Meleg, Afrikát idéző levegő nehezedik a repülőből levezető lépcsőkre, s ahogy a máltai reptéren a háztetők nélküli, sárgás homokkő épületeket nézem, amint a pálmafák legyezgetik, a régmúlt történelmére gondolok. A hőséget, ami egy hegyekhez szokott szervezetnek már nyárelőn is kihίvás, enyhίtik a tenger felől érkező hol lágy, hol már-már agresszίv fuvallatok. Mikor milyen kedvében ébred Neptun.

Őszintén szólva, általában nem vagyok oda azokért a könyvekért, amelyeken ott virít a felirat, hogy New York Times Bestseller. Gyakran túlhájpolt könyvekről van szó, nem ütik meg az elvárt mércét, és bár a sztorival ritkán van gond ezen könyvek esetében, hisz elég széles az érdeklődési skálám, a stílusuk nem a magasabb színvonalú szépirodalmi művek stílusát hozza.

Égig érő, egzotikus pálmafák, buja, megrészegülten virágzó leanderek, szikrázó égbolt, azúrkék tenger. A villák sora a békebeli, századfordulós időket idézi, a város elegáns, de mégsem kellemetlenül sznob. Ez Abbázia, ahol a monarchia hangulata keveredik a mediterrán életérzéssel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Sokan vélik úgy, hogy amikor a mindennapokban ennyi negatív hatás és érzelem ér minket, lásd világjárvány idején, csak pozitív dolgokat kellene nézni, olvasni. Ám az elzárkózás és az elutasítás nem feltétlenül, nem mindig, nem mindenkinek megoldás. Sőt egy-egy nyomasztó és komor alkotás néha hatásosan tud perspektívát láttatni, vagy ráébreszteni arra, hogy a mi életünk tulajdonképpen egész jó.

A júniusi forróságban magam elé képzelem a római kori, fallal körülvett Barcino város (Barcelona elődje) maradványaira épült középkori templomokat és gótikus palotákat. Kereskedelmi és gazdasági fejlődésével a mai negyed nemcsak a település történelmi központja, hanem a katalán város szíve-lelke is.

Olyan sokféleképpen megindító és megrázó erejű olvasmány ez, hogy felsorolni sem egyszerű. Kezdetben ott van a Teleki család története, történelme, ami szorosan összefonódik Erdély és Magyarország sorsával.

Szülinapi beszélgetésre ültünk le Dimén-Varga Tündével, a Nőileg pszichológus szakértőjével, aki – egyáltalán nem mellékesen – a Tétova Ínyenc gasztroblog „szülőanyja” is. A tágas, világos konyhában, a tett helyszínén epres, málnás limonádéval ünnepeltük meg az évfordulót. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

„A világ egyik legundorítóbb embere”, „A gerinctelenség mintapéldája a végtelenediken”, „Szurkoltál már azért, hogy a női főszereplő haljon kínhalált”? Csak néhány idézet a Fontos vagy nekem című, a Netflixen megnézhető alkotás kritikáiból. Az idézetek rátapintanak a lényegre: ezt a filmet a főszereplő Marla (Rosamund Pike) miatt kell megnézni, akkor is, ha egy igazi visszataszító antihős.

Pár évvel ezelőtti születésnapomon beültem egy kávézóba. Egyszer csak beront (szó szerint) az amúgy déli csendben szendergő helyiségbe két idős nő, olyan jó hetvenesek. Bort rendeltek, és jó hangosan, röhögve mesélni kezdtek egymásnak a legújabb utazásukról. Olyan hangosan beszéltek, hogy kénytelen voltam hallgatni őket. Megzavartak, kissé mérges is lettem, annyira, hogy úgy mentem ki a kávézóból: én is ilyen szeretnék lenni vagy 30 év múlva. Olyan koros hölgy, aki beront délben a kávézóba a barátnéjával

Kivételesen nem szépirodalmi művet hoztam, kedves Olvasók, hanem valami mást, valami érdekeset, valami felettébb szórakoztatót, azoknak, akiket érdekel más nemzetek kultúrája, más népek nézőpontja, és esetleg szeretné tágítani a gyermeknevelésről alkotott elképzeléseit. Tudom, tudom, könyvből nem lehet gyermeket nevelni, én sem azért olvastam el ezt, és vágtam bele még pár ilyen jellegű olvasmányba, mert a lányaimat az olvasottak szerint szeretném nevelni, szó sincs róla.

Meggyőződésem, hogy a sushi a végletek étele: imádni lehet vagy utálni. Aki kóstolta, biztosan nem közömbös. Ám a sushi nem ördögtől való, és nem is nagy ördöngösség. László Nándor tavalyelőtt még Németországban dolgozott egy sushi étteremben: nemrég kezdte, és saját ámulatára is hat hónap után a mosogatóból konyhai kisegítővé lépett elő. Ott szeretett bele a sushiba, s a Japánban már-már művészetnek számító, sokszor kissé túlmisztifikált sushi-készítés alapjait is elleste. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021

Ki ne vágyna egy mindent elsöprő kalandra életében legalább egyszer? Utazni, felfedezni a világot, megismerni új embereket, élményekkel gazdagodni? Bezsnei Andor nemcsak álmodozott róla, hanem egy nehéz döntés után motorra pattant és bejárta a világot. Ázsián át elért Ausztráliába, majd az Antarktiszra és végül a nagy kaland Dél-Amerikában szakadt meg, a világjárvány miatt. Az úton szerzett élményei azonban vele vannak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)

Első ránézésre – illetve megnézésre – olyan, amilyennek a címe sejteti: nagyon amerikai. Egy tipikus szociodráma az amerikai életről, társadalomról. Ám ez csak a külső borítás, hiszen a film sokkal univerzálisabb témákat boncolgat, három generáció története által családról, a családunkhoz fűződő viszonyunkról, a nehéz döntések meghozataláról szól.

Mundruczó Kornél filmje, a Pieces of a Woman sok szempontból felkeltette a sajtó, a filmes szakma és a nézők figyelmét egyaránt. A filmtörténet valószínűleg a közel félórás, egysnittes „nyitányáért” fogja emlegetni, melyben meglepően kendőzetlenül követhetjük végig a főhős, Martha (Vanessa Kirby) otthonszülését.

Egyszerű, pici kis könyv. Egyszerű a címe, egyszerű a fehérsége, jól megfér a polcon a többi könyvvel, nem hivalkodik, nem tolakszik, vár. Vár az olvasóra, a saját emberére, aki majd átlapozza, csodálkozva betűzgeti, magához öleli, szeretgeti.

A főzés készség, melyet valamikor, valakitől megtanulunk, s majd – szívesen és örömmel, máskor kényszerből – művelünk. Sokan nap mint nap. Azt azonban, hogy milyen viszony fűz a főzéshez, kétségtelenül meghatározza az, hogy hogyan is tanultunk főzni? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Nőnek lenni olykor bonyolult. És bevallom, néha félelmetes. Szorult helyzetekben sokszor gondolok arra, milyen jó lenne egyszer-egyszer férfiként gondolkodni. Higgadtan és logikus fejjel nézni mindent. De magamból nem fordulhatok ki.

Van egy kedvelt turistacélpont Norvégiában, a Lofoten-szigetek: vad táj ez, csupa sziklás vidék, tengernyi vízzel körülvéve. Ez a vad táj mostanra megszelídült, történetünk idején azonban kegyetlenül nehéz volt itt élni.