Timea Sebestyen Jewellery – gyakran nézegetem oldalát a közösségi portálon, hiszen a legújabb bejegyzéseinél megoszt valami érdekességet, személyeset a munkáiról. Ebből is érzem, hogy Tímea szívét-lelkét adja az ékszerek készítésekor. Már kisgyermekként vonzotta ez a világ, bámulta a kirakatokat, szerette volna tudni, hogyan születnek az ékszerek. Aztán szobrászat szakos diákként készítgetett nagyon egyszerű darabokat. S bár később megpróbálta autodidakta módon kitanulni a mesterség csínját-bínját, rájött, hogy az önképzés nagyon lassú folyamat.
– Több mint tíz éve már, hogy Angliába költöztetek a pároddal. Ott tanultad ki a mesterséget. Ez adott valami pluszt számodra?
– London ékszerközpontjában tanulhattam, ott, ahol valamilyen formában minden az ékszerről szól. Az utcában minden megtalálható a szerszámoktól, nyersanyagoktól kezdve a kész ékszerig. A legizgalmasabb egy öntőműhely látogatása volt, ahol végigvezettek minket a különbnél különb felszerelések és gépek között. Ezen kívül, mivel London multikulturális, kollégáim sokféle közegből érkeztek, így láthattam a különböző emberek viszonyulását az ékszerhez.
– Miért éppen az ezüsthöz nyúltál először?
– Tanulóként egyértelmű volt, mert elérhetőbb az ára, formálása és csiszolása is egyszerűbb, viszont hamarabb elkopik és sokkal könnyebben oxidálódik. Ezért, ha valaki időtállóbb ékszert szeretne, mindenképp az aranyat vagy a még strapabíróbb platinát ajánlom. Ma már ezüst és arany, vagy platina és arany kombinációját is használom ékszerkészítésnél.
– Hogyan dolgozol? Inspirálódsz vagy megrendeléseket teljesítesz?
– Leginkább egyedi darabokat szeretek készíteni, mindenik elejétől a végéig saját kezem munkája, így lesznek különlegesek.
Inspirációt leggyakrabban a természetből merítek. Szeretem az egyensúlyban lévő, de véletlenszerű vonalakat, formákat.
Gyakran egy szép drága- vagy féldrágakő színére, formájára figyelek fel és addig nézegetem, amíg azon veszem észre magam, hogy a szerszámaim felé nyúlok és születik egy új ékszer. A megrendeléseknél általában a megrendelő elvárásai mellett is van bőven hely úgymond belevinni magam az ékszerbe. Olyan is van, hogy le kell másolni egy már létező ékszert, de abban is otthagyom az „ujjlenyomatom”.
– Mit gondolsz a nők és az ékszerek viszonyáról?
– Az ékszer sok mindent jelenthet egy nőnek. Van az az ékszer, amelyhez érzelmi kötelék fűz, fontos eseményre vagy egy szeretett személyre emlékeztet. De lehet „csak” egy kiegészítő, amit azért viselünk, hogy feldobjunk vele egy öltözéket. És van az az ékszer, ami státuszt szimbolizál. Az ékszer tehát valamilyen formában öltöztet, akár lelkileg, akár külsőleg.
– Szerinted milyen egy jó kiegészítő (ékszer)?
– Úgy gondolom, elsősorban a viselőjének kell tetszen, hozzá illő kell legyen, máskülönben nem fogja viselni. Ebből a szempontból nagyon hasonló egy ruhadarabhoz, ami, ha nem tetszik, nem illik hozzánk, a szekrény mélyén fog lapulni. Ám ha szeretjük, nem akarjuk majd letenni.
– Magadnak gyakran készítesz ékszert?
– Kevés időm marad erre, de például az eljegyzési és karikagyűrűmet magamnak készítettem. Egy nagyon szép, általam kiszemelt gyémánttal kérte meg a párom a kezem és a kő szerint alakult a gyűrűk fém része. Mindkettőnk karikagyűrűit örökölt aranyból munkáltam, ami még különlegesebbé teszi.
– Kedvenc munkád?
– Mindig az a kedvencem, amelyiken éppen dolgozom. De ha a már meglévőkből kellene választanom, akkor egyértelműen a gyűrűsujjamon lévő páros. Gondolom a története miatt, és mert nap mint nap velem vannak, összenőttünk.
Fotó: Baszka Dániel
De nemrég történt, hogy egy 8 évvel ezelőtt, általam készített gyűrű gazdája keresett fel, hogy szeretné, ha újra méretezném és megtisztítanám a gyűrűt, mert szívesen hordaná még. Amikor megérkezett hozzám, egy röpke időutazásban volt részem: eszembe jutott a megmunkálási folyamat, a felhasznált alapanyagok, minden. Remélem, minden ékszer, amit készítek sok éven át hoz örömet a gazdájának, akárcsak ez a bizonyos gyűrű.
– Meg lehet élni ékszerészként? A pároddal most költöztetek haza Marosvásárhelyre. Mit tervezel?
– Angliában ebből éltem. Több mint három évig voltam egy londoni ékszerészet műhelyvezetője, viszont a szívem haza húzott. Most itthon indítok saját műhelyt, minden szükséges szerszám megvan, úgyhogy bármilyen munkát el tudok végezni. Még korai belelátni mennyire lehet itthon megélni ebből, de úgy gondolom, hogy kitartással és pozitív hozzáállással ez sikerülni fog a szülőföldemen is.
Fotók: Timea Sebestyen Jewellery, Baszka Dániel
korábban írtuk
Népi, míves, díszes – valami régi, valami új
A régi szoknyadíszből öv lesz, a köténykéből kabát, az autentikus népviseletek darabjai új életet nyernek Németh Hajnal Aurora ruhakölteményeiben, s a világ számos színpadán viszik hírét a magyar népi kultúrának és hímzésvilágnak. Erdélyben gyűjt inspirációt és alapanyagokat, ugyanakkor nem sokkal ezelőtt Sepsiszentgyörgyön tartott Mesés Divatbemutatót, amely nem csak nevében volt mesésen kitalálva. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
