„Régen volt egy nagyon színes, Desigualos időszakom, nagyjából összecsengett a nemez korszakommal, de ez elmúlt, most már sokkal letisztultabb, egyszerűbb az öltözködésem” – kezd a beszélgetésbe, méretes gardróbját mutatva.
Példás a rend a szekrényekben, fiókokban, itt minden tárolóhely nagyon ki van találva. Legtöbbjük férje keze munkája. Hogy minek hol a helye, Szűcs-Olcsváry Melinda behunyt szemmel is tudja. „Van olyan, hogy hazatelefonálok, hogy innen és innen ez kell, pasinak hiába mondod, hogy a pliszírozott szoknyát, mert azt nem tudja. De ha elmondom, hogy hol van, megtalálja” – magyarázza a példás rend előnyeit Melinda.
Manapság fekete alapú a legtöbb ruhája, leginkább színes virággal.
A tanárnő személyiségével csodásan passzol a kalap
„Régebb én voltam a színes harisnyás tanárnő, mindenféle színű harisnyám volt, és amilyen színű felsőben voltam, olyan színű volt a harisnyám. De ez teljesen elmúlt, most már csak fekete harisnyát viselek, vagy valamilyen sötét színűt. Főként télen, fekete alapon valami kis mintásat. A nagy kontrasztokat szeretem. A feketét fehérrel, valami virággal, csíkkal” – mutatja kedvenc darabjait a székelyudvarhelyi gimnázium sokat mosolygó angoltanára. Legfőképpen önmagának öltözködik, emiatt még otthon is ad magára.
„Nyilván nem kiskosztümben vagyok itthon, de itthon sincs olyan, hogy csak úgy magamra kapjak valamit.
Tehát amiben itthon vagyok, abban is jól érzem magam” – magyarázza. „Kolléganőm kérdezte egyszer, hogy mennyi idő nekem reggel elindulni, én előtte való nap kitalálom és előkészítem a szettet? Nem, nagyon sok függ attól, hogy milyen hangulatom van aznap, hogy ébredek, milyen az idő, mennyire van elbújós kedvem, valamint az is számít, hogy mikor van a kicsikkel órám. Mert amikor a harmadikosaimmal van órám, nekik egy kicsivel színesebb, vidámabb szoktam lenni” – avat be a tanári titkokba.
Jobb kedvvel figyel minden diák egy virágos kedélyű tanárra
Nőies, de praktikus
Melinda öltözködése nőies, de praktikus. Magas sarkút – bár sok sorakozik a szekrényben – szinte sosem visel. „Nagyon el tudja rontani egy nőnek az outfitjét, hogyha azt látod rajta, hogy bizonytalanul jár.
Én szeretek belefeküdni a lépéseimbe, s ha megyek, akkor megyek, s ezt nem tudom kis tip-top cipőkben”
– indokolja Melinda. Ezért leginkább csak vágyakozik a szekrényekben pompázó cipők viselésére. De a tél beálltának is megvannak a jól felismerhető jegyei Szűcs-Olcsváry Melindánál: amikor beáll a hideg idő, akkor veszi elő a rövid nadrágot és szoknyát.
„Nyáron engem nagyon ritkán látni rövidben. Én nagyon harisnyás vagyok, a harisnya megoldja a lábnak az ilyen-olyan problémáit. Harisnya, csizma, vagy bokacipő, nyáron pedig hosszú szoknya vagy hosszú, bő nadrágok, de rövidet nem szoktam hordani harisnya nélkül.”
Kézműves kincsek a fürdőszobában
Ám nem a rövid szoknyák teszik emlékezetessé Melinda megjelenését, hanem a színpompás kiegészítők: szebbnél szebb fülbevalók sorakoznak a fürdőszobában, valóságos kincsestár a kézműves ékszerek kedvelőinek. „Nem vagyok egy Swarovski-típus, ugyanúgy ahogy nincsen nálam orchidea, úgy Swarovski sincs. Elég sok ékszerem van/volt, mostanra azonban azok is letisztultak. Most már csak három kézműves ékszereit viselem: Orbán Emőkéét, ő egy szatmári angoltanárnő barátnőm, Verestóy Éva, ő helyi kézműves, és Hajnal Zsuzsa vásárhelyi stílustanácsadó ékszereit. Emőkétől nagyon sokat kapok ajándékba is, de Zsuzsitól és Évától rendelni is szoktam,
olyan is van, hogy egy felsőhöz vagy táskához rendelek célzottan egy fülcsit. Van úgy, hogy egy fülbevaló miatt viselek egy ruhát.
