ARCHÍV Évszázados kincsek a lelassulás szolgálatában

Kora tavaszi napon kopogunk a bögözi Kincses portára, a tavasz ígérete már a levegőben, de még nem lehet eldönteni, hogy kint vagy bent van hidegebb, amíg bejárjuk a portát, s megcsodáljuk az 1880-as években épült házat: polgári miliő egy falusi házban, évszázados kincsek az elcsendesedés és a falusi feltöltődés szolgálatába állítva. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

Tágas tornác tárul elénk, nem szabályos a formája, de az egész porta sem az: falusi környezetben századfordulós hangulatú polgári lak. Tikkasztó nyári délutánokon jó lehet a teraszon kortyolgatni a bodzaszörpöt, majszolni a helyben készült vajjal kent házi kenyeret, és oda képzeljük a porcelánban tálalt húslevest grízgaluskával, valamint a gyönyörű szőttes díszcsíkjával harmonizáló murokkal. 

Ilyés Emőke néhány éve szeretett bele a Székelyudvarhelyhez közeli Bögöz közel másfél évszázados házába: mint meséli, egészen 2019-ig lakták, egy jó módú gazdálkodó család, korábban egy nyugalmazott lelkész, de nem csak a kis faluban szokatlan, századfordulós polgári berendezés, az antik bútorok és az egykori vajgyár helyisége ad okot a látogatásra. A falusi porta minden szegletében akad valami csodálni való, ezért is lett a neve Kincses porta. „Számomra kincsek ezek” – magyarázza a névadója. 

Csipkecsodák takarásában

„Csodálattal tölt el, hogy már a századfordulón ilyen időtálló dolgokat készítettek” – mutatja vendéglátónk a buktatható (!) zsalugátereket. Szerencsére, Emőkének esze ágában sincs lecserélni újra az ajtókat és ablakokat: mindent próbál eredeti formájában megőrizni és meg is mutatni az utánunk jövő generációknak. 

A fogadó szobában csodás gerenda-mennyezet, felújított thonet székek, régi varrógép és fényképek. Az asztalon a Nagy Magyar Atlasz 19. századi kiadása és az Ezer Székely Leány Napján való részvételre toborzó irat, a huszadik század elejének hangulata.

De a háló is az eredeti bútorzatát őrzi: pazar ágyak és szekrények, fésülködő sarok régi ékszerekkel, a falon a ház korábbi lakója és családja, százéves fényképen – még gyerekkorában, valamikor a huszadik század első évtizedeiben. 

A hálószoba bútorzata is megmaradt eredeti állapotában

A székelyföldi falvakban szokatlanul nagy konyha-étkezőbe lépünk, csipkecsodák asztalon, ajtón, ablakon és a tálalóban, no és a kamra! Színes lekvárgyűjteménnyel feltöltve, mutatósan felsorakoztatva. Ahogy egy régi konyhában lennie kellett, mosdósarok és sezlon, téli estéken a ház ura szendereghetett rajta, amíg az asszony a vacsorát kavargatta. A másik sarokban sosem látott hosszúságú, festett karos pad. 

Az egykori vajműhelyben újra köpülnek bögözi vajat

Értéktár és közösségi tér az egykori vajgyárban

Aztán az egykori vajgyárba lépünk: Emőke maga is tart itt vajkészítő bemutatókat. A bögözi gyöngyvirágos vajforma is megvan, ma is azzal formázzák az itt készült vajakat. „Iskolás koromban szerettem meg a régiségeket, a magyartanárnőnknek köszönhetően, ő sarkallt minket régiségvadászatra. És tudod, mi volt az első leadott tárgyam? Egy vajköpülő” – meséli a sorsszerűséget a házigazda. És már a Kincses porta megvásárlása előtt vizes vajtartókat tervezett és forgalmazott – teszi hozzá halkan. De népviseleteket, varrottasokat és szőtteseket is gyűjt évek óta, és az édesanyja a legnagyobb segítsége ebben az értékmentő munkában. A műhelyben egyébként hímzés oktatás is zajlik, és a szövőszék is itt lett felállítva. Merthogy nemcsak a falu értékeinek és a helyi termékeknek az otthona, de egyfajta közösségi tér szerepét is betölti a Kincses porta. 

Sószoba és apiterápiás házikó segít lelassulni, hogy a lélek utolérje a testet

A szomszédos helyiség gyógynövényektől illatozik, itt szárad a kertben termett zsálya, citromfű, körömvirág és menta, s az ősi búzából, az alakorból készült dísztárgyak is itt lelnek új gazdára, az erdők-mezők gyümölcskészítményeivel együtt, merthogy a Kincses portát egyre több érdeklődő és turista látogatja. „Mindent, de tényleg mindent próbáltam megőrizni, felújítani, meghagyni eredeti formájában” – mutatja Emőke – ugyanakkor azt is hozzáteszi, sokan furcsán néztek rá emiatt a faluban. És hogy gyűjtő szenvedélyét fejlessze is, bútorrestaurátor képzésre is beiratkozott Csíkszeredában. 

Ahol a lélek utolérheti a testet

Az egykori tyúkketrecben hangulatos sószoba, a kert végében aprócska apiterápiás ház: tavasztól őszig nyolc méhcsalád zümmög a látogató fekhelye alatt. „A kettő jól kiegészíti egymást, jól hatnak a légutakra, és nem csak” – magyarázza a házigazda.

Emőke májusban nyitja a porta kapuit, nyílt napokkal, fotókiállítással és különféle programokkal, de nem célja, hogy a Kincses porta a tömegturizmust szolgálja. Mint mondja, azt szeretné, hogy a bögözi porta olyan hely legyen, ahol a lélek utolérheti a testet, ahol el lehet csendesedni, visszatekinteni a régi időkre, az ősök életmódjára.

Aki tehát Bögözben jár, nemcsak a csodás freskókat nézheti meg a helyi református templomban, de vajat köpülhet Emőkénél, gyógynövényekkel ismerkedhet, nemezelhet, szőhet, de kenyeret és kürtőskalácsot is süthet a sütőházban. Az apiterápiás házikó és a sószoba az egyre népszerűbb egészségturisztikai vonalat kóstolja, de a helyi gyógynövényekből főzött teát is érdemes megkóstolni: zsíros kenyérrel, helyben gyűjtött, szárított medvehagymával. 

Fotó: Magyari Tekla 

korábban írtuk

Tájba illő, mégis mai: Mesés otthon a nyírfák mögött
Tájba illő, mégis mai: Mesés otthon a nyírfák mögött

Pál Ferenczi Gyöngyi és Pál Csaba „Pinky”, a Tamási Áron Színház színésznője és az egykori francia idegenlégiós sepsiszentkirályi háza egy meghitt családi fészek, amelyet saját igényeik szerint alakítottak ki. Mindennek megvan a helye és szerepe benne. A hagyományos, tornácos-fagerendás házat a „semmiből” építették fel, és nagyon büszkék rá. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg).