Gyermekpszichológusként szívügyem a gyermekek jólléte. Bárhol járok a világban, éles szemmel figyelem a jó és rossz gyakorlatokat egyaránt. Gasztrobloggerként meggyőződésem, hogy a testi-lelki jóllét egyik alapfeltétele a megfelelő táplálkozás. Hiszem, hogy ez részben az egészséges, változatos alapanyagokon, elkészítési módokon múlik. Másrészt viszont legalább ennyire fontosak az étkezés körülményei: a fizikai és emberi környezet, valamint az étkezésre szánt idő.

Mézeskalács, mézespogácsa vagy mézes puszedli – mindegy, hogyan nevezzük, amint kimondjuk, érezzük az illatát, tapintjuk a puhaságát. Illata karácsonykor belengi a lakást, meghittséget ad az ünnepnek, hangulatba hoz. De honnan ered? Mi a titka? Negyedik generációs mézeskalács-készítővel jártuk körül az elmaradhatatlan sütemény hagyományát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)

Gyerekkoromban, amikor először mondta édesanyám, hogy megyünk radinába, őszinte érdeklődéssel kérdeztem meg, hogy az hol van? Akkor még nem tudtam, hogy a radina a gyermekágyas anya eledele, amelyről a komaasszonyok gondoskodnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Mindenfelé juhnyájakat látni szinte az egész országban, mégis, az éttermek étlapjairól hiányzik a birkahús, s a legtöbben csak húsvétkor „vetemedünk” bárányfogyasztásra. Pedig sokkal több lehetőség rejlik gasztronómiailag a birkában. Bárányhús-evésre ösztönöznek a fekete berke tenyésztők, és mi engedtünk a csábításnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

Szülessen egy könyv a koronavírusról, amelyet gyermekek írnak! – Ezzel a tervvel hirdette meg meseíró pályázatát a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, és meglepetésükre, több mint félezer alkotás érkezett a felhívásra. A láthatatlanná tevő maszk címet viselő kötet kor- és kór-dokumentum - vallja Zsigmond Emese, az Ábel Kiadó gondozásában megjelent 300 oldalas mesegyűjtemény szerkesztője. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Vadvirágot legelésző szarvasmarhák, fekete- és tőzegáfonya, kakukkfű, vitaminban gazdag fenyőrügy, valamint a fenyőtoboz jellemzi leginkább a Korond községhez tartozó Fenyőkút élővilágát. Tófalvi Zita itt, az ezer méteres magasságban fekvő tanyavilágban gyűjti be az erdő-mező ajándékait, közel százféle szörpöt, lekvárt kavar, felsorolni is hosszú, hogy a hegyi legelők hány féle terményét varázsolja befőttesüvegbe, palackba. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Letette a mikrofont, pedig szerette. S elővette a fakanalat, mert azt még inkább szereti. Legtöbben még mindig műsorvezetőként emlékeznek Kolozsváron Majoros Csillára. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Téli fülőke és júdásfüle, cafrangos és piruló galóca, tölcsér-, szarvas- és sárga gévagomba – csak néhány gombafajta, amelyekből Szilágyi Zsuzsanna változatos fogásokat varázsol a családi asztalra. Míg legtöbbünk mindössze négy-öt gombafélét ismer és fogyaszt, Zsuzsa kosarába kora tavasztól késő őszig több tíz gombafajta kerül, szárítja és őröli őket, párolja és fagyasztja, gombapástétomot kavar, vagy épp sózott vajjal keni őket pirítósra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)<

