Csak egy jó ötlet kell – szokták mondani –, és indulhat a projekt. Az ötlet megvolt az akkor még egyetemista Puja Orsolyánál, aki az Erasmus+ programban külföldön is tanulta szakmáját, divattervezővé akart válni. Külföldön keltették fel a figyelmét a dizájner- és kézműves boltok, és persze jött a kérdés, hogy nálunk miért nincsen hasonló. „Kezdetben egy helyet szerettem volna létrehozni, ahol a fiatal művészek, mint én is, elkezdhetik értékesíteni a termékeiket, nem csak vásárokban, időszakosan, hanem egy üzletben, amit bármikor felkereshetnek az érdeklődők.
Az álom egy olyan üzlet volt, ami egyben kiállítótér is, ahol közelebb kerülünk a helyi fiatal alkotókhoz és munkáikhoz.
Egy hely, ahol az ember jól érzi magát, feltöltődik. Kezdő divattervezőként sokszor szembesültem azzal, hogy a szakmába nem könnyű bekerülni, hiszen sehová sem vesznek fel tapasztalat nélkül” – meséli Orsi.
Puja Orsolya
Erdélyi értéktár
Az álomból pedig egy családi vállalkozás született. Testvérének, Kurjatkó Tamásnak adott volt a cége, ő intézi azóta is az adminisztrációt, a szüleik adták a kezdő tőkét, Orsi lett a kapcsolattartó, Tamás felesége, Kurjatkó-Radi Panka pedig a kreatív menedzser.
Kezdetben csupán hét dizájnerrel működtek együtt, mára azonban már több mint harmincnyolc alkotó munkájával találkozhatunk a boltban.
A cél, hogy minél szélesebb termékskálát tudjanak bemutatni, minél több dizájnertől.
Tudták, hogy külföldön számos jó példa akad, itthon pedig igény van a kézműves vásárokban ezekre a termékekre. Erdély és Románia egészen termékeny ilyen szempontból, és ügyesek a helyi formatervezők, ám többnyire csak vásárokban tudják megmutatni alkotásaikat.
A vásárokkal szemben azonban egy bolt előnye, hogy nem kell számolni az időjárás szeszélyeivel, a termékek védve vannak, télen nem kell fagyoskodni egy-egy vásárban, és nem csak időnként lehet megvásárolni a termékeiket, hanem az év bármely napján. Mindezek ellenére, nem voltak teljesen biztosak az ötlet sikerében.
Mégis, 2020 februárjában, épp a COVID-járvány betörése előtt, megnyitották a boltot, elsőként Marosvásárhelyen.
Aztán két évre rá Kolozsvár központjában is egyet, ami szintén merész döntésnek tűnik külső szemmel. A szerencse azonban velük tartott, s mint mondják, ez is egy „most vagy soha” döntés volt. Akkor nyílt egy olyan lehetőség a csapat számára, amelyet muszáj volt meglépni, hogy fejlődhessenek. A MaStart verseny nyereménye és a mentor program (a MaStart egy fiatal vállalkozóknak szóló verseny, amely anyagi támogatással is jár – szerk.megj.) hátszelet biztosítottak ehhez pénzügyi szempontból is, valamint egy megerősítést is kaptak: látnak bennük lehetőséget a tapasztalt vállalkozók, és támogatják őket az álmunk megvalósításában. Ugyanakkor üzleti stratégiájuk is erre terelte őket: Kolozsváron szerettek volna elsők lenni a piacon.
„Most vagy soha”
A Blaze nem csak egy üzlet: együtt fejlődik és változik az erdélyi alkotókkal. Sőt, közösséget is teremt. Egyrészt egy alkotói közösséget, másrészt vásárlói közösséget is. Van az egészben egy kölcsönös egymásra hatás – mondja Orsi, mivel azonban főként a termékek határozzák meg az üzletet, emiatt fontos egy bizonyos szintű szelektálás is. A boltban most olyan formatervezők és fiatal dizájnerek is lehetőséget kapnak, akik nem tudják, hol kezdjék el értékesíteni termékeiket, például egyetem után. Ugyanakkor olyan kézművesek is akadnak szép számmal, akiknek nem ez volt a fő szakmájuk, csak utólag váltottak, és az alkotás lett a fő bevételi forrásuk. A legtöbben rendelkeznek valamilyen művészeti háttérrel, tudással, egyetemmel vagy iskolával, de sokan autodidakta módon tanultak bele a szakmába.
Ami azonban kiemelten fontos, hogy hazai tervezők munkái sorakozzanak a polcokon.
„Kezdetektől fogva vágytunk arra, hogy ne csak üzletként működjünk, hanem közösséget építsünk: összekössük a művészet-, a természet-, a helyi értékek kedvelőit. Hiszen ezek a kincsek összefüggenek. A kezdetekben sok erős kéz segített minket: családi barátok, rokonok, ismerősök támogattak vásárlásaikkal, amelyek sokat segítettek a koronavírus idején, amikor sorra zártak be vállalkozások. Hálásak vagyunk nekik, és köszönjük, hogy mellettünk álltak.”
Három év távlatából ma már nem neveznék magukat kezdőknek, egyre több ember ismeri a vállalkozásukat.
A magyarországi Forbes magazin az erdélyi cikksorozatát velük kezdte, ezáltal olyanok is hallhattak róluk, akik nem Erdély-központúak. Sőt, az interjú új vásárlókat is csalt az üzleteikbe. Kell küzdeni a vásárlókért, ezt nem tagadják, mert mondhatni „tanuló fázisban” vannak a vásárlók, azonban az elmúlt évek sikerei arra buzdítják őket, hogy érdemes kitartani, ne adják fel. Álmok, célok továbbra is vannak: elérni azt, hogy az erdélyi divat mindenki számára megfizethető, elérhető legyen.
A kézművesség érték
S ha már a jövőbe tekintünk, akkor a környezettudatosság a tudatos vásárlás révén, a kézművesség mint érték megőrzése, a helyi termelők támogatása mind hozzátartoznak a jövőképükhöz. A fast-fashion termékekkel szemben a Blaze-ben olyan alkotásokat találhatunk, amelyek identitást adhatnak a viselőjének, ráadásul segítik a helyi kézműveseket, tervezőket, dizájnereket, akik szintén nehézségekkel küszködnek. Értékteremtés, együttműködés, támogatás – ez lehet a három szó, amely leginkább körülírja, amit képviselnek.
Fotók: Blaze
Kiemelt képen: Kurjatkó Tamás és felesége, Kurjatkó-Radi Panka
korábban írtuk
Stilizált vonalvezetés és misztikus játékosság: Zsigmond Adél „ruhaköltészete”
Zsigmond Adél csíkszeredai divattervező vérében hordozza a képzőművészet iránti szeretetet, s bár a zene világa is beszippantotta egy kis időre, a vizuális művészetekben találta meg leginkább önmagát. Szereti József Attilát, ruhakölteményeit pedig főként személyes élményeire alapozza. A slow fashion székelyföldi képviselője arra törekszik, hogy minden kollekciója egyben védjegye is legyen. Újabban pedig az első Transylvanian Design Week szervezője és zsűritagja is.
