Gyereke születése előtt sokkal fontosabb volt számára az öltözködés, árulja el Betti, de akkor rá is ért magával foglalkozni, bár rengeteget dolgozott. „Kisgyerekes anyaként a fiam van a figyelmem középpontjában, általában ha elindulok magamnak ruhát vásárolni, akkor is Ábelnek veszek valami jópofa darabot” – magyarázza nevetve.
Ma már a kényelem is szempont
Tornacipős lány, vallja Betti: akit előbb második otthonában, Csíkszererdában, majd Budapesten is sikerült lencsevégre kapni. Buggyos, kényelmes gatyában, laza, kötött pulcsiban szeret leginkább rohangálni. „Nagyon szeretem a magassarkú cipőket, más még a tartása is az ember lányának egy csini cipőben, de a játszótér kavicsában nemigen lehet szaladni benne egy energikus gyerek után, sem egy hosszú forgatáson, terepen csalinkázni. Időnként azonban vannak olyan munkáim, amelyek kifejezetten igénylik a szép cipőt, oda veszem fel őket” – teszi hozzá.
• Fotó: Bertli Zoltán, Bíró Zoltán
Bár igazán „vad” öltözködési korszakai nem voltak,
egyetemista korában még képes volt fagyoskodni csak azért, hogy szexin csinos legyen,
hogy mondjuk haspólóban és csípőnadrágban libbenjen meg télen (hja, azok a csípőgatyás évek!) „Ma már ez elképzelhetetlen. Nemcsak azért, mert 40 évesen szültem egy gyereket, az alakom sem csípőgatyás, hanem mert egyszerűen már nem áldozom fel a kényelmet a kinézetért. Ugyanakkor szerintem lehet csinosan öltözködni úgy, hogy közben ne is feszengjen az ember” – hangsúlyozza kolléganőnk. Egyébként önmagában a divat soha nem érdekelte, árulja el Betti, az inkább, hogy stílusos legyen. Mert ez szerinte „divatfüggetlen”. „Hiába divat mondjuk a szűk, skinny nadrág, ha én hurkás vagyok benne, nem fogom felvenni, mert előnytelen. De ettől nem leszek ódivatú, mert olyasmit viselek inkább, amiben önazonos vagyok, és azt hiszem, itt a kulcsszó” – fogalmaz.
Betti a hétköznapokban és munka közben
Sokan azt hiszik, mivel a médiában dolgozik az ember lánya, biztosan szeret a kamera előtt mozogni. Betti esetében ez csak abban az esetben igaz, ha dolgozik, és közvetít valami fontos mondanivalót. „Az, hogy én legyek a kamera középpontjában magam miatt, na, ez nehéz ügy számomra. De a fotósok megoldották, hogy mégis el tudjon készülni ez a sorozat (mosolyog). Szeretem az őszt öltözködés szempontjából, mert a melegebb napokon még fel lehet venni a nyári, hosszú, lenge ruhákat, viszont a hűvösebb időben már jöhetnek a kötött ruhák, a zakók, a sálak, a pulóverek. A fotózáson egyrészt
azt mutattam meg, milyen vagyok a hétköznapokban tornacipősen, másrészt azt, hogy milyen munka közben.
• Fotó: Bertli Zoltán, Bíró Zoltán
Nyilván nem járok minden nap piros nadrágkosztümben, de van az a konferencia vagy előadás, ahová ezt veszem fel” – ecseteli a kiválasztott szettek kapcsán. A kiegészítőkről csacsogva még elmondja: a táska számára first world problem. „Bár látom azokat a nőket, akik minden szetthez másikat visznek magukkal, számomra ez megvalósíthatatlan, mert nem látom azt az időrést, amikor én minden nap átpakolok az egyik színű táskából a másikba. Persze van több táskám, mert női belső szükséglet, hogy lennie kell (nevet), de mindig van egy alapdarabom, ami hatalmas, praktikus, élhető, belefér minden, a laptoptól a váltócipőn át a termosz kávéig, és megy nagyjából minden ruhámhoz. A polcon pedig ott sorakoznak szépen, katonás rendben azok a szép retikülök, amelyek arról álmodnak, hogy Betti egyszer átpakol az ő rekeszeikbe is...” – meséli nevetve.
Előkerültek az elfeledett kiegészítők is
Betti évekig élt Csíkszeredában, hosszú ideig minden este ő mondta a híreket a városi televízióban.
• Fotó: Bertli Zoltán, Bíró Zoltán
Habár nincs ínyére, ha úgy öltöztetik, hogy az számára nem előnyös, az az időszak is számos kihívás elé állította:
életében nem turkált annyit, mint akkor, hogy legyen elegendő szettje a képernyőre. „Mindent elhoztam, ami méretben nagyjából szóba jöhetett, de olyan színekben pompáztam, hogy ihaj!” – emlékszik vissza.
Habár stílus terén kifejezett példaképe nincsen, Betti is szereti nézni a közösségi médiában azokat a nőket, akiknek a szettje tetőtől talpig passzol, látszik, hogy minden darab összeillik mindegyikkel, a cipőtől a táskán át a napszemüvegig. „Most a fotózásra én is hoztam szetthez illő táskát, de szerintem pezsgőt is bontott, és ujjongva újságolta a többieknek a szekrényben, hogy Istenem, nem sience fiction, megtörtént, Betti levett engem is a polcról (nevet). Egyébként jó lenne többször ilyet csinálni. Na, majd ha a gyerek leérettségizik, az meg már csak 10 és fél év.” Még a szavadon fogunk, Betti!
