– Miért választotta a papi hivatást?
– Az első tudatosodási pont a színházhoz kapcsolódik. Fiatalként nagy hatással volt rám egy előadás Sepsiszentgyörgyön. Azt éreztem, én is így szeretnék az emberekre hatni. Aztán egy apró átíveléssel érkeztem meg az egyházi hivatáshoz, ezen belül a papsághoz. Az első vágyam az volt, hogy segítsek embereket abban, hogy meg tudjanak maradni embernek, ki tudjanak bontakozni abban, amire születtek, szabadságban tudjanak élni. Ez indított el. Később aztán ez fokozatosan vezetett a krisztusi papsághoz, az evangéliumi küldetéshez, az egyházi szolgálathoz. Ezt nemcsak elfogadtam, vállaltam, hanem szabadon és örömmel azonosultam vele.
– Életét, hivatását átszövi a család intézménye. Egyebek mellett családpasztorációval foglalkozik, jegyesoktatást tart, és szerintem nem véletlen az sem, hogy ez a templom, ahol szolgál, a Szent Család nevet kapta.
– Életemben valóban fontos szerepe van a családnak. Nem véletlenül kezdtem el foglalkozni családpasztorációval. Úgy gondolom,
mindenki vágyik egyfajta közösségiségre, és én a család típusú közösséget tudom alapnak tekinteni, hisz a családban tanuljuk meg az alapvető emberi értékeket. A család az, ahol megtapasztalom az elfogadó szeretetet.
Én így képzelem el az emberi társadalmat, és ez számomra már nem csak egy allegorikus kép, hogy az emberiség olyan kellene legyen, mint egy természetes család, hanem megpróbálom megvalósítani azt, hogy néhány ember, néhány család, a társadalom egy kis szegmense úgy éljen, ahogy általában egy családon belüli viszonyban szoktunk élni.
– Ez itt meg is valósult. A Szent Család-templom köré tényleg egy olyan mikrotársadalom épült, ahol több család egy nagy közösséget alkot.
– 2005-ben vásároltunk egy csaknem három hektáros telket, ahol felépült a templom, egy közösségi ház és egy húsz család számára életteret biztosító közösségi tér. A cél az volt, hogy legyünk mi egy közösség, egy nagy család. Ez a projekt ma már ott tart, hogy húsz család lakik együtt, és mintegy leképezzük a teljes társadalmat. Történt nálunk haláleset, olyan baleset, ahol valaki úgy elment a hegyekbe, hogy többé nem tért vissza, volt válás, elváltan újraházasodás, nagyon erős konfliktus, ahol szembesülni kellett azzal, hogy itt gyakorolni kell a kiengesztelődést, a megbocsájtást.
Nem vagyunk egy elit, magasba emelkedő, nagyszerű példa mindenki számára, hanem a társadalomnak egy kis szelete vagyunk.
És az, hogy hogyan működik igazából egy ilyen közösség, azt legjobban a Covid idején láthattuk, amikor megtapasztaltuk, mit jelent az, hogy van egy összefogás. Megtanultuk, mit jelent úgy bevásárolni, hogy egy család akár több család számára hozza a péksüteményeket, a kenyeret, a zöldségeket, mit jelent az egymás gyermekeire való odafigyelés. Próbáljuk egymást úgy segíteni, hogy nagyon-nagyon közel álljon ahhoz, amit a szerelem típusú kapcsolatokban, vagy a család típusú társadalomban elképzeltünk.
• Fotó: Sălceanu-Nagy Viorel
– Néhány hónapja indult egy podcast az Erdély TV-n, Keresztutak címmel, ahol Keresztes Attila színházi rendezővel különböző témákról beszélgetnek. Egy teljesen más szerepben látjuk a plébános urat.
– Azért ülünk a mikrofonok, kamerák elé gyerekkori jó barátommal, Keresztes Attilával, hogy együtt beszélgetve, a gondolataink hátha még valakihez úgy érkeznek meg, hogy az elgondolkodtatja, akár cselekvésre készteti. Keresztutak a neve, mert elég sok ember érzi úgy, nem egy lineáris vonalon fejlődik az élete, hanem nagyon gyakran útvesztőkben, labirintusokban találjuk magunkat, és akkor merre induljunk, hogyan döntsünk, melyik gondolat fog jobban segíteni? Amerre nézel, az leszel – tartja az egyik mondás, vagyis oda mész, amerre célzottan figyelni tudsz. Ebben akarunk segíteni.
– A legutóbbi beszélgetés a nőiségről szólt, tele érdekes gondolatokkal. Ön miben látja a nők fontosságát, értékét?
– Már az nagyon sokatmondó, hogy a termőföldet is földanyának nevezzük, amelyből szárba szökken az élet. Ez a nőknek a szerepe. Ez az életnek a kiindulópontja. A jegyeskurzus része egy úgynevezett szülőtalálkozó, benne az érzékeny anyós téma. Egyszer, amikor a nők és a férfiak a felnőtté váló gyermekeik elengedéséről beszéltek,
foglalkoztatott, hogy az apák miért tudják könnyebben elengedni a gyerekeiket. Lehet, hogy ez így általánosítás, de azért nagyjából így van.
Ugye a nők esetében ott van az a szimbiózis, az a kilenc hónap az édesanya méhében, ami egy kitörölhetetlen esemény. Ez egy anya és gyermeke kapcsolatában rendkívül fontos. Aztán ugye az első nő, akibe életében először minden fiú szerelmes, az az édesanyja. Ez a női szépség: az életfakasztás, életkísérés, az élet növekedése és további kibontakozásának a segítése. A nőiségnek ez a legmélyebb része.
– A Szent Család-templom is úgy van építve, hogy szimbolikusan helyet kap benne a nő, a férfi és az Isten.
– Az organikus építészetben az épület is egy teológia. Lent vannak a nagyon nehéz dolgok: a kő. Ahogy emelkedünk, megjelenik a természetes fa, amit sokkal könnyebb formálni, alakítani. Végül legfelül megjelenik az ablakok rendszere, záradékként a fényt beengedő görög opeion, a kupola, ami az Istent jelképezi. Így kapcsolódik a családhoz. A nő, az anya van a lenti, befogadó térben, hisz egy család otthonába lépve is a nő, az anya szeretete fog először kifelé sugározni.
A templom is mindenki otthona, befogadó anyai kar, ahová mindenki megérkezik.
A hajlított gerendák a férfi védelmező erejének szimbólumai, akik főként imájukkal, de fizikai erejükkel is megtartják, védelmezik a nőket, biztonságot adnak. És ami az egészet, a férfit és a nőt egybetartja, az maga az Isten. Semmi más nem tudja a férfit és a nőt egybekapcsolni. Erős meggyőződésem, sőt hitvallásom, hogy az igazi, a szentségi házasság az, ami áll egy férfiből és egy nőből, amit az Isten egybekapcsol, és egy magasabb szintre emel. A templomunk struktúrája ezt fejezi ki.
– Beszéltünk a női szerepekről. De mi a szerepe a férfinak?
– Itt a családpasztorációt tudom említeni, ahol küldetésünk az elérhető férfi, az elérhető apa, férj, vagyis segíteni a férfiakat abban, hogy megfogható közelségbe kerüljenek. Sok férfi csak fizikailag elérhető, érzelmileg elérhetetlen. Ezen fontos lenne változtatni.
A férfinak az lenne a szerepe, hogy ne csak a család létét biztosítsa gazdaságilag, mint családfő, hanem lelkileg is lehessen számítani rá.
Ugyanakkor a férfiaknak van valami különleges, speciális érzéke a természetfelettire. Nem véletlen ugye, hogy a zsidó családokban például az apa vezeti az imát, kicsit ő a család papja. Na, ez valamiképpen a keresztény családokban is így van, ha a férfi, az apa letérdel és imádkozik, annak nagyon erős súlya és hatása van.
• Fotó: Sălceanu-Nagy Viorel
– Látszik, hogy nagyon érdekli minden, ami a lélek, ez persze a hivatásából is adódik, de most tovább képezi magát, és mentálhigiénét tanul.
– Sokáig hittem abban – kissé önelégülten –, hogy 25 éves koromra mindent megtanultam. Hat évig tanultam teológiát, sikeresen vizsgáztam, egy posztgraduális diplomát szereztem külföldön, és arra gondoltam, ez így elég, jöhet a gyakorlat, bizonyíthatok a tettek mezején. Ám rájöttem, az élet ennél sokkal színesebb, gazdagabb. 50 évesen elhatároztam, meg kell tervezzem az életemnek a délutánját, és a tanulást választottam.
Azt hittem, csak szlogen az élethosszig való folyamatos képzés, de ennek én most része akarok lenni. A választott tárgy adta magát, mert a teológiát szorosan kiegészítő terület a mentálhigiéné.
Engem mindig érdekelt, hogy milyen hatással van a lélek a testre, a testi folyamatok a lélekre, a pszichére, és ezt most Budapesten, a Semmelweis Egyetem lelkigondozó szakirányú képzésén két éven át szeretném tanulni, főként önismeretet, pszichodrámát, szupervíziót, a vallási jelenségek tanulmányozását, fejlődéslélektant.
– És jót tesz a lelkének?
– Fontos számomra, hogy ezt most nemcsak teológusok oktatják, hanem orvosok, pszichiáterek és más szakemberek. Ez most úgy érzem, az elevenembe vág, és mint amikor a szárazföldet valaki elkezdi locsolni, öntözni, úgy hajtanak ki új, friss hajtások bennem.
korábban írtuk
Budapesti forgatagból a lassan hömpölygő gyimesi létbe
Adott egy fiatal, budapesti nő, aki éppen megszerezte tájépítészmérnöki diplomáját, befejezte konzervatóriumi tanulmányait, ám ő maga mögött hagyja farkasréti otthonát, és a Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükkre költözik.