Szülinapi beszélgetésre ültünk le Dimén-Varga Tündével, a Nőileg pszichológus szakértőjével, aki – egyáltalán nem mellékesen – a Tétova Ínyenc gasztroblog „szülőanyja” is. A tágas, világos konyhában, a tett helyszínén epres, málnás limonádéval ünnepeltük meg az évfordulót. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Meggyőződésem, hogy a sushi a végletek étele: imádni lehet vagy utálni. Aki kóstolta, biztosan nem közömbös. Ám a sushi nem ördögtől való, és nem is nagy ördöngösség. László Nándor tavalyelőtt még Németországban dolgozott egy sushi étteremben: nemrég kezdte, és saját ámulatára is hat hónap után a mosogatóból konyhai kisegítővé lépett elő. Ott szeretett bele a sushiba, s a Japánban már-már művészetnek számító, sokszor kissé túlmisztifikált sushi-készítés alapjait is elleste. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021

A főzés készség, melyet valamikor, valakitől megtanulunk, s majd – szívesen és örömmel, máskor kényszerből – művelünk. Sokan nap mint nap. Azt azonban, hogy milyen viszony fűz a főzéshez, kétségtelenül meghatározza az, hogy hogyan is tanultunk főzni?

Amikor forrón ettük a lekváros buktát, és imádtuk a megmaradt krémet a tál aljában, titokban surrantunk be a kamrába egy szelet tésztát csenni, vagy türelmetlenül vártuk a közelgő szülinapot, mert a hozzávalók nem kerültek ki könnyedén, bár jeles ünnepekre jöjjön össze a vaj, kellő mennyiségű tojás... Mennyi emlék! És mennyi gyerekkori kedvenc édesség, amelyek ma már a polcokról leemelhetők, de az ízük nem a régi. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)

Vannak rivaldafényben élő emberek, és vannak azok, akik nélkül nem tudnának sikeresek lenni az első sorban állók. Ők azok a háttéremberek, akiknek teljesítménye legalább akkora, mint a főszereplőké, mégis, róluk ritkán ejtünk szót. A rugonfalvi panziótulajdonos, László Lujza is ilyen: mindene a vendéglátás, de az ő gyakorlatiassága áll a Székelyföldi Tánctáborok hátterében is. Ha a vendéglátás művészete tanítható lenne, Lujzika professzora lehetne. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában je

Régen a téli ünnepkör, a karácsony elengedhetetlen velejárója volt a disznóvágás. Falun minden háznál levágták az addig nevelgetett disznót, hogy hurka és kolbász legyen az ünnepi asztalon, hogy legyen lesütött hús, szalonna a kamrában, sőt, általában a városi rokonok is „hazamentek” a disznótorra, hogy kapjanak házias finomságokat. Bár ma már számos vidéki is boltban veszi a hústermékeket, a disznóvágás hagyománya él, sokan éltetik.

Gyergyószentmiklóson mondhatni minden háziasszony ismeri a hurutot, az örmény hagyományos konyha elengedhetetlen ételízesítőjét, míg máshol a világban kevésbé elterjedt. Mezei Anikó több mint egy évtizede érleli, főzi, gyúrja ezeket a zöld kis kúpokat, elérhetővé téve mindenki számára, életben tartva a hagyományt.

Hompoth Erika Gyergyóditróból indult el, először Kolozsvárra, hogy diplomát szerezzen álmai szakmájához, és hivatásos újságíróvá válhasson, majd a szerelem Magyarországra szólította, ahol más karrier mellett döntött. Arról faggattam az újonc szakácsot, hogy kerül egy ambiciózus székely lány a billentyűzet mögül egy magyar étterem konyhájába. Erika eddigi életútja bizonyítja, hogy mindig újratervezheted az életed, de önmagad is.

Volt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a rosta lika. Olyan szegények voltak, hogy egy nap ettek, kettőt nem, s a szegény ember elindult, hogy szert tegyen valami ennivalóra. Egy erdőbe érve eléje állt egy ember képében maga az ördög, s kérdé:

Na most hadd meséljek nektek egy szegény ember három fiáról, akik egyszer ettek, kétszer nem. Szóval, szegényebb volt ez az ember a templom egerénél is, s egy nap azt mondta fiainak: – Most aztán már menjetek, ki merre lát! Nem tudlak titeket többet tartani.