Pálffy Tünde: Az endometriózis nem holmi kényeskedés

Világszerte mintegy 200 millió nőt érint a kimondhatatlan nevű kórnak is „becézett” endometriózis. Minden tizedik, fogamzóképes korban lévő nő szenved havonta az elviselhetetlenül erős menstruációs görcsöktől vagy más hasi és derékfájdalomtól, emésztési zavaroktól, de a meddőség harmadának-felének a hátterében is ez a krónikus betegség áll. Gyakori előfordulása ellenére is hosszú évekbe telik, míg diagnosztizálják. Ebben a „cipőben” járt a székelyudvarhelyi Pálffy Tünde is, aki éppen ezért, a tájékoztatás miatt tartja fontosnak megosztani saját tapasztalatait.

Hirdetés

Fotó: Mihály László

– Hogyan kezdődött nálad a betegség? Mik voltak a kezdeti panaszaid, és hogyan alakult a későbbiekben?

– Sokáig azt hittem, sérvem van. Nekem a menstruáció előtti két napban voltak éles, nyilalló fájdalmaim, mintha egy kést beledöfnének a hasamba egy bizonyos ponton, majd kihúznák onnan, és mivel nem is hallottam az endometriózisról, nem tudtam mihez kötni a tüneteket. Esetemben nem érintett semmilyen női reprodukciós szervet, „csak” a hasfalamban jelent meg, ezért nem erős menstruációs görcseim voltak például, ami általánosabb. Mindezek mellett

évente járok nőgyógyászhoz, nem hanyagolom el magam, mégis eltelt négy év így, az egyre erősödő fájdalmakkal.

Császármetszéssel szültem mindkét fiamat, volt egy vakbélműtétem is, és mivel a császármetszés vonalához közel volt az a fájó pont, arra gondoltam, onnan sugárzik ki. Ha a hasad már ilyen állapotban van, akkor sok mindennel meg tudod magyarázni magadnak: a hegek, az összenövések miatt húzódik, menstruáció előtt azért rosszabb, mert puffadsz, és így tovább.

Hirdetés

– Tehát, ha felmerül valakiben, hogy a panaszaiddal miért nem fordultál előbb orvoshoz, akkor ez lehet az oka?

– A kétnapos ciklusok miatt úgy éreztem, hogy ezt ki lehet bírni. Aztán amikor megjelent az a kisebb tojásnyi, jól kitapintható bog, felkerestem egy sebészt, aki tumorként azonosította. Akkor egyből mentem CT-re, és következett még két hét, amire eredményt kaptam, és az alapján diagnózist: endometriózis. Kérdezte a sebész, tudom-e mit jelent. Érdekes helyzet, de épp egy héttel azelőtt, hogy kézbe kaptam a CT-eredményt, egy kedves ismerősömtől hallottam, hogy endometriózis miatt el kell távolítani az egyik petefészkét és a méhét. Ezért nem volt már teljesen ismeretlen a kifejezés. De csak akkortól.

– Mi volt a következő lépés?

– A sebész endometriózis-specialistához küldött Csíkszeredába. Dr. Hompoth György szülész-nőgyógyász főorvost ajánlotta, hogy adjon egy másodvéleményt. Ő megerősítette a diagnózist, elmondta,

semmilyen szervemet nem érinti, nincs sehol máshol, csak a hasfalamban, viszont minél előbb el kell távolítani a hegszövetet, mert nagy. Így másfél évvel ezelőtt megműtöttek.

És igaz, igen, ahogy mondják, a műtét után, mint egy csettintésre, egyből megszűntek a panaszaim, ami tartott egy teljes évig, de sajnos nemrég ismét jelentkeztek a tünetek.

– Most, amikor kiújult az endometriózisod, mit javasol az orvosod?

– Nálam valójában nem is kiújult, hanem szintén a hasamon, de máshol újra kialakult. Ugyanúgy nem érinti semelyik létfontosságú szervemet. Hogy mi lesz most? Hompoth doktorral azt beszéltük, ez teljesen attól függ, meddig, mennyire bírom a fájdalmat. Folyamatosan kontrollra járok.

Negyvenegy éves vagyok, reménykedem egy korai menopauzában (nevet), hogy a következő műtétet húzzuk, amíg lehet.

Számomra az volt a legnehezebb, amíg el tudtam fogadni, hogy ezzel együtt kell élnem. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs a bélrendszeremben, a petefészkemen, a húgyhólyagomon stb. Azt kell, hogy mondjam, teljesen elfogadható ez a havi két nap. Ezzel együtt tudok élni, kérdés, hogy meddig.

•  Fotó: Pálffy Tünde archívuma

Fotó: Pálffy Tünde archívuma

– Hogyan hat az általad tapasztalt fájdalom a hétköznapjaidra?

– Saját családi vállalkozásban dolgozom, ez megkönnyíti a helyzetemet, el sem tudom képzelni, hogy ha olyan munkahelyem volna, ahol ezt nem fogadják el, akkor mi lenne. Aki például egy pénztárban áll, akinek ma, holnap és holnapután is ott kell állnia, az mit csinál? Rám sokkal erősebben hatott lelkileg ez a pár nap, mint a fizikai fájdalom maga.

