A megcsalás szó értelmezésére Csoma Tünde Dalma kézdivásárhelyi pszichológus hívja fel a figyelmünket, s bár neki a hűtlenség mint megnevezés jobban tetszik, a lényegen nem változtat – szögezi le a legelején a szakember. „A klasszikus leírások szerint a randi, az első csók, az udvarlás vagy a szexuális együttlét jelenti a megcsalást, ám korántsem ilyen egyszerű a képlet.
Van, hogy egy egyszerű levélváltás vagy szülinapi köszöntés is lehet megcsalás a másik szemében. Az is fontos szempont, hogy hol tart a kapcsolat, hiszen az első, nagyon szerelmes fázisban, ha csak ránéz valaki a párunkra, hajlamosak vagyunk felháborodni, később lehet, hogy egy baráti kávézás is simán belefér, nem érint rosszul” – vezeti fel a témát a pszichológus, majd nyomatékosítja, hogy minden azon múlik, hogy milyen alapokon fekszik a kapcsolatunk, illetve, hogy mit szögezünk le a kapcsolat elején.
És ugyanitt derül fény arra is, hogy a férfiak 74 százaléka megcsalná a párját, ha biztosan tudná, hogy soha nem derül ki. A szakemberek szerint ennek ellenére nem igaz, hogy a férfiak hűtlenebbek, mint a nők. Ezt erősíti meg Csoma Tünde is. „Tény, hogy a mi kultúránkban is azt látjuk, hogy a férfiaknak szinte megengedett, elnézhető, ha félrelépnek, ezzel szemben a nőtől elvárjuk, hogy hűséges legyen, az otthonra koncentráljon, a gyermeket nevelje, főzzön, mosson, takarítson. Ha ő teszi, akkor a hűtlensége nagy bűn. Ezek azonban csak kulturális különbségek, a megcsalás lélektanán semmit nem változtatnak” – teszi hozzá a szakember.
Fizikai vagy érzelmi megcsalás – melyik fáj jobban?
Szintén egy tanulmányban derült fény arra is, hogy a férfiakat a fizikai, míg a nőket az érzelmi megcsalás bántja jobban. Az Evolutionary Psychology című szaklapban publikált tanulmány szerint a férfiakat sokkal jobban kiborítja, ha párjuk szexuális kapcsolatot létesít valaki mással, mintha beleszeretne egy másik férfiba. Nőknél pont fordított a helyzet. Őket sokkal rosszabbul érinti, ha tisztán érzelmi kapcsolatba kerül a párjuk egy másik nővel, szexuális kontaktus nélkül, mintha csupán egyéjszakás kalandba bonyolódna. Ehhez kapcsolódva adódik a kérdés, hogy van-e különbség az egyéjszakás kaland és a folyamatosan tartó viszony között?
Tény, vannak olyan személyek, akik egyszerűen nem képesek mély kapcsolatra, mert úgy érzik, akkor nagyon sebezhetők lesznek” – véli Tünde, majd rávilágít arra, hogy bizonyítottan vannak olyan életszakaszok is, amikor nagyobb az eséllyel leszünk hűtlenek. „Vannak kritikus periódusok, változások az életünkben, mint például szakmai előrelépés, egy hozzátartozó elvesztése vagy a kisgyermek érkezése. Ilyenkor átrendeződnek a szerepek, az új helyzetet pedig fel kell dolgozni. A férfiak nehezebben élik meg ezeket a változásokat, de még így sem állítható, hogy a férfiak gyakrabban lépnek félre, mint a nők” – nyomatékosít.
Erre időt kell szánni, figyelni az együtt töltött minőségi időre, egymásra, tiszteletben tartani egymás értékrendjét. Mert ha itt megingások vannak, szintén ok lehet arra, hogy a párunk másvalakit keres ezek pótlására.”
Megélni a dühöt és a haragot
Krízishelyzetben nem jó döntést hozni, ekkor az érzéseink eluralkodnak rajtunk, és nem gondolkodunk tisztán. Amikor kiderül a megcsalás, nagyon törékenyek leszünk, hiszen összeomlik bennünk minden: az önértékelésünk, a hitrendszerünk, az értékrendünk, a bizalmunk a másikban. A legveszélyesebb elnyomni magunkban az érzéseket, vagy úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Ez a tagadási fázis, egy védekezési reakció. Pedig
Ilyenkor az a jó, ha teljesen megéljük a dühöt és a haragot. „Ezalatt nem azt értem, hogy lehordom mindennek a másikat, hanem azt, hogy ki merem mutatni a gyengeségeimet, megfogalmazom a fájdalmaimat, segítséget kérek. Így egészségesebben tudok lélekben túl lenni a megcsaláson. Ha megéltem ezeket, higgadtabban, érettebben tudok kívülről ránézni a történtekre. Ismerek olyan helyzetet, ahol a megcsalt fél az egész életét a haragjába fojtva éli le, és kivetíti a további kapcsolataira is” – magyarázza a pszichológus.
