A párkapcsolatok zöme kommunikációs problémák miatt fut zátonyra. Hogyan lehet eleget és megfelelően kommunikálni? Problémákról, érzelmekről, a kapcsolat mérföldköveiről… Ez gyakran nem sikerül. Miért? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat találni.
Életünk legtöbb időszakában van bár egy olyan közösség, amely nagyon erősen hat ránk, amely meghatározza azt, hogy miként és milyen irányba fejlődünk, a család és barátok mellett jó megtapasztalni más társaságokat is. Egy új közösség tagja lenni olyan, mintha mindent tiszta lappal kezdenél, ahol önmagad lehetsz, ahol tudod már, hogy mit tudsz adni, hol vannak a határaid, csak azt nem tudod még - és ez lehet a nagy meglepetés! -, hogy mit tanulhatsz, és mit kaphatsz te egy ilyen közösségtől.
A székelyudvarhelyi származású Marthy Barna neve sokaknak ismerősen csenghet, a Firkin nevű magyarországi kelta-ír punk formációnak volt 2015-ig a frontembere, ezt követően hozta létre a Marthy Dharma együttest, amely már sejteti, hogy Barna életében a zene mellett egy másik dolog is fontos szerepet kapott: koreai zen-gyakorló, és néhány éve Dharma mester lett.
Kudarc az, amit annak érzünk. Minél maximalistább valaki, annál nehezebben viseli a kudarcot, annál több mindent él meg kudarcnak. Jó lenne, ha nem félnénk tőle, ha mernénk hibázni – egyebek mellett erről beszélgettünk Tófalvi Beáta pozitív pszichoterapeutával. Jó tanítómester a kudarc, mégis, még beszélni sem szokás róla. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.)
A különböző életszakaszi válságok akarva-akaratlanul felvetik a kérdést, hogy merünk-e azok lenni, akik valójában szeretnénk? De vajon választ is tudunk adni ezekre a kérdésekre? Tudjuk egyáltalán, hogyan valósíthatnánk meg önmagunkat?
Reggel van. Az idegen függöny virágmintáját kezdem szokni, már nem az otthoni hálószobám sarkaiban keresem az ébredést. Bekapcsolom a bevált gyerek-ébresztőt, a magyar népmesét, ki tudja hány századikszor, aztán kisuhanok. Az egy szál fekete tusvonallal módszeresen a napi mosolyt is felkontúrozom az arcomra. Nem mesterkélt, nem kényszeres, belülről fakadó. A mozdulat csupán emlékeztet, hogy ne feledjem el: minden rendben van.
Székelyföldön, szűkebb társadalmunkban az érzelmi tudatosságban, érzelmi nevelésben generációkra visszamenőleg hiányosságok vannak. A társadalmi szabályok gyakran elnyomják az érintés iránti vágyat, az érzelmek kimutatását sokan gyengeségként élik meg.
Hűtlenség, csalfaság, félrelépés – a megcsalás rokonértelmű szavai. Bár jelentésükben vélünk felfedezni különbséget, lényegében mind ugyanazt takarja: olyan kapcsolatot alakítottunk ki egy harmadik személlyel, amelyet a párunk nem tud elfogadni.
Válsághelyzetekben mindig benne van a lehetőség is, hogy megmutatkozzon, ahol csak látszat-egyensúly van – ahogy a háztetőn is a sérülések a nagy esőben mutatkoznak meg. Ilyenkor érdemes felelősen venni ezeket a jelzéseket, és tenni a helyrehozásért!
Ahol van egy szenvedélybeteg, minimum három, de inkább öt ember szenved a családban: szülei és gyerekei, házastársa. Mert a függőség az egész családi dinamikát átalakítja. Megváltoznak a családi viszonyok, sőt, a valóság érzékelése is torzul.
Sárban és hóban, esőben és fagyban, jelentős szintkülönbségekkel tűzdelt terepen szaladni, akár száz kilométert, esetenként még annál is többet – sokunknak még belegondolni is megterhelő, Fazakas Bíborkának azonban mindez a szabadságot jelenti. A jelentős eredményeket elért szovátai terepfutónő, testnevelő tanár, feleség és édesanya e nem mindennapi sportról, motivációiról, valamint a sportélet és a hétköznapok egyensúlyáról mesélt.
Talán nincs olyan ember, aki a hosszú tél után ne várná a tavaszt. Legyünk bár télimádók, a szürkeség, a fény hiánya, a hideg általában felemészti belső tartalékainkat. Egy nap azonban észrevesszük, hogy másképp süt a nap. Olyan tavasziasan. Mindez arra sarkall, hogy többet legyünk a szabadban. A természet, a napfény, a madárcsicsergés és az ébredező természet megfigyelése pedig maga után vonja a jobb hangulatot. Tegyük hát töltőre a lelkünket! De hogyan?
Pletykák már a kőbe vésett egyiptomi hieroglifákból is előbukkantak. Az ezeket tanulmányozó egyiptológusok többek között olyan üzeneteket olvastak ki belőlük, hogy egy bizonyos, „feleség nélkül élő” fáraó éjjelente rendszeresen felkereste valamelyik tábornokát. Sőt, Robin Dunbar evolúciókutatónak egyenesen az az elmélete, hogy maga a nyelv azért alakult ki, az volt a fő motiváció a majomemberek számára, hogy pletykálni tudjanak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.)
Böjt van. Legalábbis annak, aki tartja. Nekem igen. Lelki fejlődésem új állomásán vagyok, egy olyan helyen, ahol értem és érzem, hogy a böjt jó nekem. Nincs felettes hatóság által kierőszakolva, nem keresztény szabálykövetésből teszem, hanem azért, mert jó a lelkemnek és a testemnek. Összhangban vagyok vele, érzem, hogy segít. Megkönnyít, felemel, tisztít.
A jó hangulatban eltöltött családi ebédeknek, vacsoráknak ugyanis pszichológiai értelemben is védő funkciójuk van. Kutatások bizonyítják, hogy az együtt étkező családok gyermekei egészségesebbek, változatosabban étkeznek, kevésbé hajlamosak az elhízásra.
Szomorú, elkeseredett, csalódott barátokat, családtagokat, munkatársakat látva mindannyian megkíséreltünk már valahogy segíteni. De hogy jól segítettünk-e, az nagy kérdés. Vajon tudunk megfelelő tanácsot adni annak, aki rászorul?
A közvélekedés szerint a hosszú távon egyedül élő nők „elmacskásodnak”, egyre öntörvényűbbé válnak, és egyre kevésbé nyitottak arra, hogy (újra) összebútorozzanak egy társsal. A korral jár a rugalmatlanság, vagy az önállóság hozza magával?
Házinyúlra nem lövünk – tartja a mondás, ennek ellenére a felmérések szerint nő azok aránya, akik a munkahelyen találják meg a szerelmet, kezdenek intim kapcsolatba. Bár egy munkahelyi párkapcsolat nem kis galibát okozhat, számos előnye is van.
Nem állítom, hogy teljes a siker, de úton vagyunk: néhány éve még sikerként éltem meg, hogy reggelente nem késtünk el, ma már a reggeli készülődés milyenségére is igyekszem figyelni. Valljuk be, a reggeli indulás gyerekekkel kemény meló.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.
Hogyan is zajlik az ajakfeltöltés és kinek ajánlott? Egyáltalán, hogyan válasszunk szakembert, és mit tegyünk, hogy elkerüljük a „kacsacsőrt”? Az idei utolsó Kencében plasztikai sebésszel beszéltünk a népszerű szépészeti beavatkozásról.