ARCHÍV Én elmentem a vásárba félpénzzel…

Bár a címben szereplő dal szövegével már óvodáskor környékén találkoznak a gyermekek, legtöbben a pénz, a költekezés és megtakarítás fogalmának ismeretével nem rendelkeznek. Feltevődik tehát a kérdés, mikor érdemes zsebpénzt adni a csemetéinknek, vagy miként válhatnak ésszerűen költekező felnőtté a gyermekeink – ehhez a kérdéskörhöz kerestük a választ. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. októberi számában jelent meg.)

Fotó: illusztráció: Pixabay

Ahhoz, hogy megértse a gyermek, mi mennyibe kerül, otthonosan kell mozognia a számok világában. Ezt pedig általában csak kisiskoláskorban sajátítja el – magyarázza fejlődéselméleti megközelítésből Tatai Csilla pszichológus. Piaget tanuláselmélete alapján hat-hét éves korban lép a gyermek fejlődésének konkrét műveleti szakaszába, ekkor alakul ki a számállandóság, és képes lesz a megfelelő műveletek elvégzésére. Ezelőtt fölösleges pénzt adni neki, nem fogja fel az értékét – véli a szakember, aki azt tanácsolja,

ha az óvodás mégis igényli, hogy pénzt kapjon, ami természetes (hiszen ő is olyan szeretne lenni, mint a nagyok), megengedhetjük, hogy a jelenlétünkben vásároljon magának például egy fagyit,

vagy vásárláskor ő nyújtsa oda az elárusítónak a megfelelő összeget, elvegye a visszajárót.

A zsebpénz tanító jellege

Tatai Csilla elkülöníti a zsebpénz fogalmát az egyéb, gyermeknek adott összegektől. A zsebpénz egy olyan összeg, amit rendszeresen kap, meghatározott időközönként, például egy héten vagy hónapban egyszer, és arra költi, amire szeretné. Ha akarja, félreteheti, vagy azonnal elköltheti. Ez adja meg a zsebpénz tanító jellegét,

a gyermek megtapasztalja, hogy érdemes félretenni, mert valami értékesebb, drágább dolgot vásárolhat magának, így megtanulja késleltetni az igényei kielégítését.

Közben a pszichológus természetesnek tartja, hogy irányíthatjuk a gyermekünket, tanácsot adhatunk neki, mit kezdjen ezzel az összeggel, de szerinte nem érdemes helyette eldönteni, neki kell kitapasztalnia, hogy cselekedetei milyen következményekkel járnak.

Ne kössük teljesítményhez!

A pszichológus azt javasolja, kerüljük a „ha tízest kapsz románból, adok 10 lejt” típusú „megoldásokat”, mivel ez a leggyorsabb útja a belső motiváció kiirtásának, ezután csak pénzért lesz hajlandó tanulni. Vannak szülők, akik gyermekük munkájáért pénzt adnak, például, ha elmosogat. Erre is nagyon vigyázzunk, mert ugyanazt érhetjük el, mint a tanulásért adott pénzjutalommal – figyelmeztet a szakember.

Abban az esetben adható pénz a gyermeknek, ha valami rendkívüli dologról van szó, ami nem tartozik a hétköznapi feladatai közé,

például segít a szomszéd néninek felcipelni a szatyrát, aki hálából a kezébe nyom egy tízest. Viszont semmiképpen se használjuk ösztönző, motivációs eszközként olyan feladatoknál, ami az ő dolga – hangsúlyozza.

Szülői példamutatás

Figyeljünk arra is, hogy milyen a saját hozzáállásunk a pénzhez. Ha mi impulzív költekezők vagyunk, nem tudjuk megtakarítani a pénzünket, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek is hasonlóan fog viselkedni – mutatott rá Tatai Csilla. A pszichológus két okot említ, az egyik az, hogy a mi példánkat fogja követni, és ezt tanulja el tőlünk, a másik pedig a személyiségben keresendő.

A temperamentumbeli jellemzői is befolyásolják, hogy melyikre hajlamosabb a gyermek, megtakarításra vagy költekezésre, attól függően, hogy mennyire képes késleltetni a vágyai kielégítését.

Ez megfigyelhető testvérek esetében, mikor az egyik minden kis pénzét félreteszi, míg a másik azonnal elkölti. Neveléssel persze sokat lehet ezen alakítani. Minden szülő ismeri a gyermekét, és a személyiségéhez kell igazítani a nevelési módszereket – összegez a marosvásárhelyi szakember.

A fagyipénz útja

Délia családjában soha nem volt divat a pénz formájában történő ajándékozás, így Erik fia számára sem vált ismertté a zsebpénz fogalma. Mivel a számolás, egyszerű összeadás és kivonás foglalkoztatják a hatéves kisfiút, édesanyja úgy gondolta, tehermentesíti a nyaralási programjukat, és szabadabbá teszi gyermekét is, ami a költekezést illeti. Kirándulásuk elején fagyipénznek megfelelő összeget adott Eriknek, amiből a fiú csipszen és üdítőn kívül bármit vásárolhatott. Felhívták a figyelmét arra is, hogy a napi fagyiadagnak megfelelő összeg mellett a megmaradt pénzt megtakarítva, akár nagyobb játékot is tud vásárolni, ha szeretne.

Természetesen a költőpénz útját követték a szülők, időnként tanáccsal látták el a fiút, és amikor szükség volt, kisegítették.

Bevált a terv. A kisfiú nem nyaggatta szüleit a nyaralás alatt, hogy melyik boltból milyen nyalánkságot, csecsebecsét vegyenek meg neki, és közben tanulgatta a pénz helyes kezelésének a módját. A megkívánt plüssmajom árát pedig kispórolta.

Bizalmi kérdés

Osztálykirándulások esetében is érvényes az, hogy határozzuk meg, mire költheti a pénzét, ennivalóra, esetleg magának is vehet valami apróságot – mondja a pszichológus, aki szerint nagyobb életkorban is érdemes követni, hogy mit kezd csemeténk a költőpénzzel, tényleg azt vett-e belőle, amire adtuk.

Vannak gyermekek, akik bár felelősségteljesen kezelik a pénzt, a csoportnyomás hatására hajlamosak butaságokat vásárolni.

Kiemelném, hogy itt is mennyire fontos a bizalomteljes, meghitt szülő-gyermek kapcsolat, amikor a gyermek tudja, hogy a szülőnek elmondhat bármit.

korábban írtuk

Tudós nők – Dr. Somfalvi Edit: Feltöretlen úton jártam
Tudós nők – Dr. Somfalvi Edit: Feltöretlen úton jártam

Dr. Somfalvi Edit református lelkész és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója. Kutatási területei közé tartozik többek között a gyermekek lelki gondozása, a bibliai történetmondás terápiás alkalmazása, újabb oktatásmódszertan a katekézisben.