• Fotó: Mihály László
– Tizenhat évvel ezelőtt hagytad abba az aktív jégkorongozást. Mit tett hozzá az életedhez a hoki? Mi az, ami mind a mai napig segít téged a mindennapokban?
– Kitartás, csapatmunka, önzetlenség, fegyelem – ezt adta a hoki. De kiegészíthetném az egészséges életmód iránti elköteleződéssel, és említhetném a kapcsolati tőkét is. A sport egy olyan iskola, amit gyerekként szinte mindenkinek ki kellene járnia.
– Amíg sportoltál, a főzés volt a hobbid. Most már a főzés tölti ki az életedet, de ez is egy nagyon szerteágazó tevékenység.
– Tulajdonképpen 2010 tavasza óta valamilyen szinten mindig közel álltam a konyhához. Egészen 2018 végéig aktív szakács voltam, aztán jött a gyereknevelés, a COVID, vagyis az útkeresés időszaka. Egy évvel később kapcsolatba kerültem a Csíkcsomortáni Szövetkezettel, majd létrehoztuk a Csíkcsomortáni Vágópontot és Hentes Manufaktúrát. 2020-ban érkezett egy felkérés a Székely Konyha és Kert havilappal és magazinműsorral való együttműködésre, amely mind a mai napig tart. 2021 végén létrehoztam egy tanácsadói céget, amelynek keretében gasztro tanácsadással foglalkozom. 2022-ben adtuk ki a Ferencesek főztje című könyvet, amelynek népszerűsítése mentén gasztrokulturális vacsorákat is szervezünk...
– Két gyermeketekkel – Idával és Regővel – te voltál gyermeknevelési szabadságon. Mi vezetett ehhez a döntéshez?
– Mindhárom gyermekem születésénél jelen voltam, és ezek voltak életem legszebb pillanatai. Felejthetetlen élmény volt, amikor megszülettek, és a szemembe néztek. Meggyőződésem, hogy ennek is köszönhető a köztünk lévő szoros kapcsolat.
Amikor Ida megszületett, és véget ért a tejfakasztó buli, ültem egyedül a házban, és akkor tudatosult bennem, hogy én most már apa vagyok.
Egész addigi életemet az edzések, turnék, meccsek, majd a konyhán a megfeszített munkatempó határozta meg. Abban a pillanatban éreztem először, hogy szükségem lenne egy kis pihenőre, és inkább a családommal lennék. Bár tudatosan nem készültünk erre, végül közösen döntöttünk a feleségemmel, hogy én veszem ki a gyermeknevelési szabadságot. Ez a döntés utólag is nagyon jónak bizonyult.
– Sokszor beszélgettünk már, és én mindig rácsodálkozom arra a szeretetre és tiszteletre, amellyel a nőkről beszélsz. Kik életed meghatározó női alakjai?
– Én mindig felnéztem a nőkre, és hiszem, hogy a nők mozgatják a világot. Öt nő volt igazán meghatározó az életemben. Az első az apai nagymamám, egy egyszerű özvegyasszony, aki talán ötéves koromig nevelt. Neki köszönhetem a falusi világ iránti szeretetemet. Még ma is emlékszem az általa főzött mentateára, a vajban sütött tojásrántottára és az ölelésére, amikor hozzábújtam. A második az édesanyám, akinek a legnagyobb büszkesége a három gyermeke volt, és ő ennek rendelt alá mindent. Édesanyám mindig azt mondta: „Fiam, légy szerény”.
Bevallom Csíkban, jégkorongozóként nehéz volt szerénynek maradni. Az évek során mégis tudatosult bennem, hogy a szerénység és az alázat nagyon fontos emberi értékek.
Tőle ered a főzés iránti szeretetem is – ő nem recepteket tanított, hanem az érzést adta át. Bár tizennyolc év telt el a halála óta, nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá. A harmadik fontos nő az életemben a nővérem, Erika. Ő mutatta meg az életnek egy másik dimenzióját, bevezetett a művészet és a kultúra világába, és ez sokat változtatott az akkori látásmódomon. Mondhatnám, hogy a durva gyémántot, aki én voltam, elkezdte csiszolgatni, hogy széppé tegye.
A negyedik meghatározó nő a feleségem, Imola. Az emberek és az élet iránt tanúsított érzékenysége egy számomra addig ismeretlen világot mutatott meg.
