– Mit mond a jog arról, ha egy elvált szülő külföldre akar költözni a gyermekkel? Vagy, ha épp haza akar onnan gyerekestől jönni? Több olyan ügyet is ismerek, amikor a külföldre költözött édesanya válás után nem tudott hazajönni, mert az apa nem adta beleegyezését ahhoz, hogy az adott országból kihozza a gyerekeket... Kénytelen vagy ez esetben ott maradni a gyermek 18 éves koráig?
– Romániában általános szabály, hogy a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben a szülőknek együtt kell dönteniük. Ha közös a szülői felügyelet, akkor a felügyeleti, képviseleti, nevelési jogokat illetően egyik szülőnek sem jut több, mint a másiknak. Amennyiben a lakhelyváltozás kihat a másik szülő jogainak gyakorlására, legyen az a felügyeleti vagy a kapcsolattartási jog, akkor a változtatáshoz szükséges a másik szülő előzetes beleegyezése. Márpedig egy külföldre költözés szinte mindig ilyen helyzet. Ha a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt, a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartva.
– Van különbség egy nyaralás, ideiglenes kiköltözés és végleges külföldre költözés között?
– Természetesen van. Ha nyaralni viszem külföldre a gyermekem, nem teszek mást, mint gyakorlom a vele való kapcsolattartási jogomat. Ezzel nem sértem más jogát. Ha ideiglenesen vagy véglegesen szeretnék más országba, vagy akár csak távolabb eső helységbe költözni, a másik szülő és a gyermek, gyermekek, már nem tudnak olyan gyakorisággal személyesen találkozni, mint azelőtt. Létezik a technikai eszközök segítségével történő kapcsolattartás, de tudjuk jól, ez nem pótolhatja a személyes találkozás, az ölelés élményét. A letelepedés feltételezi, hogy
hiszen nem ismeri a távoli helyzetet, lehetőségeket. Nem tud döntést hozni, hagyatkoznia kell a másik szülő véleményére. Persze, ehhez bizalom is kell.
– Mit jelenthet ebben az esetben a „gyermek mindenek felett álló érdeke” a gyakorlatban?
– A „gyermek mindenek felett álló érdeke” a családjog egyik legfontosabb alapelve, ugyanakkor nem egy előre meghatározott, minden helyzetre egyformán alkalmazható fogalom. A gyakorlatban mindig az adott gyermek konkrét élethelyzetét, kapcsolatait kell vizsgálják. Egy külföldre költözés kapcsán ez azt jelenti, hogy
A bíróságok ilyenkor több szempontot kell mérlegeljenek: milyen életkörülmények várják a gyermeket az új országban, biztosított-e a megfelelő lakhatás és oktatás, rendelkezik-e az odaköltöző szülő stabil egzisztenciával, hogyan alakulhat a gyermek kapcsolata a másik szülővel, mennyire jelentene számára megterhelést a környezetváltás vagy az itthon maradó szülő hiánya, hogy csak a lényegesebbeket soroljam. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a gyermek érdeke nem pusztán anyagi kérdés. Egy jobb fizetés vagy magasabb életszínvonal önmagában még nem elegendő. Ugyanilyen – ha nem nagyobb – jelentősége van az érzelmi biztonságnak, a megszokott kapcsolatoknak, a családi kötelékeknek és annak, hogy a gyermek mindkét szülővel értékes kapcsolatot tudjon fenntartani. A gyermek mindenek felett álló érdeke valójában annak a keresését jelenti, hogy egy adott helyzetben mi szolgálja leginkább a gyermek testi, lelki, érzelmi és szociális jólétét – nem rövid, hanem hosszú távon is.
– Milyen súllyal esik latba ilyenkor a gyermek véleménye? Hány éves kortól számít igazán meghatározónak a gyermek akarata?
– A gyermek véleménye a mai családjogban már nem pusztán egy figyelembe vehető körülmény, hanem a döntéshozatal fontos része. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a gyermek nem dönt a saját sorsáról, hanem meghallgatják, és a véleményét életkorának és érettségének megfelelő súllyal veszik figyelembe. A román jog szerint a 10. életévét betöltött gyermeket a bíróságnak kötelező meghallgatnia az őt érintő ügyekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíró automatikusan a gyermek kívánsága szerint dönt. A gyermek véleménye egy fontos szempont a sok közül, amelyet a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata során mérlegelnek. Nem könnyű döntést hozni ezekben a helyzetekben.
