Mindannyian vágyunk megélni az ünnepet, ám ez hol sikerül, hol nem. Gyerekként, amikor még az a sok titok, varázslat szövi át Jézus születésének ünnepét, talán sokkal könnyebb átadni magunkat az érzésnek, a karácsonyi csodának. Felnőttként inkább azt érezzük, a karácsony rettenetesen terhelt ünnep, és arra vágyunk, ha többet nem is, de legalább egy pillanatra érezzük meg az ünnep varázsát.
Engedjük el, hogy tökéletes lesz
„Nagyon felfokozott érzelmekkel jár együtt a karácsony, és nagyon sok elvárás van körülötte, aminek nehéz megfelelni” – mondja dr. Bakk-Miklósi Kinga pszichológus, aki rávilágít arra is, hogy ha a médiából jövő elvárásokat nézzük, szintén azt látjuk, hogy a karácsony a nagy szeretet, az egymásra találás ünnepe, mindenki összeborul és ünnepel. Legalábbis ez az elvárás. Ehhez képest a mi kultúránkban a takarítástól a főzésig, az ajándékvásárlástól a finomságokkal teli ünnepi asztalig mindent kell tartalmazzon ez az ünnep, mert így próbáljuk meg kifejezni a szeretetet és a közelséget: ételeken, tiszta házon, ajándékokon keresztül. A gond csak az, hogy ezekhez kötjük az ünnepet is, és
ha ez mind nem történik meg, akkor úgy gondoljuk, nem is ünnep az ünnep.
Az is nagyon erős elvárás – folytatja, hogy aznap ünnepeljünk, és az tényleg ünnep legyen, miközben előfordulhat, hogy a pillanat nem aznap születik meg, vagy nem is úgy történik meg az ünnep, mint ahogyan elvárjuk. Fontos, hogy a magját tudjuk megfogalmazni a karácsonynak, és az, ami nem feltétlenül kell hozzá – a külső kellékek –, azokról – amennyiben lehet –, mondjunk le, legalább néhányról. Másképpen kicsavart, agyonfáradt, ideges emberek ülnek majd asztalhoz, és akkor nincs egymásra találás, alig érezhető a szeretet, és ünnep sem lesz.
Ezért is van az, hogy a karácsony nagyon sok ember számára csalódás, mert él benne egy kép, hogy mi kellene történjen ilyenkor, és ehhez képest valami másként történik. Tökéletes sosem lesz, ezt kell elengedünk – mondja a szakember, valamint azt a képet se dédelgessük, hogy a karácsony csak a pozitív érzelmekről szól. Több, nagyon erős, egymásnak feszülő érzelem tör elő, sok negatív érzelem is átjárhat bennünket, és ez természetes. Ahol van szeretet és egymásra találás, ott van viszály és vannak konfliktusok is, és a kettő egyben van karácsonykor.
Lássuk meg az apró „csodákat”
Létezik olyan család, ahol felhőtlenül boldogan megélik a karácsonyt? Biztosan akad, de a legtöbben azonban nem ezt élik át december végén. „Ne vágyjunk sokra! A boldogság pillanatokban, nagyon rövid intermezzokban mérhető – fogalmaz realistán a szakember –, nem órákban, napokban, hetekben.” De ez is elég, és attól is ünnep az ünnep, ha nem történik csoda, ha karácsonykor „csak” játszunk egy jót a gyerekekkel, megnézünk egy filmet, elfogyasztjuk közösen az ebédet, vagy lehet, hogy annyi az ünnep, hogy megnyugszunk és pihenünk.
Fontos, hogy vegyük észre ezeket a meghitt pillanatokat, az apró, kicsi történéseket, mert lehet, hogy számunkra az az Angyal.
Ne a nagy csodavárásban éljünk, miközben elmegy mellettünk a pillanat! Legyünk résen, várjuk az Angyalt, várjuk a pillanatot, és ha megérkezett, akkor köszöntsük, örüljünk neki, és éljük meg, hagyjuk, hogy történjen, hogy belénk költözzön! Szinte elképzelhetetlen, hogy napokon keresztül tartson az idill, de biztosan vannak, akik ezt így élik meg.
Figyeljünk másokra!
Bár karácsonykor hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a jóra figyeljünk, azt sem lehet elfelejteni, hogy az ünnepek alatt (is) nagyon sok ember éhezik, sok ember egyedül van, betegen, magányosan. És bár ez is hozzátartozik az életünkhöz, ilyenkor – és az év bármely napján is – nyitott szívvel, füllel érdemes járnunk, léteznünk a világban, hogy ahol lehet, ott ezeket a helyzeteket, eseteket támogassuk. Mert minden negatív érzés, így a magány is felerősödhet ebben a periódusban.
Próbáljuk meg például áthívni a szomszédot, hogy ha tudjuk, hogy egyedül él, és egészen biztosan egyedül lesz egész karácsony alatt. Mi történik, ha bekopogunk hozzá, viszünk neki egy tányér süteményt, vagy áthívjuk egy rövid időre? Nekünk nem nagy tett, számára viszont ez lehet épp a karácsony csodája. De ugyanazt a magányt élheti meg az is, aki gyászol, aki először éli meg az ünnepet elveszített családtagja nélkül. Figyeljünk rájuk, mert ebben az időszakban újra intenzív gyászérzések törhetnek fel, legyünk mellettük, és segítsük őket, hogy megküzdjenek ezekkel az érzésekkel.