– Egy korábbi beszélgetésünkkor említetted, hogy szégyenérzet is volt benned ezzel kapcsolatban…

– Először szégyelltem a szűkebb környezetem előtt, hogy nem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. Ugye, nálunkfelé csak az beteg, aki valami egyértelmű, súlyos betegséggel küzd. Hajlamosak vagyunk nagyon sokszor azt mondani, hogy „ááá, kényeskedik”. Abban, hogy ezt el tudtam fogadni, nagy szerepe volt a férjemnek, Sándornak. Segített, hogy ne kompenzáljak túl, amikor fájdalmaim vannak, és ne akarjak két erős fájdalomcsillapítóval úgy tenni, mintha jól volnék.

Most már úgy vagyok vele, hogy arra a két napra veszek egy könyvet, és azok az én olvasós napjaim. A férjem és a fiúk, lehet, hogy ezt megbeszélték, de olyankor nem kérdezik, van-e tiszta ruhájuk, mit eszünk, megyünk-e valahová.

Van egy már bolyhos, piros pokrócom, amit édesanyámtól kaptam, és az amikor a nappaliba a kanapéra kikerül, tudják, mi a helyzet. Ott vagyok velük, nem vonulok el, tanulunk, beszélgetünk, körbevesznek, szeretgetnek, de nincsenek elvárásaik. Ez nagyon sokat jelent. Előfordult, hogy például a családi rendezvényekre nem tudtam elmenni, igaz, hogy az utolsó egy évben, mielőtt megműtöttek.

– Gyógyszerekkel mennyire lehet csillapítani a tüneteket?

– 400-as Nurofent vagy 500-as Algocalmint szedek, nem biztos, hogy ez hosszú távon jót tesz a szervezetemnek. Ez is inkább csak enyhíti, tompítja a fájdalmat. Nálam még nem merült fel az a lehetőség, hogy hormonkészítményekkel leállítsuk a peteérésemet. Éppen ezért mostanában beszereztem pár olyan könyvet, ami a táplálkozással, életmódváltással ígér enyhülést. A családomban a nőknek általában ötven felett maradt ki a menstruációjuk, és negyvenegy évesen nem mindegy, hogy pár évig kellene fenntartani a mesterségesen előidézett menopauzát, vagy akár egy évtizeden keresztül.

– Miért fontos szerinted beszélni az endometriózisról?

– Azért tartom fontosnak, mert ha a betegségem kezdetén szembejön velem ez az információ, akkor lehet, összerakom fejben, hogy talán ez okozza az én tüneteimet is.

Ahogy én sem tudtam róla, hogy egyáltalán létezik endometriózis, úgy sokan lehetnek ezzel így.

Egy olyan fájdalom, amihez egy ideig hozzászoksz, de egy idő után annyira fokozódik, hogy nem tudod elviselni. És nemcsak a potenciálisan érintetteket volna jó tájékoztatni, de a környezetükben élőket is, hogy tudják, nem holmi kényeskedésről van szó.

Mi is az endometriózis?

Jóindulatú, krónikus betegség, amely során a méhnyálkahártyához hasonló szövet (endometrium) a méhüregen kívül is megtelepszik. Leggyakrabban a kismedencei és a hasüregi szerveket érinti. Ez a szövet a ciklus során ugyanúgy megvastagszik és vérzik, mint a méhnyálkahártya, de mivel nem tud leválni, krónikus gyulladást okoz. Hegszövetes csomók jelennek meg a szerveken. Ha a hashártya vagy a petefészek érintett, akkor erős alhasi fájdalom jelentkezhet, a bélfalak vagy a húgyhólyag érintettsége esetén pedig a menstruáció idején véres lehet a széklet vagy a vizelet. A petevezetők hegesedésének leggyakoribb szövődménye a meddőség. Kialakulásának oka nem egyértelmű, megfigyelhető azonban a családi halmozódás. Diagnosztizálása célzott ultrahang- és MRI-vizsgálattal történik, de előfordul, hogy csak a laparoszkópia ad biztos diagnózist. Gyógyítását befolyásolja az érintett életkora, gyermekvállalási tervei, de a tünetei erőssége és a betegség stádiuma is. A műtéttel eltávolítják a kóros szövetet, ugyanakkor a várandósság jelenthet átmeneti, a menopauza pedig tartós tünetmentességet. Szintén átmeneti javulást hozhat a mesterségesen, gyógyszerekkel előidézett, menopauzaszerű állapot.

Cikkünk a Nőileg magazin 2026. májusi számában jelent meg. Megrendelheted innen.

korábban írtuk

Mindenki mumusa – mit tegyünk, ha rettegünk a nyilvános beszédtől?
Mindenki mumusa – mit tegyünk, ha rettegünk a nyilvános beszédtől?

Az emberek zöme jobban fél a nyilvános beszédtől, mint a fulladásos haláltól, állítja egy kutatás – na nem úgy, hogy ha választani kellene… De miért is ilyen ijesztő mások előtt beszélni? És mitől jó ebben az, aki profin csinálja?

Hirdetés