Először is fontos leszögezni: a túlsúly nem egy esztétikai probléma. Komoly endokrinológiai, anyagcsere- és pszichoszociális hatásai vannak, amelyek befolyásolhatják a gyerek fizikális és mentális fejlődését. Jelentősen növeli számos nagyon súlyos betegség, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a zsírmáj, a bélbetegségek, hormonproblémák és egyes rákbetegségek kialakulásának az esélyét.
A gyermekkori elhízás hátterében egyaránt húzódhatnak biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők. De az esetek többségében elmondható, hogy életmódbeli probléma: változtatásokkal lehet kezelni, és meg is lehet előzni.
Mit tehetünk, ha már túlsúlyproblémával küzd a gyerekünk?
Székely Dorottya dietetikushoz általában akkor kopognak be, amikor már látványos a probléma. „Ha egy szülő elhozza hozzám a gyerekét, akkor felmérjük, hogy mire is lenne szükség, mi a cél. Kérek egy táplálkozási naplót egy hétre, ahol pontosan leírja, hogy mikor miket evett. Ebből nagyon sok mindent ki lehet szűrni, és a továbbiakban személyre szabottan az étrendet össze lehet állítani. Érdemes ilyenkor konzultálni családorvossal is, és ha ő is jónak látja, akkor endokrinológus segítségét kérni, hogy kiderüljön, ha hormonális alapú az elhízás.
Nagyon gyakran az is elég, ha az édességeket, nassolnivalókat, fehér lisztes péksüteményeket, gyorséttermi ételeket, olajban sült dolgokat, cukros üdítőket kivonjuk/lecsökkentjük az étrendből.
Fontos, ha a szülő észreveszi, hogy ideje lenne változtatni, akkor családi szinten történjen meg az életmódváltás. Egy gyereket nem fogyókúráztatunk” – hangsúlyozza a szakember.
A túlsúly leküzdésében nem csak az étrend megváltoztatásával tudunk segíteni. A gyermekkori elhízáshoz gyakran hozzájárulnak pszichés háttértényezők – hívja fel a figyelmet Pásztor Boglárka pszichológus. Önértékelési zavar, szeretetlenség vagy elhanyagoltság érzése, érzelmi önkifejezési zavar, tökéletességre való törekvés, kényszerességre való hajlam társulhat hozzá. „Túlsúlyos gyerek szülőjeként, akár szakember segítségét kérve, meg kell vizsgálnunk a gyerekkel való kapcsolatunkat, fel kell tárnunk az esetleges fokozott elvárásainkat, illetve meg kell vizsgálnunk azt is, hogy törődünk-e eleget gyermekünkkel. Hangsúlyozom a szülőknek, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége a fontos” – emeli ki a pszichológus.
Pásztor Boglárka pszichológus
A helyes szokások kialakítása kisgyerekkorban kezdődik
A gyerekkori elhízásra azért is érdemes odafigyelni, mert szokásainkat jó eséllyel magunkkal fogjuk hurcolni a felnőttkorba. Szakemberek tanácsolják, hogy az egészséges attitűdök kialakítása érdekében NE mondjuk a gyerekeknek:
- „Addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed” vagy „még csak három falatot”– nem kell erőltetni, ne azt érezze, hogy muszáj valamit megenni. Az étkezésnek egy örömforrásnak kellene lennie, nem egy kényszernek!
- „Mindent megettél, jaj, de ügyes vagy!” Az evés egy mankóvá válhat, amit nehéz érzelmi pillanatokban elő lehet húzni.
- „Ne játssz az étellel!” vagy „ne morzsálj, tisztán egyél!” – igazából fontos egyfajta kényelem megszerzése az ételekkel is. Tegyük ki az ételt, hagyjuk, hogy a kisgyerek minden érzékszervével ismerkedjen vele, nyúljon hozzá. Nem biztos, hogy ebben a fázisban a felnőtt szabályokra van szükségük, inkább arra, hogy legyen nekik kényelmes az étkezés.
- „Legalább a húst edd meg!” Adjuk meg az esélyt, hogy a gyerekek kialakítsák a saját ösztöneiket arról, hogy miből mennyire van szükségük.
- „Ez a kávé/csoki/sör/cigi felnőtteknek való” – ez a kijelentés tulajdonképpen egy meghívó a későbbi-mihamarabbi fogyasztásra.
Semmi esetre se jutalmazzunk édességgel!
Sem magát az evést, sem más tevékenységet. Ha azt érzi a gyermek, hogy ő akkor jó, ha édességet kap, ezt az elismerést továbbra is igényelni fogja. Ma már nem titok, hogy a cukor ugyanazt a területet aktiválja az agyban, mint a kokain, ha nem is olyan intenzitással. A drogokhoz hasonlóan dopamin, az örömérzetért felelős neurotranszmitter szabadul fel cukor fogyasztásakor is, és ugyanazon mechanizmus alapján válhatunk a rabjává.
