egyensúly

Az év végén sokan készítenek számvetést: megtettem-e mindent önmagam fejlődéséért? A hosszabbodó sötétség pedig befelé fordulásra késztethet: tudom-e, hogy hol tartok az életemmel?

Eszeveszetten közlekedő, ideges embereket látunk mindenhol, véget nem érő nagytakarításban, ajándékkeresésben vagyunk, és túlórázunk a munkahelyen. Ebben a feszült, stresszes történetben kellene rátalálnunk a karácsonyi csodára. Van erre esélyünk?

A viselkedésmintázatokat a kultúrák kisebb-nagyobb mértékben szabályozzák, az egyes nemekhez adott feladatrendszerek tartoznak. A klasszikus női szerepek közé tartozik a feleség, anya, barátnő, a klasszikus férfi szerepek a férj, apa, dolgozó férfi stb.

Tagadhatatlan tény, hogy az anyós fogalomhoz egyfajta mitikus mumus képe társul. Vígjátékok, viccek gyakori szereplője, és sajnos nem is olyan ritkán családi drámák okozója. Vannak viszont szép anyós-meny kapcsolatok is, tehát a helyzet nem reménytelen.

Színház az egész világ, színész benne minden férfi és nő – tudjuk Shakespeare óta, de csak kevesen tudatosítjuk magunkban szerepeinket. Nem a színpadiasságra gondolunk, hanem az életszerepekre: anya, gyermek, szomszéd, kolléga, feleség vagy épp szerető.

Gyakran szűkösnek bizonyul az időnk, nagy család, végeláthatatlan teendő, mindennek meg kellene lennie ma, most, akár tegnap. Kell-e egyáltalán a privát szférát menedzselni? Van, aki elzárkózik ettől, s van, akinek működésképtelen lenne nélküle az élete.

A párkapcsolatok zöme kommunikációs problémák miatt fut zátonyra. Hogyan lehet eleget és megfelelően kommunikálni? Problémákról, érzelmekről, a kapcsolat mérföldköveiről… Ez gyakran nem sikerül. Miért? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat találni.

Életünk legtöbb időszakában van bár egy olyan közösség, amely nagyon erősen hat ránk, amely meghatározza azt, hogy miként és milyen irányba fejlődünk, a család és barátok mellett jó megtapasztalni más társaságokat is. Egy új közösség tagja lenni olyan, mintha mindent tiszta lappal kezdenél, ahol önmagad lehetsz, ahol tudod már, hogy mit tudsz adni, hol vannak a határaid, csak azt nem tudod még - és ez lehet a nagy meglepetés! -, hogy mit tanulhatsz, és mit kaphatsz te egy ilyen közösségtől.

A székelyudvarhelyi származású Marthy Barna neve sokaknak ismerősen csenghet, a Firkin nevű magyarországi kelta-ír punk formációnak volt 2015-ig a frontembere, ezt követően hozta létre a Marthy Dharma együttest, amely már sejteti, hogy Barna életében a zene mellett egy másik dolog is fontos szerepet kapott: koreai zen-gyakorló, és néhány éve Dharma mester lett.

Minél maximalistább valaki, annál nehezebben viseli a kudarcot, annál több mindent él meg kudarcnak. Jó lenne, ha nem félnénk tőle, ha mernénk hibázni – egyebek mellett erről beszélgettünk Tófalvi Beáta pozitív pszichoterapeutával.

A különböző életszakaszi válságok akarva-akaratlanul felvetik a kérdést, hogy merünk-e azok lenni, akik valójában szeretnénk? De vajon választ is tudunk adni ezekre a kérdésekre? Tudjuk egyáltalán, hogyan valósíthatnánk meg önmagunkat?

Reggel van. Az idegen függöny virágmintáját kezdem szokni, már nem az otthoni hálószobám sarkaiban keresem az ébredést. Bekapcsolom a bevált gyerek-ébresztőt, a magyar népmesét, ki tudja hány századikszor, aztán kisuhanok. Az egy szál fekete tusvonallal módszeresen a napi mosolyt is felkontúrozom az arcomra. Nem mesterkélt, nem kényszeres, belülről fakadó. A mozdulat csupán emlékeztet, hogy ne feledjem el: minden rendben van.

Székelyföldön, szűkebb társadalmunkban az érzelmi tudatosságban, érzelmi nevelésben generációkra visszamenőleg hiányosságok vannak. A társadalmi szabályok gyakran elnyomják az érintés iránti vágyat, az érzelmek kimutatását sokan gyengeségként élik meg.

Hűtlenség, csalfaság, félrelépés – a megcsalás rokonértelmű szavai. Bár jelentésükben vélünk felfedezni különbséget, lényegében mind ugyanazt takarja: olyan kapcsolatot alakítottunk ki egy harmadik személlyel, amelyet a párunk nem tud elfogadni.

Válsághelyzetekben mindig benne van a lehetőség is, hogy megmutatkozzon, ahol csak látszat-egyensúly van – ahogy a háztetőn is a sérülések a nagy esőben mutatkoznak meg. Ilyenkor érdemes felelősen venni ezeket a jelzéseket, és tenni a helyrehozásért!

Ahol van egy szenvedélybeteg, minimum három, de inkább öt ember szenved a családban: szülei és gyerekei, házastársa. Mert a függőség az egész családi dinamikát átalakítja. Megváltoznak a családi viszonyok, sőt, a valóság érzékelése is torzul.

Sárban és hóban, esőben és fagyban, jelentős szintkülönbségekkel tűzdelt terepen szaladni, akár száz kilométert, esetenként még annál is többet – sokunknak még belegondolni is megterhelő, Fazakas Bíborkának azonban mindez a szabadságot jelenti. A jelentős eredményeket elért szovátai terepfutónő, testnevelő tanár, feleség és édesanya e nem mindennapi sportról, motivációiról, valamint a sportélet és a hétköznapok egyensúlyáról mesélt.

Talán nincs olyan ember, aki a hosszú tél után ne várná a tavaszt. Legyünk bár télimádók, a szürkeség, a fény hiánya, a hideg általában felemészti belső tartalékainkat. Egy nap azonban észrevesszük, hogy másképp süt a nap. Olyan tavasziasan...