Lássuk, hogyan is csinálták eleink!
A praktikusság jegyében
Házikenyér: a kemencében sütött kenyereket még a mi gyerekkorunkban is, előtte is szőttesekbe tekerték, így tették aztán a kamrába, hűvös helyre.
Tej, olaj, ecet: üvegben vagy valamilyen fémdobozban tárolták.
Száraz élelem: a tojásokat kosárban, a szárazpaszulyt, lisztet, cukrot textilszatyorba tették, ahogy az akkor elérhető édességeket, sós apróságokat is, vagy pedig papírzacskóba, ami ugyebár barna színű volt.
Szendvics: bizony volt ilyen, ezt pedig újságba vagy viaszpapírba csomagolták. A méhészektől kértek méhviaszt, és abba áztatták bele a legtöbbször saját kézzel összevarrt textilt, ami így sokáig frissen tartotta a háziasszony által felcsomagolt tízórait.
Nem a nosztalgia mondatja, hogy jobb volt így
A boltban sem csomagolt árut adtak el. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a piacokra is kosarakkal jártak az asszonyok, és szinte minden árut az otthonról hozott tárolóedényekbe tettek.
Hústermék: vászonba tekerték, a csirkéket lábuknál fogva lógatták ki a kosárból.
Termények: a krumplit, murkot, petrezselymet ládában tárolták, egyéb zöldségeket, gyümölcsöket a pincében, hűvös helyen, vagy éppen kitalálták, milyen módon tartósíthatják télire. Aszalták, szárították, befőtteket készítettek. És ami igazán fontos, hogy mindenből a szezonálisat vásárolták, nem is nagyon volt egyéb.
Könnyű volt nekik, mondhatnánk, hiszen így minimális hulladék került szemétre. Üvegeket, kerámiákat, fémdobozokat, ha használható állapotban volt, kimosták, tárolták mondván, majd jó lesz valamire. Minden más hulladékot elégettek, az élelmiszer-maradványokat pedig komposztálták, jobbára megették a háziállatok.
Csomagolunk mindent (is)
A csomagolási hulladékok kétharmada az élelmiszer-kereskedelemből származik. Ma mindenhez (is) műanyag zacskót kapunk, úgy is, ha nem kérjük. A piacon megnéznek, ha visszautasítjuk. A legtöbb bevásárlóközpontban nem is egy, hanem dupla csomagolást is kaphatunk egy-egy termékhez, húsokhoz általában. Sőt, ha édesanyánk vagy anyósunk pakol egy kis ételt másnapra, jól becsomagolja. Mindenféle műanyaggal, mert abból van a legtöbb, folyik ki a szekrényből, a fiókból. Ha csak egy egyszerű bevásárlásból érkezünk haza, egy fél szemeteszsákot töltünk meg a csomagolóanyagokkal.
A csomagolásnak az lenne a legfontosabb szerepe, hogy a messzebbről, nagyobb távolságból érkező áruk minőségét megóvja. Ám egyre több kutatás bizonyítja, hogy a csomagolóanyag-piac növekedését egyáltalán nem ez hajtja. A növekedést az idézi elő, hogy a vásárlók többsége továbbra is az eldobható, kényelmes, színes-szagos csomagolásokat részesíti előnyben.
Megoldások
Hulladékcsökkentés gyanánt visszatérhetünk a „múltba”. Ha például nem csomagolt zöldséget és gyümölcsöt vásárolunk, hanem piaci árut, viszünk magunkkal kosarat, vászontáskát.
Egy EU-s felmérés szerint Románia a többi uniós országhoz képest kevés szemetet termel. Egy lakos évi 272 kilogrammot, azaz közel 0,75 kg-ot naponta, s ennek egyharmada csomagolóanyag. Ehhez képest egy olyan családban, ahol hulladékmentes életmódra törekednek, ahogy anno nagyszüleink, naponta egy személy alig egy deka szemetet termel, ami két csapott teáskanál cukor súlyával egyenlő.
Ha nem műanyag flakonos olajjal főzünk, hanem zsírral. Ha papírtörlők helyett textil törlőkendőt választunk. Visszatértek a viaszkendők is, amibe a család számára csomagolhatjuk a tízórait, uzsonnát. Jó megoldás a rozsdamentes, újrahasznosítható ebéddoboz, üvegedény is. Ha egy mód van rá, vásároljunk az üzletek kimérős részlegéről! Már léteznek csomagolásmentes boltok is, ahol száraztésztát, liszteket, nassolnivalókat, magvakat, hüvelyeseket, tejtermékeket, szörpöket, lekvárokat lehet kapni, és mindezeket saját tárolóedényünkben, textilzsákunkban, szatyrokban vihetjük haza. Igen, vannak olyan termékek, amelyekről nehezen mondunk le, mint az öblítő, mosogatószer,mosószer és más tisztítószerek és kencék. Ez esetben minél nagyobb kiszerelést vásároljunk!
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Friss lapszámunkat alább kérheted:
