Képzőművész és (színházi) látványtervező, vagány nő, aki nem fél a váltástól. Roppant kreatív és szókimondó, semmilyen skatulyába nem tuszkolható. Márton Erikát nézni és hallgatni egyaránt szórakoztató.
Az a fajta ember, akinek rosszabb napjain is jut egy kedves szava mindenkihez, a Tomcsa Sándor Színház színművésze emberi kapcsolataira és a közönség szeretetére a leginkább büszke. Megtalálta a helyét, de azt se bánná, ha itt lenne a tenger.
Editke és Albi életüknek egy olyan időszakában találkoztak, amikor már számtalan megpróbáltatáson voltak túl, de a hitüket nem veszítették el. Így történhetett, hogy igent egymásra, egy közös, cseppet sem szokványos életre.
Van abban valami diadalmas ősi érzés, amikor saját fogyasztásra levágjuk az állatot. A hátsó udvaron, egy idilli környezetben szuszogó székelyföldi falucskában. A húst nem fogyasztók nehezen fognak ezzel a történettel azonosulni.
Budapestről költözött haza Székelyföldre, a nagyvárosi nyüzsgést cserélte a család és barátok közelségére. A Nőileg valamiként a nagyvárosi életstílust pótolta számára, tíz éve ugyanis minden álma volt ehhez a csapathoz tartozni.
Szerelem. Házasság. Nincs szép, felemelő történetem, és túl sok hamis fényű kapcsolatot látok. Túl sok sérültet, megtört, bizalmatlan embert, akik ennek nyomán képtelenek a hitre, hogy létezhet szép, hiteles összetartozás.
A házasság virágos mező, mely minden tavasszal pompába öltözik, bár minden ősszel elhullik virága. A házasság sok araszos jég a téli patakon. Ő most úgy őrködik a házasságban, mint a boltívbe fagyott, egyre csak olvadó jég a patak fölött.
Irodalomtanári pályán indult, aztán a kiváló szerkesztői vénával megáldott, világra és tudományokra nyitott ember beleszeretett a színházba. Legszívesebben előadásokról, szövegekről beszél, de most – kivételesen – önmagáról is.
Ha egy építkezés – egyedül, nőként – meredek ugrás a komfortzónából, mit mondhatnék a gyerekvállalásról? Hátraszaltó bekötött szemmel, biztosító kötél nélkül, alattad a Grand Canyonnal.
Zorkóczy Zenóbia előadóművészként elképesztő ritmusban dolgozik, évente 100-200 előadást tart gyermekeknek, ráadásul turnéit egymaga szervezi. Ír, kutat, építkezik, házat ment, és – nem utolsó sorban – kimagasló tehetségű gyermeket nevelt fel – egyedül.
Mondd a szakmád, és megmondom ki vagy! Négy éve ezzel a felütéssel indult útjára a Mesterségem címere rovatunk, amelyben olyan emberekkel beszélgetünk, akik munkájáról nem feltétlenül tudjuk, mivel jár.
Tíz éve ilyenkor kezdett összeállni a Nőileg alapító csapata. Akik velünk tartanak azóta, tudják, sokat változtunk. És ahogyan a lap maga, kollégáink is sokat alakultak. Ezúttal Csatlos Tünde vallott az elmúlt évtizedéről és saját fejlődési útjáról.
Csaknem negyedszázada él Székelyudvarhelyen ez az ízig-vérig nagyvárosi nő. A kisvárosban is megtalálta a helyét, sokrétű tevékenységét, ami jóval túlmutat a színész szerepén. Fincziski Andrea maga az elegancia és a kreatív pezsgés.
Jóanyád negyvenegy éves. Majdnem lecsúszott rólad, de esélyt kapott veled: megkésve bár, de ő is felnőhet. Boldog anya tud boldog gyermeket nevelni – fő vezérelvként rögzítette. És mindig mosolyogni rád, minden nehézségben.
Mihalcea Zsuzsanna és Andrei több mint 10 éve alkotnak egy párt. Zsuzsa magyar, Andrei román, vegyes házasságban élik mindennapjaikat. Kétnyelvűségről, kihívásaikról, tapasztalatokról és a vegyes házasságok megítéléséről beszélgettünk a páros női tagjával.
Talán soha nem álltam távolabb az álmom megvalósulásától, mint ezekben a hónapokban, hetekben: a parasztház felújítási projektje mélyen alszik, az adósságcsökkentés teljes kómában, a törlesztésre szánt bevételemből élek. Ráadásul a pelyhes fülű újszülöttem teljes fókuszváltást követel. Egy hónapja én vagyok A Ház egy alig háromkilós, nyünnyögő csöppségnek. Anya épül, és mindent elfelejt.
Többször cikkeztünk már a szülések körüli traumákról, visszaélésekről és csalódásról, de csak ritkán emeljük ki, ha valami emberséges, olajozottan működik, netán kiváló. A gátizom-erősítő intimtorna élményeimről írtam néhány hónapja, akkor még szülésre készülve. Az élet azonban úgy hozta, hogy császármetszéssel segítették világra a gyermekem, de ez számomra nem jelentett csalódást, pláne olyan messzemenően pozitív kórházi környezetben, amilyenre álmomban sem gondoltam volna, ráadásul nem méregdrága magán
Váta Lóránd színművész, egyetemi oktató, színházi szerepei révén és a filmvászonról is ismerheti a nagyközönség. Amellett, hogy tanít, ő maga is folyton tanul, fejleszti önmagát, nem (csak) az aktuális szerepeire készül, hanem távlatokban gondolkodik, minden lehetőségre készen áll. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészét az elmúlt évtizedek változásairól, önmaga formálódásáról faggattuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júlisi lapszámában jelent meg).
A nagyváradi Székely-Farkas Tímea élete a szemét körül forog. Gyerekeknek, felnőtteknek folyamatosan mesél a szemét különválogatásáról, környezetvédelemről és fenntarthatóságról. Természetesen úgy, hogy szemétből ő minimálisat próbál termelni.
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Férjemmel együtt városi gyerekek voltunk, tömbházlakásban nőttünk fel. Évente csupán egyszer-kétszer jutottunk el néhány napra falun élő nagyszüleinkhez, igaz, azok az év legszebb napjai voltak, és azóta is úgy maradtak meg emlékeimben.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.
A gomba az az alapanyagunk, ami nem növény, de nem is állat, így tartjuk. Éppen ennek köszönhetően körültekintően és némi szaktudással felvértezve szedjünk gombát. A legjobb, ha szakértő gombászoktól vásároljuk.