Címke: mese

Élmény vagy kényszer? – Így tanultunk… főzni

A főzés készség, melyet valamikor, valakitől megtanulunk, s majd – szívesen és örömmel, máskor kényszerből – művelünk. Sokan nap mint nap. Azt azonban, hogy milyen viszony fűz a főzéshez, kétségtelenül meghatározza az, hogy hogyan is tanultunk főzni? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Gyermekkorunk ízei: „Ma már sajnos nagymamám túl gyenge sütni, de a receptjei tovább élnek”

Amikor forrón ettük a lekváros buktát, és imádtuk a megmaradt krémet a tál aljában, titokban surrantunk be a kamrába egy szelet tésztát csenni, vagy türelmetlenül vártuk a közelgő szülinapot, mert a hozzávalók nem kerültek ki könnyedén, bár jeles ünnepekre jöjjön össze a vaj, kellő mennyiségű tojás... Mennyi emlék! És mennyi gyerekkori kedvenc édesség, amelyek ma már a polcokról leemelhetők, de az ízük nem a régi. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)

László Lujza: „Ételben és életben az egyszerű a legjobb”

Vannak rivaldafényben élő emberek, és vannak azok, akik nélkül nem tudnának sikeresek lenni az első sorban állók. Ők azok a háttéremberek, akiknek teljesítménye legalább akkora, mint a főszereplőké, mégis, róluk ritkán ejtünk szót. A rugonfalvi panziótulajdonos, László Lujza is ilyen: mindene a vendéglátás, de az ő gyakorlatiassága áll a Székelyföldi Tánctáborok hátterében is. Ha a vendéglátás művészete tanítható lenne, Lujzika professzora lehetne. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában je

Disznóvágás: hagyomány, családi ünnep és jó hangulatú munka

Régen a téli ünnepkör, a karácsony elengedhetetlen velejárója volt a disznóvágás. Falun minden háznál levágták az addig nevelgetett disznót, hogy hurka és kolbász legyen az ünnepi asztalon, hogy legyen lesütött hús, szalonna a kamrában, sőt, általában a városi rokonok is „hazamentek” a disznótorra, hogy kapjanak házias finomságokat. Bár ma már számos vidéki is boltban veszi a hústermékeket, a disznóvágás hagyománya él, sokan éltetik.

Hurut: a hengerbe zárt csodafűszer

Gyergyószentmiklóson mondhatni minden háziasszony ismeri a hurutot, az örmény hagyományos konyha elengedhetetlen ételízesítőjét, míg máshol a világban kevésbé elterjedt. Mezei Anikó több mint egy évtizede érleli, főzi, gyúrja ezeket a zöld kis kúpokat, elérhetővé téve mindenki számára, életben tartva a hagyományt.

Aki a pennát fakanálra cserélte

Hompoth Erika Gyergyóditróból indult el, először Kolozsvárra, hogy diplomát szerezzen álmai szakmájához, és hivatásos újságíróvá válhasson, majd a szerelem Magyarországra szólította, ahol más karrier mellett döntött. Arról faggattam az újonc szakácsot, hogy kerül egy ambiciózus székely lány a billentyűzet mögül egy magyar étterem konyhájába. Erika eddigi életútja bizonyítja, hogy mindig újratervezheted az életed, de önmagad is.

Egyszer volt... Kicsi dió

Volt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a rosta lika. Olyan szegények voltak, hogy egy nap ettek, kettőt nem, s a szegény ember elindult, hogy szert tegyen valami ennivalóra. Egy erdőbe érve eléje állt egy ember képében maga az ördög, s kérdé:

Egyszer volt… A három dió

Na most hadd meséljek nektek egy szegény ember három fiáról, akik egyszer ettek, kétszer nem. Szóval, szegényebb volt ez az ember a templom egerénél is, s egy nap azt mondta fiainak: – Most aztán már menjetek, ki merre lát! Nem tudlak titeket többet tartani.

