ARCHÍV Én elmentem a vásárba félpénzzel…!?

Bár a címben szereplő gyerekdal szövegével már az óvodás kor környékén találkoznak a gyerekek, legtöbben a pénz, a költekezés és megtakarítás fogalmának ismeretével nem rendelkeznek. Feltevődik tehát a kérdés, mikor érdemes zsebpénzt adni a gyereknek, vagy miként válhat ésszerűen költekező felnőtté a csemete – ehhez a kérdéskörhöz kerestük a választ. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. októberi számában jelent meg.)

Ahhoz, hogy megértse a gyerek, mi mennyibe kerül, otthonosan kell mozognia a számok világában. Ezt pedig általában csak kisiskoláskorban sajátítja el a gyerek – magyarázza fejlődéselméleti megközelítésből Tatai Csilla pszichológus. Piaget tanuláselmélete alapján 6–7 éves korban lép a gyerek fejlődésének konkrét műveleti szakaszába, ekkor alakul ki a számállandóság, és képes lesz a megfelelő műveletek elvégzésére. Ezelőtt felesleges pénzt adni a gyereknek, nem fogja fel az értékét – véli a szakember, aki azt tanácsolja,

ha az óvodás gyerek mégis igényli, hogy pénzt kapjon, ami természetes (hiszen ő is olyan szeretne lenni, mint a nagyok), megtehetjük, hogy a jelenlétünkben vásároljon magának egy fagyit,

vagy ő nyújtsa oda a néninek a megfelelő összeget, elvegye a visszajárót.

A zsebpénz tanító jellege

Tatai Csilla elkülöníti a zsebpénz fogalmát az egyéb, gyereknek adott összegektől. A zsebpénz egy olyan összeg, amit a gyerek rendszeresen kap, meghatározott időközönként, például egy héten vagy hónapban egyszer, és arra költi, amire szeretné. Ha akarja, félreteheti, vagy azonnal elköltheti. Ez adja meg a zsebpénz tanító jellegét,

a gyerek megtapasztalja, hogy érdemes félretenni, mert valami értékesebb, drágább dolgot vásárolhat magának, így megtanulja késleltetni az igényei kielégítését.

Közben a pszichológus természetesnek tartja, hogy irányíthatjuk a gyereket, tanácsot adhatunk neki, mit kezdjen ezzel az összeggel, de szerinte nem érdemes helyette eldönteni, ő kell kitapasztalja, hogy a cselekedetei milyen következménnyel járnak.

Ne kössük teljesítményhez

A pszichológus azt javasolja, kerüljük a „ha tízest kapsz románból, adok 10 lejt” – típusú megoldásokat, mivel ez a leggyorsabb útja a belső motiváció kiirtásának, ezután csak pénzért lesz hajlandó tanulni a gyerek. Vannak szülők, akik a gyerek munkájáért pénzt adnak, például ha elmosogat. Erre is nagyon vigyázzunk, mert ugyanazt érhetjük el, mint a tanulásért adott pénzzel – figyelmeztet a szakember.

Abban az esetben adható pénz a gyereknek, ha valami rendkívüli dologról van szó, ami nem tartozik a hétköznapi feladatai közé,

például segít a szomszéd néninek felcipelni a szatyrát, és hálából a kezébe nyom egy tízest. Viszont semmiképpen se használjuk ösztönző, motivációs eszközként olyan feladatoknál, ami a gyerek dolga – hangsúlyozza.

Szülői példamutatás

Figyeljünk arra is, hogy milyen a saját hozzáállásunk a pénzhez. Ha mi impulzív költekezők vagyunk, nem tudjuk megtakarítani a pénzünket, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek is hasonlóan fog viselkedni – mutatott rá Tatai Csilla. A pszichológus erre két okot említ, az egyik az, hogy a mi példánkat fogja követni, és ezt tanulja el tőlünk, a másik pedig a személyiségben keresendő.

A temperamentumbeli jellemzői alapján hajlamosabb lehet a gyerek megtakarításra vagy költekezésre, attól függően, hogy mennyire képes késleltetni a vágyai kielégítését.

Ez megfigyelhető testvérek esetében, mikor az egyik minden kis pénzét félreteszi, míg a másik azonnal elkölti. Neveléssel persze sokat lehet ezen alakítani. Minden szülő ismeri a gyerekét, és a személyiségéhez kell igazítani a nevelési módszereket – összegez a marosvásárhelyi szakember.

A fagyipénz útja

Délia családjában soha nem volt divat a pénz formájában történő ajándékozás, így Erik fia számára sem vált ismertté a zsebpénz fogalma. Mivel a számolás, egyszerű összeadás és kivonás foglalkoztatják a 6 éves kisfiút, édesanyja úgy gondolta, tehermentesíti a nyaralási programjukat, és szabadabbá teszi gyermekét is, ami a költekezést illeti. A kirándulásuk elején fagyipénznek megfelelő összeget adott Eriknek, amiből a fiú chipsen és üdítőn kívül bármit vásárolhatott. Felhívták a gyerek figyelmét arra is, hogy a napi fagyiadagnak megfelelő összeg mellett, a megmaradt pénzt megtakarítva, akár nagyobb játékot is tud vásárolni, ha szeretne.

Természetesen, a költőpénz útját követték a szülők, időnként tanáccsal látták el a fiút, és amikor szükség volt, kisegítették.

A terv bevált. A szülőket nem nyaggatta gyerekük egész nyaralás alatt, hogy melyik boltból milyen nyalánkságot, csecsebecsét vegyék meg neki, és fiuk közben tanulgatta a pénz helyes kezelésének a módját. A megkívánt plüssmajmot pedig kispórolta.

Bizalmi kérdés

Osztálykirándulások esetében is érvényes az, hogy határozzuk meg, mire költheti a pénzét, ennivalóra, esetleg magának is vehet valami apróságot – mondja a pszichológus, aki szerint nagyobb életkorban is érdemes követni, hogy mit kezd a gyerek a költőpénzzel, tényleg azt vett-e belőle, amire adtuk.

Vannak gyerekek, akik felelősségteljesen kezelik a pénzt, de a csoportnyomás hatására legtöbben hajlamosak butaságokat vásárolni.

Kiemelném, hogy itt is mennyire fontos a bizalomteljes, meghitt szülő-gyermek kapcsolat, amikor a gyerek tudja, hogy a szülőnek elmondhat bármit.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk