Dániel Hunor két évvel ezelőtt kapott új szívet a budapesti Semmelweis klinikán, egyetlen esélyként az életben maradáshoz. A gyergyószentmiklósi fiatalember gyermekkora óta szívproblémákkal küzd, mégsem a nehézségekre fókuszál.
Mint ahogyan a női közösségben, a sorsközösségben is van megtartó erő: erről szól az Életfonal projekt, amely daganatos nőknek segít újra megtalálni női önmagukat. Pálfi Kinga pszichológus, stílustanácsadó mesélt a kezdeményezésről.
Kovács Gizella, azaz Gizi néni, vagy sokak számára a nagybetűs Tanci mindkét lábára lebénult. Négy éve nem tud kikelni az ágyból. És még így is megtalálja a szépet a mindennapokban, ő ad erőt másoknak.
A gyuladásos megbetegedésekhez gyakran kapcsolódnak lázas tünetek is. Ilyenkor mintegy első intézkedésként gyógynövényeket is használhatunk a lázas állapot csökkentésére.
Kezünkben a laboreredmény, de fogalmunk sincs, mi mit jelent. Az alábbi útmutató segít kicsit eligazodni a laboreredmények terén addig is, amíg megmutatjuk háziorvosunknak.
Évente körülbelül ötvenezren halnak meg valamilyen daganatos betegség miatt Romániában. Túlélési stratégia lehet, ha úgy teszünk, mintha nem lenne komoly baj. Dr. Borbényi Erika holisztikus onkológus főorvossal beszélgettünk.
Foltok a bőrön. Miért kellene ezt úgy felfújni? Nem fáj, nem viszket, „csak” egy esztétikai probléma. Ám stigmaként éli meg a legtöbb érintett, és hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy elfogadják magukat ezzel a bőrhibával. Ahogy Ráduly Csilla is tette.
Szász Lenke hétéves volt, amikor a pikkelysömör tüneteit észlelték rajta a szülei. Utólag azonban kiderült: a csaknem egész testét befedő, viszkető, piros foltokkal még mindig könnyebb együtt élni, mint azok szövődményeivel.
Ifjabb Buttu Arnold a Palma Hills zenekar frontembere, igazi vagány srác. Azt azonban csak kevesebben tudják róla, hogy örökletes betegségben szenved, fokozatosan veszíti el látását, látássérült és nemlátó gyermekekkel és gyermekekért dolgozik.
Nem singgel mérik az embert, ám Paluska Ilona testmagassága mindössze 105 centiméter. S bár számunkra, a társadalom számára ez határozza meg őt, ő a maga 46 évével köszöni szépen, jól van, és nem foglalkozik azzal, hogy törpenövésű.
Öt-tíz, tizenöt perc – sokszor ennyin múlhat egy emberi élet. Vészhelyzetben zsigeri ösztönünk a segítségnyújtás, a jó szándék azonban legtöbbször nem elég. Mit tehetünk, hogy valóban segíthessünk?
Egy évvel ezelőtt szembesült a diagnózissal: Non-Hodgkin limfóma. Maga sem tudta, mire számítson. A csíkszeredai Szabó Bianca betegsége történetéről mesél, hogy erőt és reményt adjon másoknak.
Éget, viszket, folyik, kellemetlen, és rögtön megszabadulnánk tőle. Négy nőből három átesik rajta legalább egyszer élete során. A hüvelygyulladás a leggyakoribb panasz, amellyel a nők orvoshoz fordulnak. Mégis keveset, és nem szívesen beszélünk róla.
Madaras Andrea 14 éves volt, amikor megkapta a diagnózist: Crohn-betegsége van. Tíz éve küzd a kórral és annak minden tünetével. Két évvel ezelőtt 35 kilóra fogyott, s – mintegy mementóként – fotósorozatban örökítette meg az akkori állapotát.
Téves nem létezőként kezelni az akaratlan vizeletvesztést – vélik az urológusok és a nőgyógyászok. A vizeleti inkontinencia egyrészt megelőzhető, és ma már számos kezelési lehetősége van, másrészt kellemetlenséget okozó tünetei pozitívan befolyásolhatók.
Közkedvelt székelyudvarhelyi bolt üzletvezetője, mindig van egy kedves szava mindenkihez, mosolygós, nyitott természet. Csillogó szemeit azonban néhány éve sötét napszemüveg mögé rejti. Jakab-Tóth Éva mesélt, miként sikerült ritka betegségét elfogadni.
A kolozsvári nyüzsgésben szinte fel sem tűnik Nagy Csengelle különleges külseje: szinte hófehér haja, halovány bőre. A Kovászna megyei albínó lány szerint ez a nagyváros egyik előnye, de súlyos látássérültsége miatt nagy kihívást jelent az új környezet.
Mindig azt mondta, hogy száz évet szeretne élni, de amióta diagnosztizálták a betegségét, már csak annyit mond, élni szeretne. A csíkszeredai Todiruț Adél sokszor elviselhetetlen ízületi fájdalmait a rheumatoid arthritis okozza.
Sokan írnak és beszélnek a klímaváltozás szorongató hatásáról, arról, hogy egyensúlyvesztésben vagyunk. A forró, embert és természetet kiszipolyozó nyári napok erőnket veszik. A kora reggeli és a késő esti órák váltak a mindennapok élhető idősávjaivá.
Tréner, táborvezető, a Fájdallam című nagysikerű kötet szerzője, a nagyváradi Grund School Egyesület alapítója: ezúttal Aczél Dóra válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Van egy zöld ruhám. Három éve folyton viselem, tehát örökzöld. Elfért benne pocak, plusz kiló, most meg jól fúj a szél alatta. Olyan lett, mint a fogkefe: mindenhova jön velem.
Számomra Olaszország egybecseng a szabadságérzéssel. Kultúráját magamba szippantva, túlzás nélkül szerelembe esek. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nehezebb időkben olasz zenét hallgatok, olasz filmeket nézek és repülőjegyet vadászok?!
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Több mint egy évtizede minden évben fesztiválozunk, ha esik, ha fúj, ha hőség van. Méltán mondhatom, hogy elmúlt években sokat fejlődtem a fesztiválöltözködés terén, ma már nem vétek alapvető hibákat, és nem két bőrönddel érkezem a táborba.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
Nőies, színes és kényelmes – röviden így lehetne leírni Balogh Kinga ruhatárát. A Príma Press Kft. kereskedelmi igazgatója valóságos színfolt az igazgatói stábban.
Kisbuszban élve, 268 nap alatt 51 067 kilométert tett meg a sepsiszentgyörgyi Tulit család: Éva, Zsombor, valamint gyermekeik, Eszter és Gergő. A Belső-Ázsiáig tartó, az arab világba is „benéző” utazás tapasztalatairól Éva mesélt.
Esküvői meghívást kapni mindig megtiszteltetés – de, amint meglátjuk a meghívót, legtöbbször az első gondolat ez: „Mit vegyek fel?”
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.
Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.