A megcsalásnak számos oka lehet, de a szakemberek szinte kizárják, hogy a személyiségtípus vagy a transzgenerációs minta lenne az oka. „Inkább az a mérvadó, hogy milyen kötődési kapcsolataink vannak.
Életünk során is tudunk azonban olyan kapcsolatba kerülni, ami segít egészségesen, biztonságosan kötődni, még akkor is, ha a gyermekkorból hozunk ide kapcsolódó sérüléseket. Gyermekkorban az a legfontosabb, hogy biztonságban, szeretve érezzük magunkat. Érezzük, hogy figyelnek ránk, és hogy válaszolnak a szükségleteinkre. Ha ez felnőttkorban is sikerül, akkor az egy boldogabb kapcsolat lesz, mert egyenlő félként tekintünk egymásra, mint akiknek ugyanannyi az értékük és ugyanazok a jogaik” – fejti ki Csoma Tünde.
Hozzáteszi azonban: egy családban titokként kezelt, fel nem dolgozott események nyomasztó terhét örökségként megkaphatjuk. „Inkább az a fontos, hogy ha a gyermek a szülőtől ezt látja, akkor milyen kép alakul ki benne? Azt fogja gondolni, hogy ez belefér? Az a jó hír, hogy ez bármikor átírható, ha magunkon alakítunk. Egy pozitív hozadék lehet, ha élete során tud erről beszélni a gyermek a szülővel, ha meg tudja őszintén kérdezni tőle, hogy mi az, ami belevitte a hűtlenségbe. A gyermek ebből tanulhat, a kapcsolat a szülővel pedig mélyülhet” – mondja a szakember.
Feldolgozás, elfogadás, továbblépés, megbocsátás – lehetséges?
Nagyon különböző statisztikák léteznek arról, hogy milyen gyakori a hűtlenség a párkapcsolatokban. A legdurvábbak 70 százalék fölé teszik az arányt. Az biztos, hogy ez az egyik leggyakoribb válóok. Ha kiderül a megcsalás, az érettség jele is, hogy tudok-e, akarok-e továbblépni, dolgozni ezen a kapcsolaton. Ha úgy döntünk, hogy a kapcsolaton nem is, magunkon biztos kell dolgozni. Otthon nagyon nehéz kezelni ezt, a barátok pedig nem mindig tudnak működő tanáccsal szolgálni, egy szakember azonban igen. „Szomorú azt látni, ha valaki belekeseredik ebbe, ezáltal pedig sztereotípiákat épít fel. Ez egy védekező mechanizmus, de nem a realitás.
Fontos szem előtt tartani, hogy ez csak akkor vezet eredményhez, ha mindketten akarjuk, mindketten dolgozunk rajta, és elfogadjuk azt, hogy a megcsalt félnek joga van kérdezni annyiszor és azt, amit ő akar. Hiszen folyamatosan alakul át bennünk a kép, ez a feldolgozás része. Ha van kérdésem, és kapok rá választ, akkor megint átalakul, amit addig gondoltam. És nincs olyan, hogy »már túl kellene lennem rajta« – a feldolgozás időbe telik, nincs rá recept, sem időkeret. Ugyanígy a »nem engedem magam bele a helyzetbe« sem jó stratégia” – világít rá Csoma Tünde.
Nagyon mély, belső munka a megbocsátás, ön- és társhibáztatáson túlmutató, viszonyulásokban, viselkedéseinkben megnyilvánuló válasz, amely nem bűnbakot keres, hanem elfogadja a történeteket.
Csak így tudunk új utat, új célt, új terepet keresni közösen, ahol van elég bátorság ahhoz, hogy együtt elinduljunk immár másképpen újjáépíteni közösen a bizalmat. Igen, meg lehet bocsátani, de ahhoz nyitott szív kell önmagunktól és a másik féltől is. A megbocsátás nem a vége, hanem éppen a kezdete, az alapja annak, hogy nyitottak legyünk újraépíteni a bizalmat a kapcsolatunkban. Mint ahogy a hosszú házasság folyamata is csak elkezdődik a boldogító igen kimondásával, úgy egy új bizalmi kapcsolat felépítése is csupán elindul társunk hűtlenségének megbocsátásával.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Együtt zuhanunk vagy együtt emelkedünk?
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
