Először is fontos leszögezni: a túlsúly nem egy esztétikai probléma. Komoly endokrinológiai, anyagcsere- és pszichoszociális hatásai vannak, amelyek befolyásolhatják a gyerek fizikális és mentális fejlődését.
A gyermekkori elhízás hátterében egyaránt húzódhatnak biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők. De az esetek többségében elmondható, hogy életmódbeli probléma: változtatásokkal lehet kezelni, és meg is lehet előzni.
Mit tehetünk, ha már túlsúlyproblémával küzd a gyerekünk?
Székely Dorottya dietetikushoz általában akkor kopognak be, amikor már látványos a probléma. „Ha egy szülő elhozza hozzám a gyerekét, akkor felmérjük, hogy mire is lenne szükség, mi a cél. Kérek egy táplálkozási naplót egy hétre, ahol pontosan leírja, hogy mikor miket evett. Ebből nagyon sok mindent ki lehet szűrni, és a továbbiakban személyre szabottan az étrendet össze lehet állítani. Érdemes ilyenkor konzultálni családorvossal is, és ha ő is jónak látja, akkor endokrinológus segítségét kérni, hogy kiderüljön, ha hormonális alapú az elhízás.
Fontos, ha a szülő észreveszi, hogy ideje lenne változtatni, akkor családi szinten történjen meg az életmódváltás. Egy gyereket nem fogyókúráztatunk” – hangsúlyozza a szakember.
A túlsúly leküzdésében nem csak az étrend megváltoztatásával tudunk segíteni. A gyermekkori elhízáshoz gyakran hozzájárulnak pszichés háttértényezők – hívja fel a figyelmet Pásztor Boglárka pszichológus. Önértékelési zavar, szeretetlenség vagy elhanyagoltság érzése, érzelmi önkifejezési zavar, tökéletességre való törekvés, kényszerességre való hajlam társulhat hozzá. „Túlsúlyos gyerek szülőjeként, akár szakember segítségét kérve, meg kell vizsgálnunk a gyerekkel való kapcsolatunkat, fel kell tárnunk az esetleges fokozott elvárásainkat, illetve meg kell vizsgálnunk azt is, hogy törődünk-e eleget gyermekünkkel. Hangsúlyozom a szülőknek, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége a fontos” – emeli ki a pszichológus.
A helyes szokások kialakítása kisgyerekkorban kezdődik
A gyerekkori elhízásra azért is érdemes odafigyelni, mert szokásainkat jó eséllyel magunkkal fogjuk hurcolni a felnőttkorba. Szakemberek tanácsolják, hogy az egészséges attitűdök kialakítása érdekében NE mondjuk a gyerekeknek:
- „Addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed” vagy „még csak három falatot”– nem kell erőltetni, ne azt érezze, hogy muszáj valamit megenni. Az étkezésnek egy örömforrásnak kellene lennie, nem egy kényszernek!
- „Mindent megettél, jaj, de ügyes vagy!” Az evés egy mankóvá válhat, amit nehéz érzelmi pillanatokban elő lehet húzni.
- „Ne játssz az étellel!” vagy „ne morzsálj, tisztán egyél!” – igazából fontos egyfajta kényelem megszerzése az ételekkel is. Tegyük ki az ételt, hagyjuk, hogy a kisgyerek minden érzékszervével ismerkedjen vele, nyúljon hozzá. Nem biztos, hogy ebben a fázisban a felnőtt szabályokra van szükségük, inkább arra, hogy legyen nekik kényelmes az étkezés.
- „Legalább a húst edd meg!” Adjuk meg az esélyt, hogy a gyerekek kialakítsák a saját ösztöneiket arról, hogy miből mennyire van szükségük.
- „Ez a kávé/csoki/sör/cigi felnőtteknek való” – ez a kijelentés tulajdonképpen egy meghívó a későbbi-mihamarabbi fogyasztásra.
Semmi esetre se jutalmazzunk édességgel!
Sem magát az evést, sem más tevékenységet. Ha azt érzi a gyermek, hogy ő akkor jó, ha édességet kap, ezt az elismerést továbbra is igényelni fogja.
A drogokhoz hasonlóan dopamin, az örömérzetért felelős neurotranszmitter szabadul fel cukor fogyasztásakor is, és ugyanazon mechanizmus alapján válhatunk a rabjává.
A legfontosabb: járjunk elöl a jó példával!
Piacozzunk együtt, főzzünk együtt, és főleg: együnk együtt! A legjobb módja, hogy a gyerekünk elsajátíthassa a jó szokásainkat, ha együtt eszünk vele.
Az együtt evés, akárcsak az együtt főzés lehet olyan „minőségi idő”, amelytől nemcsak testileg, hanem lelkileg is feltöltődik a család.
Változtassunk!
A szokások megváltoztatása egy komplex és összcsaládi feladat. Jó fogódzó lehet az elinduláshoz:
Igyunk, igyunk, igyunk
Eric Edmeades, világhírű fitnesszguru felhívja a figyelmünket, hogy őseink a számukra szükséges folyadékmennyiség nagy részét tulajdonképpen a táplálékukból kapták, ezért éhségérzetünk sok esetben szomjúságot takar. Érdemes kipróbálni, hogy néha, mikor úgy érezzük, „kell egyek valamit”, akkor… igyunk.
Ne mondjuk, hogy nem
Ha a gyerek mindenáron édességet akar enni, akkor sem a legjobb ötlet, hogy homlokegyenest azt mondjuk, hogy nem. Elsősorban mi ne együnk, másodsorban beszéljünk róla. Az egyik gond az egészséges étkezés megalapozásában, hogy azt gondoljuk, a pizzától, fagyitól, csokitól jobban fogjuk érezni magunkat. Ritkán kapcsoljuk ezt össze a negatív következményekkel (a gyerekektől ez nem is várható el).
„Várj 10 percet”
Néha elég csak odázni kicsit a dolgot, főleg, ha már valamilyen rossz érzés elűzésére használják a gyerekek az evést – hívja fel a figyelmünket Nir Eyal, személyiségfejlesztő. Szerinte ugyanis, ha várni tudunk tíz percet, akkor a rossz érzés jó eséllyel továbbáll, és már nem érezzük olyan égetően szükségesnek, hogy bekapjunk valamit.
Ne legyen az étkezésnél kütyü
Gyermekünk mindig az asztalnál egyen, és ne legyen közben TV, telefon bekapcsolva. Fontos, hogy meglegyen a normális evés-agy kapcsolat – mondja Székely Dorottya dietetikus.
Kisebb tányér
Bizonyítottan, kisebb tányérból kevesebbet eszünk, mert többnek tűnik.
korábban írtuk

Eddig és nem tovább! Tanítsd meg a „bugyiszabályt”!
Ijesztő statisztikák, a média által is felkapott esetek világítanak rá egyre gyakrabban a gyermekek elleni szexuális abúzus veszélyeire. A veszély létezik, és a bántalmazó gyakran közeli, ismerős személy. Megelőzésre már kicsi kortól van lehetőség.