Egyszer volt… Ah Yah Hoo

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy dervis, aki épp egy tó partján meditált, amikor meghallotta, hogy a tó másik oldalán egy másik dervis teli torokból énekeli: „ah jah hoo, ah jah hoo...” Mivel a szokások szerint a kántálás szövege „jah hoo” volt, az első dervis aggódni kezdett, hogy a másik csak az idejét és az erejét vesztegeti a hatástalan dal miatt.

Erdélyi gasztronómia, amelyet alig ismerünk

Néha külső szem kell ahhoz, hogy felismerjük saját adottságainkat, kincseinket – Kövi Pálnak az erdélyi gasztronómia még számunkra is ismeretlen kincseit magába foglaló receptgyűjteménye éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg. Az irodalmi igényű gyűjtemény most reneszánszát éli – régi és új formában is –, és lehet, sok családi könyvespolcon ott lapul olvasatlanul az eredeti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)

Egyszer volt… A vak teve rejtélye

Volt egyszer egy szegény embernek három fia. Mindig azt mondogatta nekik, igyekezzenek minél több dolgot megérteni, megismerni, megtapasztalni, hogy arany helyett a józan ész, jószágok helyett az éberség és a leleményesség legyen a gazdagságuk, mert akkor mindig tudnak boldogulni.

Egyszer volt… Nyelves királykisasszony

Volt egyszer egy király, s annak egyetlen egy leánya. Gyönyörű szép királykisasszony volt, de olyan nyelves, hogy senki megközelíteni se tudta a szájasságban.

Egyszer volt... A szabó csodás kabátja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szabó. Ez a szabó olyan ügyesen szabott és varrt, hogy hét határban nem akadt párja. Híre a királyhoz is eljutott, így hát idővel királyi szabó lett belőle.

Drága Túró

György Attila nem titkolja: egyetlen, legfőbb és örök szerelme a szalonna. De néha megcsalja: a túróval. A József Attila-díjas író ínyenc ételmeséit hatalmas élvezettel böngésszük a közösségi hálón, Attila asztalán kéjes élvezettel válik kultúrtörténeti csemegévé mindenféle disznóság, a füstölt hasszalonna, a remegő kocsonya, de a sült paprika vagy éppen a murötúra is. Megható szerelmi vallomását változtatások nélkül közöljük, a vonalaikra kínosan vigyázók lapozzanak! A többiek pedig egy jókora házi sajt

A máréfalvi tejfölös lepényről: „Ha nincs szeretet benne, nem lesz jó a tészta”

Máréfalván nemcsak a díszes székelykapuk híresek, de a tejfölös lepény is. A Hargita megyei faluban nincsen pünkösd lepény nélkül, s a búcsúból hazatérő zarándokokat az otthon maradottak rendszerint ezzel kínálják a falu központjában. A széleskörű kínálgatás ugyan idén elmaradt, az élményszámba menő lepénysütést azonban nem tiltja semmiféle rendelet vagy szabályzat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)

Receptes könyv az éhezésről

Miként készült a sábbáti csólent Erdélyben? Hát a titokzatos kugli? Hagyományos zsidó ételek, purimi sütemények és kóser ünnepi ínyencségek receptjei is megtalálhatók Király Kinga Júlia Az újrakezdés receptjei című emlékkönyvében. Céklás tormapürével tálalt gefillte fis, töltött libanyak és fokhagymás libamáj… Csak néhány ízemlék, ami életben tarthatta mindazokat, akik a lágerekben csak fejben főztek. Recepteket is tartalmaz, de nem szakácskönyv, felkavaró kordokumentum, de leginkább talán a sóvárgás kön

Kádár Annamária: A Nap felé forogva élek

Mesébe illő, derűs életút van mögötte, a Mesepszichológia szerzője, Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológus számára családi síkon, illetve a karrier és a munka terén is kiteljesedett az élete. A mese pedig nem ért véget…

Erdők, mezők üzenetét hordozzák: a gombák

Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.

Arany Prága, borús tavaszban

Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.

Reggelizzünk finomat!

Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.

Tájba illő rönkház a varsági tanyavilágban

Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.