Gyermekünk még meg sem született, szobájában viszont már sorakoznak a szebbnél szebb játékok, s ahogy a poronty cseperedik, a játékhalom egyre csak nő. Hamarosan gondot okoz a tárolás, a kisóvodásunk viszont arról panaszkodik: neki nincs mivel játszania. Az viszont, hogy egy gyermeknek mennyi játékra van szüksége, nagyon összetett és reálisan megválaszolhatatlan, véli Sebestyén Klára tanítónő. Életkorfüggő ez is, teszi hozzá.
„Kisebb korban, az első életévekben nincs értelme túlzottan sok játékot összevásárolni, amúgy is kap a gyerek rengeteget ajándékba, és elég hamar meg is unja őket.
– magyarázza. A totyogó felfedezi a világot: a környezetében lévő tárgyakat elveszi, megfogja, megszagolja, zörgeti, rázza, megrágja, és a minden érzékszerve általi megismerés folyamán eljátszik a tárggyal. Gurítja a palackot, ütögeti a fakanalat, rázza anya fűszeres dobozát, kipakolja az edényeket, stb. Eközben a szép, színes babajátékok tömkelegére rá sem hederít, hisz számára az érdekes, amivel anya és apa „játszik”.
Egy-két éves gyermekünknek nem érdemes rengeteg játékot vásárolni, hisz a kicsi egyszerű használati tárgyakkal is szívesen eljátszik. Arra viszont kiemelten figyeljünk, hogy olyan tárgyak kerüljenek a kezébe, szájába, amelyekkel nem tehet kárt magában!
A szülő is részt vehet a gyerek játékában, egyszerű háztartásbéli tárgyak által is sok mindenre megtaníthatja gyerekét, jegyzi meg a tanítónő. „Így válnak ezek a tárgyak korszerű kifejezéssel élve fejlesztő játékká nagyon költségtakarékosan” – teszi hozzá.
Specifikus fejlesztő játékokat – építőkockát, puzzlet, gyurmát, stb. - két-hároméves kortól már lehet vásárolni, de vigyázzunk, ne halmozzuk el a gyerekeket fölöslegesen.
Ha vettünk új játékot, és azt tapasztaljuk, hogy a gyerek nem játszik vele, ne gondoljuk, hogy rosszul választottunk, inkább próbáljunk közösen játszani vele. Mutassuk meg, mit építhetünk a kockákból, különböző elemekből, hogy indítjuk el a kirakóst, mit formázhatunk gyurmából.
Tanítsuk meg játszani!
Minden új játékszert meg kell ismertetnünk a kicsivel, hiszen számára nem minden esetben egyértelmű, hogy mivel hogyan kell játszani.
Ha gyerekünk velünk együtt kitanulta a játékot, önállóan is nekilát majd, és büszkén hozza bemutatni az új építményét, gyurmafiguráját, sikeresen kirakott puzzle-ét. Ez már önbizalmat és sikerélményt is ad neki” – hangsúlyozza a pedagógus.
Társasjátékokat vásárolni például azért is nagyon jó, mert azokkal a család együtt játszhat, miközben a gyermek fontos viselkedésformákat és -normákat tapasztalhat meg. Például, teszi hozzá Sebestyén Klára, ha hibázunk, az következményekkel jár, de a hibát javítani is lehet. Ugyanakkor a kicsi megtanul stratégiák mentén cselekedni, újraértékelni azokat és újakat kidolgozni.
E játékokkal olyan egyszerűnek tűnő dolgokat gyakorol a gyermek, mint kivárni a sorát, együttműködni a kitűzött cél érdekében, kudarcot, sikert megélni, megfelelően kommunikálni, elfogadni, ha veszített, felismerni, és számára a legelőnyösebb módon megoldani egy problémát” – mondja a szakember.
A kereskedelemben kapható számos fejlesztő játék mellett otthon is készíthetünk ilyet. Ezek pontosan azáltal válnak fejlesztőkké, hogy ki kell találnunk, hogyan, miből készítsük. Fejleszti a fantáziánkat, az alkotás örömében részesít, a végeredmény pedig sikerélményt, büszkeséget, önbizalmat nyújt.
Ha sok van, adjuk tovább!