Szeretem azt a gondoskodást, gyöngédséget és szelídséget, ahogyan a gyermekekkel és az emberekkel bánik. Ahogyan ő simogat, én nem tudok úgy simogatni. Ő az, aki engem kiegészít. Az ötödik nő az életemben a lányom, Ida. Nem találok szavakat arra, hogy mit érzek iránta. Egyszerűen csodálatos érzés, hogy egy apának van egy lánya.
– A szakmai életed alakulásában ki volt rád a legnagyobb hatással?
– Édesanyámon túl Péter Júlia, a kolozsvári Via étterem tulajdonosa volt rám a legnagyobb hatással. Ő mutatta meg, mit jelent a profizmus, és milyen értékeket kell képviselnie egy szakácsnak. Mentorként tekintek továbbá Náday Egonra és Segál Viktor séfekre, akiktől azt a fajta szellemiséget és mentalitást tanultam meg, amely egy professzionális, jól működő konyhánál elengedhetetlen.
– Hogyan vélekedsz, miben rejlik egy jó étel különlegessége?
– A főzéshez három összetevő kell: kiváló minőségű alapanyag, jó minőségű só és szeretet. Az érdekes az, hogy ha az első kettő nem a legjobb minőségű, a szeretet sokat segíthet. Fordítva azonban nem működik – hiába vannak a legjobb alapanyagaink, ha a főzéshez nem társul szeretet, az étel nem lesz jó. És ezt a szeretetet egy nő tudja igazán megadni. Annak ellenére, hogy a legtöbb díjazott szakács férfi, úgy vélem, hogy a férfi szakácstársadalom sokat köszönhet a nőknek.
– Valóban a gasztronómia csúcsteljesítményeit gyakran férfi séfek nevéhez kötik, de te gyakran hangsúlyozod a nők szerepét a konyhában. Sőt, nem egyszer jelentetted ki, hogy a valódi séfek az otthonokban találhatók.
– A csúcsgasztronómiában többnyire férfi séfeket díjaznak, ott embertelen körülmények uralkodnak, nagyon kemény fizikai munkával, ami nem nőknek való. De ha egy nő oda bekerül, őt nagy becsben tartják. Aki ott helytáll, az megérdemli az elismerést. Ugyanakkor az igazi lényeg máshol van: ezek pedig a családi otthonok, ahol nap mint nap főznek. Az erő és az inspiráció innen ered. A nagy séfek is azt az ízvilágot próbálják rekonstruálni, amit a nagymamájuktól, édesanyjuktól vagy feleségüktől hoztak.
– Ida hat-, Regő öt-, Áron pedig kétéves. Szíved szerint mit tennél a tarsolyukba, hogy segítsd őket az életben való helytállásban?
– Ugyanazt, amit apám az én tarsolyomba tett. Apám mindig azt mondta: „Fiam, legyen egy talpalatnyi földed, és akkor rendben lesz minden, mert az el fog tartani.” Én még ezt azzal egészíteném ki, hogy ez a talpalatnyi föld lehetőleg itthon legyen. Röviden, a föld iránti szeretetet szeretném átadni nekik.
– Ha választhatnál egyetlen ételt, ami leginkább kifejezi az életed filozófiáját és a főzéshez való hozzáállásodat, mi lenne az, és miért?
– Próbálok olyan ételeket főzni, amelyekhez az alapanyagok a kertből, a vágópontról vagy a faluból származnak. Az örök nagy kedvenc a húsleves, a benne főtt hússal, sóban főtt krumplival és tormával. De
imádom a sütőben sült krumplit is, amit káposztacikkekkel, hagymával, túróval és vajjal szoktunk fogyasztani. Ez az étel tökéletesen megtestesíti a filozófiámat: minél egyszerűbb valami, annál nagyszerűbb.
Ez az egyszerűség az, ami örök, és ezt kellene megjeleníteni a főzésben is. Szerintem a főzés legfontosabb része nem is az, hogy mit teszünk az asztalra, hanem az, hogy együtt legyünk, és hogy ez az élmény összekovácsoljon bennünket.
korábban írtuk
Bíró Erzsébet meseterapeuta: A meseolvasás minőségi idő
Miért van szükségünk élőszavas mesékre, történetmesélésre? Mi lesz a mesékkel a technológia előretörésével? A legsötétebb forgatókönyvtől nem kell tartanunk, mert velünk született történetéhséggel létezünk, mondja Bíró Erzsébet meseterapeuta.
