Ballagási beszédek százai szólnak a „nagybetűs” életbe kilépő fiatalokhoz ezekben a napokban. Már gyermekkoromban is elgondolkodtatott, hogy is van ez? Az az élet, amit egy gyermek vagy kamasz él, az még nem az igazi? Nem elég komoly? Van egy pillanat, amikortól minden érvényesebbé válik? Életünk minden napja a miénk, benne személyiség- és jellemformáló nagy- és kisbetűs pillanatokkal. Van, akivel annyi „nagybetűs” esemény történik kamaszkoráig, amennyi mással egy hosszú élet során sem. De mégis, előre t

Törékeny, gyenge öregasszonyként emlékszünk rá, de rászorulók millióinak az életét tette jobbá a világ számos pontján. „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel” – vallotta, Kalkuttai Szent Teréz konok segíteni akarása előtt még a Vatikán is fejet hajtott. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)

A pszichológusok szerint, mire egy páciens eljut a plasztikai sebészhez, általában már a mindennapjai fő problémájává válik a megjelenése. Egy nem esztétikusnak, zavarónak ítélt testrész olyan komoly önértékelési gondokat okozhat, amelyek akadályozhatják a pácienst a társadalmi kapcsolataiban vagy akár a munkavállalásban is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2018. januári lapszámában jelent meg.)

Nehéz ügy háborús időben írni. Mert semmiség, ami velem történik. Ami a mindennapjaimban zavar, amitől kiborulok, mind önző problémák, amik tényleg nem számítanak. Kitöltik ugyan a napokat, de vajon hányan voltunk konkrét menekülési helyzetben eddig? Amikor tényleg élet-halál a kérdés. Én ugyan voltam, és már többször hagytam hátra szinte minden kísérő tárgyamat, de ami most történik, elképzelhetetlen, nem hinném, hogy jól lehet ilyenkor dönteni. Csak dönteni kell, és menni előre.

Vannak rá szakszavak: klimax, menopauza. Van rá magyar kifejezés: változókor, és akad kevésbé szép elnevezése, amit nyugodtan el is lehetne felejteni: banyakór. Az emberi élet korszakokra bomlik, és a nők egyik legnehezebb szakasza pont ez. Amikor elmarad a menstruáció, jönnek a hőhullámok, hullik a haj, és a fizikai rosszullét mellett lelki tünetek is jelentkeznek. Az öregedésből adódó problémák egyes esetekben depresszióvá érnek. Mindezt nem szabad a szőnyeg alá söpörni, mert van rá megoldás. (Cikkün

Engedd el! – halljuk sokszor életünk során a kéretlen tanácsot egy-egy céllal, élethelyzettel kapcsolatban. De az elengedés tényleg ilyen egyszerűen menne? Vagy csak a száj mondja könnyedén, de a lélek alaposan megdolgozik vele? Kovács Márta csíkszeredai pszichológussal, gyásztanácsadóval beszélgettünk az elengedés természetéről.<

Az új év kezdetén sokan tesznek fogadalmakat, mások terveket szőnek, és persze sokan vannak olyanok is, akiket inkább bosszant a fogadkozás, mert értelmetlennek tartják vagy éppen már kipróbálták ezeket, mégis puszta ábrándozás maradt a szilveszter éjszakai, önmaguknak tett ígéret. A változás iránti igény nem csak az új naptári év elején indulhat el bennünk, más nagyobb fordulópontok környékén (születésnap, valamilyen évforduló stb.) is, olykor pedig egy nagyobb krízis vezet el oda, hogy úgy véljük, ez í

Mennyire elvetemült az, aki szeretné az egészségén túlmenően megőrizni dinamikusságát, életigenlését, fiatalosságát az évek múlásával is? Ha a gyógyászat, orvosi technológia lehetőségeivel is szeretne valaki élni, lenézendő, gyarlóság? A nők zöme és a fejlődő orvoslás is keresi a módokat arra, hogy sokáig megőrizhessük legjobb formánkat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin decemberi lapszámában jelent meg.)

Ezt a címben megidézett Kispál és a Borz nótát 14 évvel ezelőtt tanultuk meg, azóta a kislányokból nagylányok lettek, és a harmincasok is bő negyvenesek már. Hej, de szeretnénk, ha a testünkben zajló változásokról is ilyen könnyed dallamban beszélhetnénk! Tartunk tőle, hogy a korai nővé válás és a változókor beköszöntése nem táncmuzsika. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi lapszámában jelent meg.)

Egész életünk a hormonok körül forog. Ha egészségesen működnek, úgy érezhetjük, a világ a helyén van, ám ha hormonháztartásunk kibillen az egyensúlyából, pillanatok alatt változhatunk házisárkánnyá. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. júniusi lapszámában jelent meg.)

Rendkívüli ez a helyzet, hogy annyi embernek egyszerre borult fel a világ. Több száz millióan, Alaszkától Rio de Janeiróig otthon ültek az emberek. E tapasztalat nyomán változások várhatók személyi, szervezeti, sőt, társadalmi szinten is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)

A hétköznapi nyelvhasználatunkban rengeteg metaforát kapcsolunk az evéshez és a táplálkozás fő szervéhez, a szájhoz. Az evés (vagy épp a nem evés) és az érzelmek szabályozása közötti összefüggést szólásaink, népi bölcsességeink is hordozzák, például: egy falatot sem bírt lenyelni, nem tudta megemészteni, gombóc van a torkában, nagy falattal kell megbirkóznia, rágódik valamin, és így tovább.

Sokunkat foglalkoztat az, hogy a világjárvány miatt tudunk-e jó irányba változni, tudatosabbak lenni a fogyasztásban, a munkaelosztásban, oktatásban, és tegyük hozzá, egyénileg is a magunk javára tudjuk-e fordítani azokat a készségeket, melyekre most szert tettünk. Hiszen sokan otthonról dolgozunk, a gyerekek otthon tanulnak, a háztartást vinni kell, magyarán az élet nem állt meg, alkalmazkodni muszáj. Vágyunk a régi életformánk után, de azért vannak pozitívumai a jelenleginek. Meg tudjuk őrizni a jót? –

Képes-e üzenni nekünk több évtizeddel a halála után is? Inkább halál, mint húsevés? Voltak szeretői (férfiak is)? Tabukat döntögetünk, miközben kirajzolódik egy hatalmas jellem, egy évtizedeken átívelő erejű vezető, a világot megváltoztatni képes fehér ruhás, papucsos, egyszerű ember. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)