Éjszaka van. Szótlanul állok az óceánparton. Soha nem tapasztalt mértékű hála van a szívemben, amiért a Jóisten engem sem felejtett el megteremteni, s látni engedi mindezt. Egész lényemmel érzem, Isten szeret engem.
Gyakran hallhatunk a házasság válságáról, akárcsak a válások magas számáról. Kutatók és az átlagemberek is elemezgetik a helyzetet, keresik az okokat, a miérteket a problémára. Ugyanakkor az is elhangzik gyakran, hogy a házasságnál jobbat még nem igazán találtak ki, és kismillió tippet találunk arra, hogyan őrizzük meg épségét. Akiknek ez sikerült, azok jól tudják, mit nyújt, és miért érdemes tenni érte. Akiknek pedig (még) nem, a rossz hírek ellenére mégis vágynak rá. Talán A dán lány című filmben hangz
Válás után az egyedül maradt anya legtöbb esetben talajvesztettséget, bizonytalanságot él meg, önértékelési problémákkal küszködik. És miközben életünk mégiscsak egy társsal lenne kerekebb, a bizalomban megtört nő előbb-utóbb párkeresésre adja a fejét. Hogyan vágjon bele, milyen esélyekkel számolhat? Egyedülálló anyák mesélnek, szakemberek beszélnek a helyzetről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
Bár a csúcsvezetők között még mindig elég kevés a nő, a középvezetői szinten jelentős arányban képviseltetik magukat a szebbik nem képviselői. Na de mi lesz a nővel, ha vezetői státusba kerül?
Jól menő céget vezető nő ismerősöm nemrég munkát keresett facebookon (is). Cége olyan ágazatba tartozik, amely teljesen leállt a koronavírus miatt. „Nem szeretnék anyagilag leépülni” – írja a cégvezető, aki most alkalmazotti státusba kényszerült ugyan, de megoldást keres az adott helyzetre. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)
Voltaképpen annyi pszichoterápia van, ahány pszichoterapeuta. Természetesen minden szakember jól ismeri a saját képzési módszerének az elméletét és a gyakorlatát, mégis, a terápia a pszichoterapeuta személyiségén keresztül jön létre, egyediségét a terapeuta hozzáállása és személyisége adja. Ahogy korábbi írásaimban már utaltam rá, fontos tudni, hogy egyetlen módszer sem gyógyít önmagában, nincs általános recept sem.
Románia első az EU-ban a császármetszések számát illetően. Egy 2019-es tanulmány szerint drasztikusan megnőtt a császármetszések száma az országban: míg '90 előtt a műtétek a szülések 4 százalékát tették ki, addig 2011-ben már 35-öt...
Szülői rábólintás kell ahhoz, hogy a gyermek szexuális nevelésen vehessen részt az iskolában. Sokan gondolják, hogy ez teljesen rendben van, de vannak, akiknek fenntartásaik is vannak. Mert például mi van, ha a szülő nemet mond, de közben otthon sem foglalkoznak a témával? Tudunk egyáltalán beszélni a szexről? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
Ne hisztizz! – halljuk gyakran, ha (elég) hangosan hallatjuk a nemtetszésünket, sokak szerint hisztizünk, amikor nyűglődünk a szorító cipő, a sáros utca vagy a félresikerült sütemény miatt. Tényleg hiszti ez?
Ma már számos online fórumon mutathatjuk meg magunkat, tarthatjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, barátainkkal. De nemcsak az jellemez minket, hogy milyen fotót töltünk fel, hanem az is, mit lájkolunk, mihez szólunk hozzá és hogyan.
Rendkívüli ez a helyzet, hogy annyi embernek egyszerre borult fel a világ. Több száz millióan, Alaszkától Rio de Janeiróig otthon ültek az emberek. E tapasztalat nyomán változások várhatók személyi, szervezeti, sőt, társadalmi szinten is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)
Miközben az Egyesült Államokban már a múlt század tízes éveiben megnyílt az első szupermarket, 1931-ben pedig az első hipermarket is, Erdély, Székelyföld ebből a világból sokáig kimaradt. Most viszont fogyasztunk. Gyakran nyakló és kritika nélkül. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. áprilisi számában jelent meg.)
A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Az énkép és az önértékelés fogalmát számtalanszor használjuk hétköznap is. Beszélünk a kamaszok énképéről, olvasunk a pozitív önértékelésről, az énkép erősítéséről, érezzük önmagunkon és viselkedésünkön, hogy mindez összefügg szorongásainkkal, teljesítményünkkel, összehasonlítjuk a női énképet a férfiakéval, levonva a következtetést: a nők szinte soha nincsenek önmagukkal megelégedve. A megfelelő önértékelés és a pozitív énkép hatással van szakmai sikerünkre, szociális kapcsolatainkra, a jóllét megélésér
Káposzta- és fenyőillat, szilveszteri pezsgődurrogtatás, a reggeli kávé, ebéd előtt kézmosás, utána fogmosás, péntek esti kocsmázás, jóéjt-puszi este, az utolsó cigaretta füstje. Szokások, életünk velejárói. Segítenek vagy béklyóba vernek?
Összeegyeztethetők-e a keleti spirituális tanok, gyakorlati módszerek a nyugati civilizációval és rohanó életformával? Lehet-e meditálni Nyugaton? Ezt illetően többnyire bennünk, nyugatiakban merülnek fel kételyek, a keletiek tudják a választ.
Minden reggel vele ment az óvodába, biciklivel. Kisfiúként gyakran bámulta, amint a napi újságot olvassa a kanapén, később pelyhedző bajuszát rendezgette az ő mintájára. Vőlegény korában ő igazította meg a csokornyakkendőjét, majd elküldte neki az első tatás üzenetet: „én is apa lettem!” (Cikk
Ahány válás, annyi történet, de a kimondott NEM csak akkor lesz boldogító, ha végigjárjuk az újjászületéshez vezető kálvária minden stációját a döntéstől az újjászületésig. Fáj, de megéri.
Református lelkész, aki kántorként is szolgál, népzenész, népzenetanár és kórusvezető, négy gyermek édesanyja és babahordozási tanácsadó is. A Vajdaságból költözött Erdélybe, s mára már nagy ismerője az udvarhelyszéki népdaloknak.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.