Stílusnapló Pálfi Kinga: A stílus tanulható, akárcsak a főzés

Radar alatt repülni – mi, nők megtanultunk úgy élni mindennapjainkat, hogy – kevés kivétellel – épp csak láthatók vagyunk. Csendben elvégezzük a feladatainkat, megfelelünk az elvárásoknak és a kiosztott szerepeinknek, mindezt úgy, hogy közben ne vonjuk magunkra a figyelmet. Számtalan okunk van rá: a társadalmi értékrend, az elvárások, a neveltetésünk, a „jó kislány” nem hord túl feltűnő színeket, a „jó fiatal lány” karriert épít, de nem helyezi ezt a családalapítás elé. A „jó feleség” mindig rendet tart otthon, és odaadó szeretettel vasalja a ruhákat. A „jó anya” soha nem választja a munkát a gyerekekkel töltött idő helyett, mindig csinos és vidám. És mégis, hol marad a NŐ?

Fotó: Józsa Levente

Hol van az önmaga értékeit (fel)ismerő nő, aki meg is mutatja magát? Aki a társadalmi szerepek helyett saját értékeit akarja felismerni és megmutatni? Az önmagunkba vetett bizalom alapja, hogy ismerjük magunkat: tudjuk, mik az erősségeink, és tisztában vagyunk a határainkkal. És ez a mély önismeret adja meg a kulcsot ahhoz, hogy önazonosan, a saját értékrendünk mentén éljünk és fejlődjünk. A stílus pedig épp erről szól.

A stílus nem más, mint annak a kifejeződése, hogy miként mutatkozunk a világnak. Minden ruhadarab, amit felveszünk, üzenet.

Az öltözködés nem csupán praktikum, hanem lehetőség arra, hogy kifejezzük magunkat, hogy elmondjuk, kik vagyunk, és mit képviselünk. A legnagyobb felületen kifejtett nonverbális üzenet.

De vajon tényleg így öltözködünk? Vagy inkább igyekszünk elbújni? Mi van, ha a célunk inkább az, hogy „radar alatt repüljünk”, és ne legyünk láthatók? A stílus akkor válik igazán hatásossá, ha tisztában vagyunk azzal, hogy kik is vagyunk, mi áll jól nekünk, és hogyan szeretnénk a világot látni magunkban. Hiszen

a stílus nem másolható: mindig egyedi és személyes én-üzenet.

Talán most azt gondolod, hogy a stílus egyfajta „genetikai lottó”. Ha szerencsés vagy, akkor jól állnak neked a ruhák, de ha nem, akkor nincs mit tenni. Nos, örömmel mondom, hogy nem így van. A stílus tanulható, akárcsak a főzés. A főzés feltétlen alapja, hogy ismerd az összetevők tulajdonságait és, hogy azok miként változnak az eltérő főzési technikák használatával. Ugyanez igaz a stílusra is. Ha megtanulod, hogyan válaszd ki a legjobban passzoló ruhákat a testalkatodhoz és a színtípusodhoz, hogyan kombinálj, és hogyan alkoss szetteket, hogyan vásárolj, és mi legyen a ruhásszekrényedben, máris megéled a stílusod.

A titok nem a tökéletes alkatban rejlik, hanem abban, hogy megtanuld elfogadni és szeretni magad.

És ezen a ponton megtapasztalhatod a stílus egyik legfontosabb ismérvét: amint te jobban érzed magad a bőrödben, a környezetedben lévők is jobban érzik magukat általad. Nem kell tökéletesnek lenned. Ami igazán fontos, az az önmagad iránti szeretet.

A stílus szabadságot ad arra, hogy megmutasd magad. Mert minden nőben – benned is – ott rejlik egy csodálatos szépség és érték, ami megérdemli, hogy világra jöjjön. Adj teret annak, hogy a stílusod kibontakozhasson, mert a világ szebb lesz tőle. És ha sok kis világ szép, akkor talán a nagyvilág is szebbé válik.

korábban írtuk

Magyari Tekla: Rabok vagyunk – Januári lapajánló
Magyari Tekla: Rabok vagyunk – Januári lapajánló

Ismerek egy nőt. (Még) tagadja, hogy függő. Mit egyet? Többet. Férfit is, sokat. Akármikor abba tudom hagyni – mondják, arcukra könnyedséget erőltetve. Magam is megtettem az első lépéseket a függőségeim kezelésére. Néhányszor.