Egy 14–17 éves fiatal véleményét a bíróság rendszerint nagyobb súllyal veszi figyelembe, hiszen ebben az életkorban már rendelkezik olyan önálló belátási képességgel, amely lehetővé teszi számára, hogy átlássa egy költözés vagy iskolaváltás következményeit. Egy csaknem nagykorú gyermek akarata pedig a gyakorlatban sokszor meghatározó tényezővé válik. Ugyanakkor a bíróság mindig azt is kell vizsgálja, hogy a gyermek véleménye valóban saját, szabadon kialakított álláspont-e, vagy esetleg valamelyik szülő vagy kortársak befolyásának eredménye. Ez különösen érzékeny kérdés olyan konfliktusos családi helyzetekben, ahol a gyermek lojalitáskonfliktusba kerülhet. Azt gondolom, hogy a gyermek meghallgatása nem csupán jogi kötelezettség, hanem a tisztelet jele is. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő fontos döntésekben elmondhassa az érzéseit és a véleményét, ugyanakkor a felelősséget továbbra is a felnőtteknek kell viselniük azért, hogy végül olyan döntés szülessen, amely valóban a kiskorú érdekeit szolgálja.
– Mi történik/történhet, ha az egyik szülő egyszerűen kiviszi a gyermeket külföldre/vagy onnan hazahozza engedély nélkül?
– Egy ilyen cselekedet, ugye, megkerüli a közös szülői döntés, az előzetes beleegyezés szabályát. Ebben az esetben nemcsak a román családjogi szabályok, hanem a Hágai Egyezmény rendelkezései is alkalmazhatók. Az 1980-ban született Hágai Egyezmény célja pontosan a gyermekek védelme a szülők által történő jogellenes elvitel vagy visszatartás ellen. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy
Fontos hangsúlyozni, hogy ilyenkor a bíróság nem arról dönt, melyik szülő a „jobb szülő”, és nem a felügyeleti jog kérdését rendezi, hanem azt vizsgálja, hogy a gyermek elvitele vagy visszatartása jogszerű volt-e. Hangsúlyozom, hogy a gyermek ki- vagy elvitele jogszerű, ha a ki- vagy elvitel pillanatában létezik a másik szülő konkrét írásos beleegyezése. Elvileg a Hágai Egyezmény szerinti eljárások gyorsak. Ez változhat a gyakorlatban, sajnos. A cél ugyanis az, hogy a gyermek ne kerüljön tartósan olyan helyzetbe, amelyet az egyik szülő egyoldalúan idézett elő. Ugyanilyen problémás lehet az a helyzet is, amikor a gyermek külföldön él jogszerűen az egyik szülővel, és a másik szülő egy kapcsolattartás alkalmával nem viszi vissza őt a megszokott tartózkodási helyére. A jog ezt is a gyermek jogellenes visszatartásaként értékelheti, és ugyanazok a nemzetközi szabályok alkalmazandók rá.
Az engedély nélküli költözés vagy visszatartás sokszor évekig tartó nemzetközi jogvitához, jelentős költségekhez és – ami a legfontosabb – a gyermek érzelmi biztonságának sérüléséhez vezethet. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a Hágai Egyezmény alkalmazása megszűnik, amikor a gyermek betölti a 16. életévét. A Hágai Egyezmény megalkotói éppen ezért húzták meg a határt 16 éves korban: úgy ítélték meg, hogy ebben az életkorban a gyermek önálló akarata és mozgásszabadsága már olyan jelentős, hogy a gyors visszaviteli mechanizmus nem megfelelő eszköz.
– Vannak különbségek EU-n belüli és kívüli ügyek között? Azaz, hogy hová viszik a kiskorút?
– Inkább úgy közelítem meg ezt, hogy van különbség aközött, hogy olyan országba kerül-e el a gyermek, amely aláírta a Hágai Egyezményt, vagy nem. Tudomásom szerint az összes EU tagállam aláírta, de aláírta az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália is. Ha olyan országba viszik a kiskorút, amely nem részese a Hágai Egyezménynek, úgy más jogszabályok érvényesek.
– Nehéz kérdés, de a jog szerint mi számít egészséges kapcsolattartásnak nagy földrajzi távolság esetén? Mert erről (is) szól ez a téma.
– A jog nem ad – nem is adhat – egy minden helyzetben működő definíciót ebben az esetben. Talán az tekinthető egészséges kapcsolattartásnak, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek a távolság ellenére is mindkét szülő szeretetét, támogatását és jelenlétét megtapasztalja, ne érezze úgy, hogy a költözés miatt választania kell közöttük. A kérdésre a választ majd csak az egyéni helyzet tudja megadni, utólag. A puding próbája az evés.
– Mennyire tud objektív lenni a bíróság, amikor két teljesen eltérő életmodell között kell döntenie?
