Méregdrága okosóra, luxusmárkás sportcipő, legújabb Iphone, elektromos roller – csak néhány tétel, amely sok gyerek „Angyalnak” írt levelében szerepel. De hol a határ az ajándékvásárlásban? És mi van, ha nem teljesít minden vágyat az Angyal?
„A kisgyermekek világa még annyira varázsvilág, hogy őket általában nagyon kevés ajándékkal is le lehet nyűgözni.
Sok szülő megéli, hogy a kisebb gyermekeket annyira elbűvöli a karácsonyfa látványa, hogy az ajándékokkal nem is nagyon törődnek” – mondja Dimén-Varga Tünde gyermekpszichológus. Nagyobbaknál azonban már megjelennek a kívánságok, részben más gyerekek, részben a reklámok, részben pedig a felnőttek nyomása miatt, akik az ünnep közeledtével a kívánságlistájukról faggatják őket, elültetve bennük azt, hogy a Mikuláshoz, karácsonyhoz kívánságlista dukál – magyarázza Tünde.
„Mindenképp, már első perctől érdemes úgy nevelni a gyermekeket, hogy tudják, a Mikulásnak, Angyalnak sem áll rendelkezésére feneketlen pénzeszsák, hiszen minden gyermeknek ajándékot kell vinniük. A legtöbb gyermek ezt elfogadja. Ahol kardinális kérdés a drágább játék, kütyü, ajándék, ott általában másról van szó, és érdemes a szülő-gyermek kapcsolatra, a minőségi időre figyelni.
A gyermek, kamasz általában akkor «követel» anyagiakat kétségbeesetten, ha érzelmi szükségletei hiányt szenvednek.”
A szakember szerint hosszú távon úgyis az ünnepek hangulata, a családdal együtt töltött idő lesz mérvadó, az ajándékok tömkelege pedig sokszor pont a lényegről tereli el a figyelmet, arról nem is beszélve, hogy csak rövid távon érdekesek. Aki Iphone-t, elektromos rollert kér, már nem kicsi gyerek, valószínűleg már nem hisz az Angyalban, csak élni akar a lehetőséggel – véli a gyermekpszichológus.
Mi mennyit ér?
Az Angyal anyagi helyzete jó apropó arra is, hogy a saját pénzügyeinkről is beszéljünk gyermeknyelven. Hogy idejében megértessük a kicsikkel: nem tudunk – de nem is kell – megvenni mindent. A pénzügyi nevelés ugyanis szerencsés esetben nem kamaszkorban kezdődik. „Már a kisgyermekekkel is érdemes beszélgetni arról, mit engedhetünk meg magunknak, és mit nem. Valamint később arról is, hogy
csak azért nem vásárolunk, mert megengedhetnénk magunknak dolgokat.
Jó, ha beszélünk már gyermekkorban a pazarlásról, a környezetszennyezésről, a mások iránti szolidaritásról, adományozásról, prioritásokról. Fontos, hogy már kisiskolás korban legyen fogalmuk a családi büdzséről, nagyobbakkal kiszámíthatjuk, mi fér bele anya és apa egyhavi keresetébe – ez elejét veszi a követelőzésnek és az esetleges csalódásoknak is.” Ugyanakkor arról is érdemes beszélni, mennyi pénzért mennyit dolgozik anya vagy apa. Gyakorta előfordul ugyanis tizenéveseknél, akik például nyári munkát végeznek, hogy egy teljes havi/nyári keresetüket elköltik az első napon, például egy irracionálisan drága sportcipőre. Engedjük-e?
Dimén-Varga Tünde pszichológus
A saját pénzt szerencsés, ha saját elképzelései szerint költi el a gyermek/kamasz, amennyiben ez nem ütközik a család elveivel – tanácsolja a szakember. „Persze beszélgethetünk vele, érveket sorakoztathatunk fel, de végső soron érdemes hagyni, hogy tegyen a pénzével belátása szerint. Mert ha később megbánja, az is a tanulási folyamat része” – hangsúlyozza Tünde.
Nem a ruhád/kocsid/telefonod vagy!
Általános jelenség sajnos – nem csak karácsony táján –, hogy az iskolás korú gyerekek aszerint értékelik magukat és egymást, kinek milyen a kabátja, telefonja, táskája. Hétéves kislány meséli, a suliban az a menő lány, akinek szép a ruhája. Aki látszólag kevésbé tehetős (tehát kevésbé drágák a ruhái), azt a menők kiközösítik. „Ez sajnos egyre inkább létező jelenség, nem csak azért, mert a kamaszkor alsó határa egyre korábbra tevődik, hanem azért is, mert a szülők egy része tárgyakkal, márkákkal kompenzál, és ez válik értékké a családban. Az azonban, ha ez alapján történik a barátkozás, rendkívül toxikus folyamat, amire mind a szülők, mind pedig a pedagógusok oda kellene figyeljenek.
Érdemes arról beszélgetni, mitől barát a barát, mitől értékes egy ember, kivel jó játszani, ki áll mellettünk, stb. Elvégre nem egy márkás nadrággal barátkozunk”
– ad fogódzókat Dimén-Varga Tünde.
Továbbmenve, ezen beszélgetések – és a (szülői) példa – lehet az egyik oka annak is, hogy a tizennyolcat alig betöltött fiatalok számára a legfőbb érték egy kocsi, de nem is akármilyen: legalább BMW legyen. Anyjuk fapados húszévesével ciki elindulni. Ez is folyománya a fentebb felsorolt jelenségeknek. A legtöbb fiatal ugyanis önálló életre vágyik, ehhez hozzátartozik manapság az autó, később a saját lakás – magyarázza a szakember. Ám ha itt is a grandiózus elképzelések érvényesülnek, ott valahogy elcsúszott a realitás érzék, az érzelmi nevelés – hangsúlyozza Tünde.
„Egy kamasznak, ha érzelmileg megfelelő légkörben nőtt fel, nem elsősorban az anyagiak, a márkák fontosak,
vagy ha tetszik is egyik vagy másik márka, fel tudja mérni, hogy reálisan mi fér bele a költségvetésébe. Ha például a külföldön megkeresett pénzt azonnal olyan dolgokra költik, amelyekkel villogni lehet itthon, akkor érzelmi értelemben még nem nőttek fel.” A nevelés során a hosszú távú gondolkodást is érdemes megtanítani: elsősorban saját példa által – összegez Dimén-Varga Tünde.
Tipp:
– Ha már a levélírásnál (rajzolásnál) segédkezünk – mint közös hangolódás a közelgő ünnepre –, finoman irányíthatjuk is a vágyakat: mi kérhető, és mi haladja meg az Angyal erejét. Így megelőzhető a csalódás, hogy mégsem a vágyott ajándékot hozza.
– Mondjuk el a saját vágyainkat, mi mit kívánnánk karácsonyra: anya/apa sem kér luxusautót vagy medencés házat, még ha vágyna is rá, nem bírja meg az Angyal büdzséje.
– Meséljünk a régi idők karácsonyairól a gyerekeknek,
amikor a legtöbb családban maga a fa volt az ajándék, gyertyával, aranyozott dióval, almával, házilag készített szaloncukorral, később habcsókkal. Esetleg kötött, horgolt valami szépet az Angyal, ha szükség volt egy új kabátra, kis bakancsra, a gyerekeknek azt hozta.
– Ha nincsenek még, kezdjünk el, vezessünk be családi rituálékat: minden évben ragaszkodjunk hozzájuk, legyen az bármilyen apróság, egy alma felszeletelése és közös elfogyasztása, karácsonyfa-néző séta a lakóhelyünk ablakaiban, amíg be tud osonni az Angyal, éneklés a fa körül, éjféli mise utáni ajándékbontás, karácsonyfa alatt alvás – bármi, ami minden évben kiszámítható, ugyanaz.
Egy idő után ez – és nem az ajándéközön – jelenti majd az ünnepi pillanatokat.
– Amiként magunkat, vezessük a gyermekeinket is következetesen arra: nem a (fölösleges) tárgyak halmozásától, hanem az élmények gyűjtésétől leszünk boldogabbak.
korábban írtuk
Családi minták – tetteinkkel őrzött lelki hagyományaink
Aprócska kisfiú megy előttem az úton az édesapjával. A gyermeket gyakran látom az utcán, ahogy vállait behúzva, szemét lesütve ballag valahová, lomha léptekkel. Milyen gondterhelt – állapítom meg mindig, de ahogy most elnézem az édesapját, az is szembeötlő, hogy mennyire hasonló a járásuk, a testtartásuk. Bár fizikailag nem is olyan nagy a hasonlóság, a gyerek mozdulataiból az apa miniatűr másolata köszön vissza. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
