Ugron Mária – 2018. november 24-én, kilencvenkét évesen adta vissza lelkét teremtőjének – tizennyolc esztendősen Nyugat-Magyarországra került, de élete végéig erdélyi maradt. Ha Erdélyről hallott, azonnal honvágya támadt. Élete utolsó pillanatáig Szilágynagyfalu jelentette a „hazamegyek” célállomását. Mert télen, iskolaidőben Kolozsváron élt ugyan a család, a nyári hónapokat azonban Nagyfaluban, Marosgezsén vagy a Brassó környéki Bodolán töltötték. Fizikailag Magyarországon, lélekben egészen máshol.

Kolozsváron érettségizett 1936-ban a piaristáknál, majd német nyelvű középfokú mezőgazdasági iskolát végzett Medgyesen – ez lett volna az ő gazdálkodói kiképzése. Igazából azonban csak a második világháborúból való hazakerülését követően nyílt lehetősége a gazdálkodásra, de azok már nagyon zavaros idők voltak.

A sorsfordító végzet 1949-ben a Sepsiszentgyörgy közeli Sugásfürdőn érte utol az idén századik születésnapjához közelítő báró Apor Csabát. Az ottani közfürdőben várt a sorára, amikor egy férfi érkezett egy nő társaságában, és soron kívül akart bejutni a fürdőbe. Apor Csabában felhorgadt az igazságérzet, nem hagyta szó nélkül, mire a férfi: nem tudja, ki ő? Nem, honnan tudná. Rövid szóváltás és lökdösődés után az ifjú báró jutott be előbb a kádfürdőbe, de a következő alapos tisztálkodásra már többet kelle

Hiába maradt idősebb báró Barcsay Tamás és neje, Bánffy Katinka az első világháború után Erdélyben, fiúk, József sokáig nem tért vissza Gyalura, az ősi várkastélyba. Mert nem akart a román hadseregben szolgálni, másrészt jól érezte magát Budapesten.

Egykoron a 16. századi székelyföldi nemesi kúriák mintájára készült háromrészes udvarház állt a mai torjai Apor-kastély helyén. Az épület restaurálása még korántsem fejeződött be, de néhány falfelület már feltárta varázslatos titkait. A hatás így is lenyűgöző.

Egy ideig asztmának hitt tüdőrák vitte el 1971. október 13-án. Báró Kemény Jánost a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ravatalozták fel, hatalmas tömeg rótta le kegyeletét, méltató, adósságokat törleszteni kívánó beszédek hangzottak el, ahogy az a hasonló ravatalok előtt többnyire lenni szokott.

Gernyeszeg mintagazdaság volt. Nem is csoda, hiszen gróf Teleki Mihály – a birtok kommunizmus előtti utolsó gazdája – Kolozsváron és Toulouse-ban szerzett agrármérnöki diplomát, amit budapesti doktorátussal pecsételt meg. Édesapja, Teleki Domokos 1935-ben adta át neki a gazdaság irányítását, azt követően az öregek Budapesten éltek, csak nyaralni jártak haza a Maros mentére.

Gróf Mikes Zsigmond különleges eset. Nem csupán abban az értelemben, ahogy minden ember története egyedi, megismételhetetlen. Ő ugyanis az az arisztokrata, aki jóval az osztályharcos idők után, de mégiscsak a vasfüggönyön innen eszmélt a világra. Bár Nagyváradon született 1972-ben, első emlékei mégis Kolozsvárhoz kötődnek: a nagyszülők lakása a státusházban, a Mikes Mihály szobájában lévő kisszék és kályha. Az aradi, illetve kolozsvári származású szülők azt követően kerültek Váradra, hogy az édesanya, Hr

A 2012. szeptemberi bejáráskor Barcsay Tamás a büszke gazda elfogultságával, történészhez méltó, gyermekkori élményektől és családi emlékektől gazdag tájékozottsággal mesélt a visszakapott gyalui kastélyról. „A bonchidai Bánffy-kastélyt is ennek a mintájára építették. Bánffy György 1701-ben itt tartotta a lányai menyegzőjét, nem vitte őket Bonchidára, mert az ottani kastélyt szegényesnek érezte” – utalt némi malíciával erre a történelmi villanásra, mintegy éreztetve, hogy a többszörös rokonság ellenére i

A küküllővári kastély nemcsak azzal ragadja meg mindjárt az arra autózó figyelmét, hogy a község és a Dicsőszenmártonba tartó országút fölé magasodik, hanem gondozottságával is. Míg Belső-Erdély legtöbb hajdani nemesi fészke az elmúlást juttatja a szemlélődő eszébe, addig a Bethlen-Haller kastély imponáló látványt nyújt.

Lettowitzban született dúsgazdag család sarjaként, aztán végig kellett néznie, amint összeomlik az ő világa. Az osztrákként nevelt fiatalember szeszgyárat alapított, tyúkfarmot működtetett Háromszéken, de mindenekelőtt beleszerelmesedett Kőröspatakba.

A nagy német katonai szállítógép annyira megrakottan húzott el a torjai Apor-kúria felett, hogy szinte súrolta a fenyők tetejét. Bereck felől már Torjáig hallatszott az ágyúzaj, nem lehetett kétség afelől, hogy a háború Háromszék északkeleti kapujához érkezett – meséli báró Apor Csaba, Csinta Samu Gróf biciklin című sorozatának újabb főhőse.

„Élete a 19. századi művészetkedvelő magyar főúr alakját és pályaképét mintázza. Mindennél hitelesebb alátámasztása annak, hogy Erdély főurai nemcsak mecénásokat, hanem művészeket is szép számban adtak a hazának.” Csinta Samu újságíró Gróf biciklin sorozatának főhőse báró Bánffy Ádám.

„Gyermekeim osztálytársaként megjelent egy-egy Kálnoky fiú, emlékszem, egyszer a kisiskoláskorú Áron fiammal vártunk gróf Kálnoky Tiborra, s amikor a sarkon felbukkant egy hosszú lábú férfi kerékpáron, Áron legyintett: az nem ő, a grófok nem járnak biciklin.”