Haszontalan, rossz játék nemigen létezik – hisz ha rövid ideig is, de minden játékban örömét leli a kicsi –, de fölösleges játék minden bizonnyal van. Első pillantásra minden játék érdekes a gyermekeknek, magyarázza Klára, de az később derül ki, hogy szeret azzal a fajta játékkal játszani vagy nem. „Ha úgy látjuk, már sok játéktól kellene megszabadulni, mert a gyerek nem használja, és már nem fér a szobában, akkor elsősorban barátainknak, rokonainknak, ismerőseinknek ajánljuk fel ezeket, ha ott sincs rá szükség, odaajándékozhatjuk olyan szervezeteknek, akik gyerekekkel foglalkoznak, de akár bölcsődéknek, óvodáknak is, vagy természetesen értékesíthetjük eladással” – ajánlja.
Ha egyfajta játékból több szettje is van a gyereknek – például több doboz puzzle, kisautó, építőjáték stb. –, feloszthatjuk a játékokat napokra: egy részét csomagoljuk két-három kartondobozba, és naponta vagy három-négy naponta cseréljük ki őket.
Egyre népszerűbbek az úgynevezett sorozatjátékok, amelyeket a kicsik addig kérnek a szülőktől, míg a készlet minden tagját nem birtokolják. „Felnőttként azt gondoljuk, ha már van három mozdony, miért kellene még négy másik. A gyerek pedig természetesen azt mondja, mert az nem olyan, mint a másik. És igaza van. Számunkra egyforma, mert mind mozdony, még ha egyik kék, a másik piros, a harmadik szürke is. Számára mindegyik más és mindegyik ugyanolyan fontos” – magyarázza Klára. Fontosnak tartja megjegyezni: a gyereket akkor se utasítsuk el, ha éppen nem tudjuk megvásárolni a készlet következő darabját:
A gyerekeknek is van „aktuális kedvenc” periódusuk, magyarázza a tanítónő, amikor éppen a mozdonycsaládot kívánják, vagy babakollekciót, és bár tudjuk, hogy nem fog évekig tartani, érdemes tiszteletben tartani a gyermek érdeklődési körét. Gondoljunk csak arra, hogy mi is megvesszük a tizenkettedik fülbevalót magunknak, csak mert éppen zöld még nincs.
A játékvásárlásnál nemcsak a saját dolgunkat, hanem a nagyszülők, keresztszülők stb. dolgát is megkönnyítjük, ha úgynevezett sorozatjátékot választunk gyermekünknek. Például legót, kisautó- vagy babakollekciót. Segítsünk az ajándékozóknak, hogy hasznos játékot vásároljanak!
Rendkívül fontos, hogy szánjunk rá időt, és játsszunk a gyermekünkkel, természetesen csakis akkor, ha a szülő felszabadultan, nyugodt körülmények között teszi ezt, jegyzi meg Klára. „Ha a szülő ingerült, ha csak azért játszik a gyerekkel, mert tudja, hogy »az kell«, de csak fizikailag van jelen, szellemileg, lelkileg teljesen máshol jár, akkor nem sok értelme van. Körülbelül annyi, mint amikor van egy negyedóra szabadidőnk két fontos tennivalónk között, és azalatt »gyorsan« egyet jógázni akarunk, miközben bármikor megszólalhat a telefonunk”- példálózik.
A közös játék, főleg, ha a család minden tagja részt vesz benne összekovácsoló, pihentető, felszabadító és egy hatalmas közös örömforrás. A társasjátékok, szabályjátékok során a gyermekek a szülőktől lesnek el olyan viselkedési mintákat, amelyeket az élet számos más területén hasznosíthatnak majd. A szülő is sok mindent megtud a gyerekéről a játékok alkalmával, de a legfontosabb mindig a közös élmény, a jókedv, derű, humor megélése együtt. Ezek az őszinte élmények hosszú távon felbecsülhetetlen értékűek. Minden családban legyen ebből minél több, kívánja Sebestyén Klára.
korábban írtuk
Szülinaposdi – van, hogy már nem buli
Valóságos üzleti ággá nőtte ki magát a gyerek-szülinapoztatás. A recept: játszóház vagy szabadidőközpont, üdítő, pizza, torta… De van, kell mérték? A jóból is megárt a sok?