– Ez a bíró személyiségétől is függ. Vannak biztos, objektív pontjai a döntés meghozatalában, de alapvetően a bíró is ember, őt is az érzelmei vezérlik, akkor is, ha kötelessége kordában tartani őket. Nyilván létezik a bíró számára is közelebb álló életmodell. Jó esetben az pont közel áll az adott szülő modelljéhez.
– Mit tanácsolnál annak az elvált szülőnek, aki külföldre készül a gyermekével? Milyen hibákat követünk el leggyakrabban ezekben az ügyekben?
– Azt gondolom, hogy az ilyen nagy horderejű kérdések megoldásához vezető út nem akkor kezdődik, amikor felmerül a szülőben az elköltözés gondolata, hanem sokkal korábban. Sok múlik azon, hogyan váltak el a szülők, mennyi munkát fektettek bele abba, hogy hogyan alakuljon a kapcsolatuk a válás után. Ha tetszik, ha nem, igenis létezik kapcsolat a szülők között válás után is. Akkor is, ha az semmilyennek mondható. Szerintem
A költözés lehet egy új és pozitív életszakasz kezdete, de ehhez elengedhetetlen a tudatos tervezés, a jogi rendezettség és a szülők közötti korrekt együttműködés. Ebben az esetben is fontos, hogy milyen keretet kap a történet. Hiba kizárni a másik szülőt a tervezésből. Nem arról van szó, hogy a másik szülő megmondja, mit csináljak az én életemmel, hanem arról, hogy együtt gondoljuk át, hogy milyen élet várja külföldön a gyermeket, és persze a kapcsolattartás mikéntjét. Fogadjuk el, hogy a másik szülő nem fog örömmel tapsikolni a hír hallatán, segítsük őt is abban, hogy elfogadhassa a mi szempontjainkat. Adjunk időt neki, hadd érjen a gondolat. Legyünk tudatában annak, hogy az első reakciók valószínűleg félelemből fakadnak. Ezeket ne őrizzük magunkban későbbi örökös hánytorgatás témájaként.
– Mit érdemes még a konfliktus elmérgesedése előtt írásban rendezni? Vagy mikor kell azonnal ügyvédhez fordulni?
– Érdemes papírra vetni azokat a pontokat, amelyekben sikerült megegyezni. Gyakori, hogy később a felek már egészen másképp emlékeznek ugyanarra a beszélgetésre. Éppen ezért célszerű a lényeges kérdéseket – a költözés célországát, a kapcsolattartás rendjét, az utazások megszervezését, a költségek viselését, az együttműködési alapelveket – írásban rögzíteni. Én már az elköltözés reális lehetőségét látva kikérném egy ügyvéd tanácsát, hogy tudatosan hozhassak döntést, bármi legyen az.
– Van olyan hasonló, nehéz ügy, amit megoszthatsz tanulságként velünk?
– Tudunk olyan esetekről, amikor az egyik szülő segítette akár anyagilag, akár másként a másik szülőt, azért, hogy itthon jobb feltételeket teremthessen az elköltözés adta lehetőségekhez képest, csakhogy karnyújtásnyira tudhassa a gyermekét. Van olyan eset, ahol, annak ellenére, hogy a bíróság anyukánál állapította meg a lakcímet, aki apa tudta nélkül külföldre vitte a gyermeket, a külföldi bíróság jogerősen elrendelte a gyermek visszahozatalát. A leggyakoribb inkább az, hogy a másik szülő engedélye hiányában, maradnak az országban, a helységben, legalább, amíg nagykorú nem lesz a gyermek. Talán nem tanulságként fogalmaznám meg, de ezekben az esetekben is igaz az az egyszerű elv, hogy ha valakivel játszani szeretnél, először lehetővé kell tenned számára, hogy egyáltalán pályára léphessen. Ez minden egyezkedésre érvényes:
Nem lehet olyan emberrel játszani, akit előzőleg leküldtünk a pályáról. Ha azt szeretnénk, hogy a másik fél partner legyen a megoldásban, akkor biztosítanunk kell számára a részvétel lehetőségét is. Aki a másikat ellehetetleníti, az valójában nem a megegyezés felé halad, hanem éppen annak az esélyét szünteti meg. És emlékezzünk: egyezség hiányában a bíróság dönt, nem mi.
korábban írtuk
„Tanuljunk meg örülni!” – Ruszuly Emese a jelenlétről, a túlélésről és az élet apró csodáiról
Az élet törékenységéről, az anyaságról, a természet gyógyító erejéről is beszélt a Lélekhang legújabb meghívottja: Ruszuly Emese története ismerős lehet a Nőileg olvasói számára, hiszen évekkel ezelőtt erről is vallott nekünk.
