtöntől, írni-olvasni tanítja a rabokat, sőt még olvasóklubot is szervez nekik. De nem adta fel az álmát sem Illyés Caludia, valamikor állatorvos szeretett volna lenni, most szabadidejében farmján gondozza jószágait. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Tombol a tavasz. Már-már nyár van. Ragyog a nap, még a bárányfelhők is ragyognak, fényt, világosságot lövellnek ránk. Kárpátalján jártam. Kétszer. Az első látogatás után szótlan maradtam. Annyira fájt, annyira szúrt, annyira gúzsba kötött, hogy nehezen születtek szavak a számban. Mert nehezen születtek a szívemben. Még egyszer elmentem.
Milyen erőforrásokról tanúskodnak az első és második világháborúból fennmaradt írott emlékek? Miből merítettek erőt, kapaszkodót és reményt a fronton harcoló bakák? Hát az otthon maradt szeretteik? Az EMKE-díjjal frissen elismert néprajzkutató és muzeológus, Dimény-Haszmann Orsolya ad választ, kutatásaira alapozva.
Még ki sem lábaltunk teljesen a világjárányból, a szomszédos háború árnyékolja be a mindennapjainkat. Miközben csak reménykedünk abban, hogy nem leszünk közvetlenül is érintettek az orosz–ukrán konfliktusban, a gazdasági hatásait máris érezzük mindannyian. Dr. Geréb László közgazdász, a REGA régiókutató egyesület elnöke a racionalizált költekezésre ösztönöz.
Dermesztő hófúvás és simogató tavaszi napsütés: a szeszélyes időjárás is úgy váltakozott, mint a viharos érzelmek bennünk. Kacagva sírtunk, sírva meséltünk, de amikor sürgős problémákat kellett megoldani, próbáltunk a lehető leghatékonyabban cselekedni. Régen a világot akartuk megváltani, most talán sikerült, csak másképp, mint terveztük.
Nehéz úgy mesélni élményekről, hogy jóformán még magamban sem gondoltam át igazán, hogy az elmúlt pár napban mennyi történetnek, mennyi ismeretlen élethelyzetnek és mennyi szomorúságnak voltam a fül- és szemtanúja. Furcsa az is, hogy én már az otthonom biztonságából írom a sorokat, de azok az emberek, akikkel találkoztam, még mindig úton vannak: tartanak valahová, s talán még ők sem tudják, hogy merre. Dénes Anita, egy gyergyószentmiklósi Vöröskeresztes önkéntes találkozása az ukrajnai menekültekkel.
Az Ukrajna elleni orosz támadás megindításának másnapján reggel nyolc óra előtt néhány perccel belépek az osztályterembe. Huszonhét elsős gyerek üdvözöl. Illetve, még le sem teszem a csomagom, amikor kiderül, hogy csak huszonhat.
A borok világának az ízekből, illatokból szőtt tekervényeiben, az árnyalatok, szőlőfajták, vidékek, technikák, hagyományok labirintusában sokszor nem könnyű az eligazodás. Ki gondolta volna, hogy ennek a mesés világnak az egyik legrangosabb, világszinten elismert szakértője Sepsiszentgyörgyön él? Ádám Előd sármos, elegáns, szerény, kellemes társaság. Ha a pezsgőkről, borokról kezd el beszélni, olyan érzése van az embernek, hogy megszűnik körülötte a világ. Ilyenkor mintha átlépne egy álomba, ahol élénkeb
Emlékszel, mennyire szerettél a barátaiddal csevegni a szünetekben, órán vagy a buszon? Vagy, amikor a család tárcsás telefonján csüngtél órákat? A fiatalok – generációtól függetlenül – szeretnek titkokat osztani és szívügyekről beszélgetni.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.