Pazar fülcsigyűjtemény, minden kislány álma
Azért könnyű reggelente elindulni, és azért nem sok idő, mert nagyjából megvan, hogy mit mivel szoktam viselni, vannak szettek, amik már összeértek” – meséli Melinda, miközben a mustársága, türkiz, dinnyezöld és meggyvörös kiegészítők sokaságát szemlézzük a fürdőszobában.
„Az én szettjeim a szekrényben találkoznak: külön vásárolt darabok, de olyanok, mintha egyben vettem volna őket. Sosem úgy vásárolok, hogy keresek valamit, és azt megveszem, hanem véletlenszerűen találnak rám a dolgok. Megveszem, ha valami tetszik, és lehet, hogy egy év múlva fog előkerülni, mert akkor kerül meg a társa” – avat be a vásárlásai módszertanába.
Melinda szettjei a szekrényben találkoznak
„Nem szeretem kívülről nyalogatni a lekváros üveget: soha nem megyek olyan boltba, ami számomra nem elérhető, vagy sajnálok annyi pénzt kiadni, én azokat nem nézegetem.
Turkálós típus vagyok. Ha eljutok egy nagyvárosba, bemegyek mondjuk egy Zarába, de nem szoktam sok pénzt kiadni egy-egy darabért. Ha viszont valami nagyon megtetszik, mint például ez a színes kabát, azt megveszem. Ezt netről rendeltem, egy kínai oldalról, és amikor megérkezett, kiderült, hogy sokkal kisebb a méretezése, az ujja konkrétan a könyökömig ért. Ezért az aljából kivágattam, s ide varrattam az ujjába” – mutatja a legszürkébb januárba is virágzó tavaszt varázsló szerzeményt a gardróbban.
Szerelmek első látásra
„Ennek a fehér felsőnek is története van: edzésen voltam, és amikor végeztem, az edzőteremmel szemközti turkáló kirakatába ki volt akasztva, nagyon-nagyon tetszett. Nagyon szeretem a fehéret, a buggyantott vállú felsőket, és a kirakatból nagyon vigyorgott rám, de a bolt zárva volt, viszont láttam, hogy fény van odabent. Bekopogtam, azt hiszem, áruátvétel volt, és furcsán néztek rám, amikor mondtam, hogy ezt szeretném a kirakatból. De zárva vannak – mondták, nem baj, én akkor is kérem, adom az árát, nem tudják már a kasszagépbe beütni, mondom, nem érdekel, itt az ára, viszem. Mint kiderült,
34-es, gyerekméret volt, de meg akartam menteni.
A horgolt gyerekfelső szerelem volt első látásra
S akkor kitaláltam, hogy egy fehér pólót alávarratok, és a két oldalát felvágatom, mert különben nem tudtam volna belepréselni magam” – mutatja egy másik kedvencét szenvedéllyel. „Ezt az egyszerű szettet meg azért szeretem, mert imádott nyolcadikosaim, akiket nulladiktól tanítok, ezt egy alkalommal órán nagyon megdicsérték” – indokolja a laza és kényelmes választását a tükör előtt. Kiskosztümben azonban valószínűleg nem fogjuk látni Melindát soha. „Nem tudom elképzelni magam térdig érő szoknyában és ugyanolyan kis zakóban, néha bajban is vagyok, ha valamilyen ünnepibb eseményre kell mennem. Mert én
ugyanúgy járok iskolába, ahogyan színházba vagy rendezvényekre is megyek.”
„Mostanában eléggé bakancsos és sportcipős is lettem, régen nem tudtam volna elképzelni szoknyát sportcipővel, de most már igen. A divatból azt szoktam átmenteni, amiről úgy gondolom, hogy én azt tudom viselni. Nem mondanám azt, hogy divatos vagyok, de a stílusomban jól érzem magam” – összegez az udvarhelyi angoltanárnő.
Alapvetően fekete a szett, de akad benne néhány „kanyar”
Ám ami leginkább lényeges számára, hogy minden ruhadarabjában legyen valami kis csavar: egy szokatlan megoldás, egy apró huncutság, egy alig észrevehető „kanyar”.
Fotók: Beliczay László
korábban írtuk
Simó Franciska: A ruha fűszer az egyéniségünkhöz
Simó Franciska az Erdélyi Magyar Televízió munkatársa, többnyire a háttérben dolgozik. Irodavezető, pénzügyekkel és adminisztrációval foglalkozik, s bár nem az ő feladata volt, de előfordult, hogy ő sminkelte, öltöztette a műsorvezetőket. Aztán egy nap megálmodta, hogy jó lenne, ha saját sminkese, fodrásza, öltöztetője lenne a tévének. Megvalósította, és azóta is ő „felügyeli”. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
