GRÓF BICIKLIN Dálnoki feltámadás

A völgyek közé szorult háromszéki település, Dálnok sohasem fulladozott a névtelenség mocsarában. „Marketingjéről” elsősorban Dózsa György gondoskodott, de itt töltötte gyermekévei egy részét Barabás Miklós festő is. Az átlagosnál jóval nagyobb birtokon gazdálkodó kisnemesek, nagygazdák révén az egy főre eső kúriák száma tekintetében Dálnok egy képzeletbeli toplistán éllovas helyet foglalna el.
Hirdetés

A Gál, Hadnagy, Lázár, Veress, Beczássy és más családok egykori, illetve mai otthona ma is különleges státust biztosít a községnek. Közülük azonban a közelmúltig a Borbáth család tulajdonában lévő Gál-kúria hirdeti ma a leghitelesebb módon: lehetséges a feltámadás.

A ház szerencsés véletlennek köszönhetően elkerülte az államosítást, holott lakói 1950 szeptemberétől 1956 őszéig Dobrudzsában éltek. 

„Tengerparti nyaraláson voltunk” – idézte keserűen Borbáth Dezső egyes falubeliek gonoszkodó megjegyzéseit.

A kitelepítés estéjén az érkező karhatalmiak a kapuban találkoztak idősebb Borbáth Dezsővel, a családapával, aki vetőmagot készült fuvarozni. Most már ne siessen sehová – mondták neki –, húsz percük van összeszedni a legszükségesebbeket.

 

Fotó: Biró István

A család az Ovidiu közeli Cocoșba – ma Pădureni a neve – került, az apa a mezőgazdaságban dolgozott, az anya takarított, megtanították a helybelieket disznót vágni, főzni, hamar szertefoszlatták a jövevényekkel szembeni bizalmatlanságot. Hat év után egy reggelen a család vásárolni indult volna Ovidiuba, amikor Dezsőke egyszer csak lódobogást vélt hallani. A párából az apja alakja bontakozott ki, aki a lóhátról kiáltotta, hogy megszabadultunk, s ment is tovább, vinni másoknak is az örömhírt. 

Mielőtt a családot felpakolta volna, hazajött Dálnokra körülnézni. 

„Olyan állapotokat talált itthon, hogy legszívesebben Dobrudzsában maradt volna, de nem akarta, hogy a család elrománosodjon, így aztán ’56 őszén hazaérkeztünk.” 

Az államosítást megúszó, a kollektív gazdaság által használt kúriát ugyan nem adták vissza azonnal, a szomszédban, a villának nevezett házban húzták meg magukat a nagynéninél, két éven belül azonban újra a régi házban kezdhették kialakítani az otthont. A kiürített szobákba visszakerült a faluban itt-ott fellelhető bútorok egy része, s Dezső indítványozására a főbejáratot is használni kezdték, holott a nagy ebédlőnek nevezett központi szobában még a kollektív terményei száradtak.

Ekkor vették hasznát az apa hajdani előrelátásának, hiszen a korábbi kitelepítések hírére idősebb Borbáth Dezső letétbe helyezte a lelkésznél, bizalmas embereknél a családi tulajdon értékesebb darabjait. Mert bár a földeket, eszközöket beadta a közösbe, számított arra, hogy rájuk is sor kerül, csak azt nem tudhatta, mikor. 

A kor megmosolyogtató jellemzője: a kollektív nem adta ugyan vissza a Borbáth-család fogasát, vagy íróasztalát, de bért fizetett érte. 
Hirdetés

Némi ráhatásra visszakerült a hálószobabútor is, amelyet néhány éven át az akkori néptanácselnök használt.

Az iskolában a Borbáth-gyerekek tudtak a legjobban románul, de 12–14 évesen kezdték az ismerkedést a magyar ábécével. Bár a mezőnyt utolérték, a továbbtanulást még sokáig megakadályozta a származás. Kisgazdálkodó, de volt kizsákmányoló – ez állt a származási igazoláson, amely meghiúsította Borbáth Dezső érettségi álmait. Kőművesnek tanult, mesteriskolát is végzett, építész szakemberként ment nyugdíjba, s az 1989-es változások után hazaköltözött Sepsiszentgyörgyről Dálnokra. 

„A ház karbantartására nem volt erőnk, csak a legszükségesebbeket tudtuk elvégezni. Miután én is hazaköltöztem, nénémmel a kúria egy-egy szárnyát laktuk, de hamar kiderült, hogy képtelenek vagyunk fenntartani az épületet. Elhatároztuk, hogy eladjuk.” Ma a Közösségért Alapítvány tulajdona, az alapítványt a MOL Románia bízta meg társadalmi felelősségvállalási programjainak megszervezésével. 

A központot Barabás Miklósról, a híres festőről nevezték el, aki az 1844-ben épült udvarház elődjében töltötte gyermekkorát, egyes legendák szerint ott is született, miután az édesanyja Gál-leány volt. 

Az erdővidéki, száldobosi származású Borbáthok a református lelkész dédapa, László révén kerültek Dálnokra, az ő körorvos fia, Géza pedig a fiú örökös nélküli Gál-családba házasodott be: így lett a Gál-kúriából Borbáth-kúria.

Fotó: Biró István

A dicséretes igényességgel és szakszerűséggel felújított kúria az erdélyi kastély-kúria együttes egyik gyöngyszemének számít. Feltámasztása példát nyújt az erdélyi épített örökség megmentésére. 

Fotó: Közösségért Alapítvány

Báró Kemény János: a nagy színházi titok

Hirdetés