A legfontosabb: járjunk elöl a jó példával!
Piacozzunk együtt, főzzünk együtt, és főleg: együnk együtt! A legjobb módja, hogy a gyerekünk elsajátíthassa a jó szokásainkat, ha együtt eszünk vele. Ha kell (mondjuk, ha nem esik egybe a mi ebédidőnkkel az ő etetése), mímeljük egy kicsit. Az együtt evés, akárcsak az együtt főzés lehet olyan „minőségi idő”, amelytől nemcsak testileg, hanem lelkileg is feltöltődik a család.
Változtassunk!
A szokások megváltoztatása egy komplex és összcsaládi feladat. Jó fogódzó lehet az elinduláshoz:
Igyunk, igyunk, igyunk
Eric Edmeades, világhírű fitnesszguru felhívja a figyelmünket, hogy őseink a számukra szükséges folyadékmennyiség nagy részét tulajdonképpen a táplálékukból kapták, ezért éhségérzetünk sok esetben szomjúságot takar. Érdemes kipróbálni, hogy néha, mikor úgy érezzük, „kell egyek valamit”, akkor… igyunk.
Ne mondjuk, hogy nem
Ha a gyerek mindenáron édességet akar enni, akkor sem a legjobb ötlet, hogy homlokegyenest azt mondjuk, hogy nem. Elsősorban mi ne együnk, másodsorban beszéljünk róla. Az egyik gond az egészséges étkezés megalapozásában, hogy azt gondoljuk, a pizzától, fagyitól, csokitól jobban fogjuk érezni magunkat. Ritkán kapcsoljuk ezt össze a negatív következményekkel (a gyerekektől ez nem is várható el).
„Várj 10 percet”
Néha elég csak odázni kicsit a dolgot, főleg, ha már valamilyen rossz érzés elűzésére használják a gyerekek az evést – hívja fel a figyelmünket Nir Eyal, személyiségfejlesztő. Szerinte ugyanis, ha várni tudunk tíz percet, akkor a rossz érzés jó eséllyel továbbáll, és már nem érezzük olyan égetően szükségesnek, hogy bekapjunk valamit.
Ne legyen az étkezésnél kütyü
Gyermekünk mindig az asztalnál egyen, és ne legyen közben TV, telefon bekapcsolva. Fontos, hogy meglegyen a normális evés-agy kapcsolat – mondja Székely Dorottya dietetikus.
Kisebb tányér
Bizonyítottan, kisebb tányérból kevesebbet eszünk, mert többnek tűnik.
Székely Dorottya dietetikus
Étrend-javaslat Székely Dorottya dietetikustól: Reggeli: Lassan felszívódó szénhidrátokat ajánlok a gyors helyett, pl. a cukros müzlik helyett zabkását adhatunk gyümölccsel, magokkal, kókuszreszelékkel, cukrozatlan kakaóval vagy egy szendvicset teljes kiőrlésű kenyérből, rá alacsonyabb zsírtartalmú vajat, zakuszkát, pástétomot vagy házi készítésű krémeket: körözöttet, avokádókrémet, hüvelyesből készült krémeket, kevés sajttal, tojással, vagy házi készítésű felvágottal, és igyekezzünk mindig valami zöldséget is tenni hozzá. Tízóraira is pakolhatunk hasonló szendvicset, valamint gyümölcsöt, magokat, korpás kekszet joghurttal, cukormentes müzliszeletet. Ebéd: Ha súlycsökkentésről van szó, akkor az ebédnél szét lehet választani a levest a másodiktól. Tehát amikor hazaér a gyerek, megeszi a levest, és rá egy órára a második fogást. Uzsonna: jó, ha gyümölcsöt, magvakat, joghurtot házi lekvárral, kicsi szendvicset adunk, és heti 1–2 alkalommal lehet 25–35 gramm csoki is. Úgy gondolom, hogy nem szabad teljesen megvonni mindent, hanem jobb elmagyarázni, hogy egyetlen tábla csoki van otthon, és azt osztja el a család. Vacsora: lehet meleg vagy akár hideg, a lényeg, hogy könnyebb étel legyen. Saláta, szendvics, sült hús párolt zöldségekkel vagy akár teljes kiőrlésű tészták szósszal, mint pl. bolognai spagetti, csak diétásan elkészítve, és kis mennyiségben.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Kellemesebb az élet neki is és nekünk is – A gyerek és az illem
Hétéves forma gyerek rohangál az étteremben, a terem másik végéből „fennhangon” felesel a szülőknek, kunyerál a pincérektől. „Az első hét év. Az enyémet addig verném, amíg megtanulja a rendet” – hallom egy másik asztaltársaságtól. Két véglet, mikor talán a középút az arany. De mégis miért kell a gyereknek az illem? Hát nekünk? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