Sajnos nemcsak a pszichológust felkeresők száma nő meg decemberben, de az öngyilkosságok száma is.
„Gondoljunk csak bele, – magyarázza a szakember –, hogy december elsejétől karácsonyi dalok szólnak, mindenhonnan a szeretet fontosságára, a családi együttlétekre fókuszálnak. December 24-re már benne van a pórusainkban az, hogy mi következik. Bármennyire nem akarjuk tudomásul venni, akkor is közel jön, bármennyire ellenállnánk, akkor is olyan erős hatást gyakorol ránk, ami megérint. És ha bajunk van a szeretetkapcsolatokkal, a figyelemmel, a magánnyal, hiányzik a törődés az életünkben, akkor ezek fokozottabban tudnak lüktetni az emberben, és a kétségbeesés is nagyobbra nőhet, hogy valami nagyon hiányzik, de nagyon nincs, és bekövetkezhet az, hogy véget vet valaki az életének.”
Hol vagy, karácsony?
Igazából a karácsony egy történés, csodavárás, várakozás. És alapvetően nem ott van, ahol éppen vagyunk, mert a szívünkben tud megszületni a karácsonyi érzés, függetlenül attól, hogy hol vagyunk. És ha nem tud megszületni, akkor az sem otthon, sem máshol nem születik meg. Épp ezért elfogadható az is, ha egy család úgy dönt, elutazik, és nem otthon ünnepli a szeretet ünnepét. Van, aki azért dönt így, mert elege lett a karácsony körüli elvárásokból, mindabból, aminek meg kell felelni, azokból a körökből, amiket le kell futni karácsony előtt, és erre nem hajlandóak. Akik büntetlenül ki tudnak szakadni a környezetből, akiknek a családtagjai, a szűkebb vagy tágabb környezete is jól van azzal, hogy eltűnnek, azok megteszik. De bizony van olyan is, amikor a család nem nézi ezt jó szemmel. A családi szálak, a kötelékek nagyon meghatározzák, hogy mi fér bele. És ha nem fér bele, nem tesszük meg. De ezzel kapcsolatban is toleránsak kellene legyünk – vallja a szakember, hogy ha számunkra ez az ünnep, és ez a karácsony, akkor azt kell elfogadni. Ki mondhatja azt, hogy az nem az igazi?
Ahogyan azt is el kell fogadni, hogy minden családban másképp zajlik a karácsony. Azt kell megnézni és elfogadni, simulni hozzá, hogy abban a családban, ahol összegyűlnek, ott mi az érték. Egyik helyen például töltött káposzta a főétel, míg a másik családnál karácsonyi énekeket énekelnek a fa alatt. Érdekes kérdés viszont, mondja a pszichológus, hogy egyáltalán tudunk-e, szabad-e, lehet-e ezekről beszélni, elmondani a családtagjainknak, hogy hogyan zajlik a mi kis családunkban a karácsony? Témává lehet-e tenni, hogy igazodjanak ehhez, és fogadják el?
Persze attól, hogy ezeket megbeszéljük, még nem lesz tökéletes a karácsony.
Gondoljunk csak bele, a mozaikgyerekek hány karácsonyt ünnepelnek? Egyik családnál, másik családnál, egyik nagyszülőnél, másik nagyszülőnél, és még a következőknél, akik képbe kerültek? Nem beszélve azokról a családokról, akik csak ezen a napon számítanak családnak. Ez ilyenkor csupán egy formális együttlét lesz, egy villámhárítás, amikor mindenki arra törekszik, hogy semmi nehézség ne üsse ki a biztosítékot.
Közös ráhangolódás
Nagyon tipikusan erdélyi „szokás”, amit elhittünk – és elhisszük még ma is – hogy a nő feladata karácsonyt varázsolni december 24-e estére. Miközben a karácsony egy közös ünnep és közös feladat kellene legyen, amelyből mindenki kiveszi a részét. Miért kellene a nő elkészítse az összes süteményt, az összes ételt a főételtől a desszertig? Ez nem egy egyszemélyes vállalás kellene legyen. Ez azonban kommunikáción múlik, azon, hogy megbeszéljük, ki mit tud vállalni. Erről szólhat a közös ráhangolódás, rákészülés is, hogy körvonalazzuk, milyen karácsonyt szeretnénk magunknak, és abból ki milyen részt vállal. Fontos a feladatleosztás, hogy kibírható és tűrhető legyen a karácsony. Az ünnep nem egy olyan nap, amit a hétköznapokból kiszakítottan kellene kezelni, hogy na, most történik a karácsony, és akkor most minden más.
Az ünnep valaminek a folytatása, megkoronázása.
Ugyanakkor, ha lemondunk arról, hogy tökéletes legyen a karácsony, és megelégszünk azzal – ebben az esetben is –, hogy elég jó legyen, akkor kevesebb elvárással, kevesebb feszültséggel, kevesebb idegeskedéssel, más viszonyulással, talán több pozitív pillanatot megélhetünk ebben az időszakban.
korábban írtuk
Az Angyalnak sem korlátlan a büdzséje
Az igyekvő kicsik talán már megírták a leveleiket az Angyalnak, a többiek ezekben a napokban teszik ki az ablakba a kívánságlistát a jó gyerekek jutalmazójának. De mi van, ha teljesíthetetlen a gyerek vágya? Ha irreálisan drága?
