Nemzetközi és hazai statisztikák is azt mutatják, hogy a gyermekek, serdülők mentális egészségének megőrzése egyre nagyobb kihívás, egyre nagyobb százalékban veszélyeztetettek – figyelmeztet Molnár Katalin szociálpedagógus, nevelési tanácsadó. „Egy 2022-es kutatás szerint minden ötödik gyermek diagnosztizálható valamilyen mentális zavarral, és ezek a mutatók évről évre egyre aggasztóbbak lesznek. Nevelési tanácsadóként – többféle korosztállyal is dolgozva –
minden nap feltevődik bennem a kérdés, hogy miként lehetne jól, jobban segíteni ennek a felnövekvő generációnak, megelőzni a későbbi, nagyobb bajokat.
És nap mint nap azt a következtetést vonom le, hogy létfontosságú a szülőket megnyerni partnernek, hogy tudjunk hatékony eszközöket adni a kezükbe gyermeknevelési kérdésekben. Napnál is világosabb ugyanis, hogy együttműködés nélkül hiú ábránd abban reménykedni, hogy a mai generációk védve lesznek a lelki egészségre káros hatásoktól” – hangsúlyozza. Ha egészen konkrét lépéseket szeretnénk, akkor öt tartóoszlopot határozhatunk meg, amelyek gondozásához nagyon is hozzá tudnak járulni a szülők, magyarázza a szakember. „Az öt részterület kapcsán, ha pozitív tapasztalatokra tesznek szert a gyermekek, az megalapozhatja az egészséges önbecsülés fejlődését, sőt, ezen túlmenően megerősödhet bennük az élet értelmes voltának az érzése” – teszi hozzá Katalin.
Pozitív kapcsolatok
„A gyermekek a legfontosabb tapasztalataikat a pozitív kapcsolataikból nyerik, olyan kapcsolatokból, amelyekben megbecsülésben van részük, ahol oltalmazottnak élhetik meg magukat” – fejti ki a nevelési tanácsadó. De mit tehetünk mi, szülők ennek érdekében?
Egyrészt fejlesszük gyermekeink kommunikációs képességeit azzal a hittel, hogy a pozitív töltésű kommunikáció pozitív kapcsolatokat teremt. Nem árt ugyanakkor felülvizsgálni a szülői-nevelői közlés tartalmát, a tiltó, parancsoló, utasító hangnem helyett az őszintén érdeklődő, elfogadó, érzelmekre rezonáló kommunikációt tűzzük ki célul. A szakember ugyanakkor azt is tanácsolja, hogy
készítsünk közös terveket annak érdekében, hogy a gyermekeinkben erősödjék az összetartozás érzése.
„Teremtsünk alkalmakat a bensőséges beszélgetésekre. Figyeljünk fel gyermekeink egyedi vonásaira, bátorítsuk őket, nevezzük nevén a jó tulajdonságaikat. De fejlesszük gyermekeinkben a mások hibáival szembeni megértés képességét is. Sőt, tanítsuk meg gyermekeinket konstruktívan bánni a helytelen magatartás következményeivel. De legfőképp: leljük örömünket gyermekeinkben!” – sorolja.
A hozzáértés gyakori megtapasztalása
„Saját képességeik megtapasztalásának az érzését kelti a felnövekvő gyermekekben, ha fontosak ebben a világban, létezésüknek értelme van” – szögezi le Katalin. Ezért bátorítsuk teljesítményre őket, csalogassuk olyan helyzetekbe, ahol felismerhetik képességeiket. Bízzunk rájuk feladatokat, hagyjuk, hogy önmaguk keressék a megoldásokat. „Nevezzük nevén gyermekeink képességeit, és ismerjük fel munkavégzésük jellegzetességeit” – tanácsolja. Ugyanakkor a szemléletváltás fontos része, hogy
velük együtt igyekezzünk kihívásnak tekinteni a problémákat, és fejlesszük a megoldás megtalálására irányuló gondolkodásmódjukat.
„Tudjunk átadni a gyermekeknek a felelősségekből – nyilván az életkoruknak megfelelő szinten –, hisz csak ez tudja fejleszteni a felelősségvállalás képességét. Erősítsük bennük az »életfeladatok« teljesítésének készségét, például értékeljük, ha az ő szintjükön nehéznek minősülő feladatokban, kihívásokban helytállnak” – magyarázza a nevelési tanácsadó. Ugyanilyen fontos a saját működésünkbe is betekintést nyújtani a gyermekünknek: időről időre mondjuk el, hogy mit miért teszünk, vagy nem teszünk. Sokkal motiváltabbak lesznek, ha értik az okokat.
Tájékozódási képesség (célok és értékek)
„A gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt szükségük van arra, hogy életüknek céljai és központi értékei legyenek, amelyek irányt mutatnak, a tevékeny élet kihívását jelentik” – veti fel a szakember. Szánjunk tehát időt arra, hogy beszélgessünk gyermekeinkkel a céljainkról és terveinkről. Hasznos lehet, ha olyan emberekről mesélünk nekik, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy valami különlegeset vigyenek végbe az életükben. Hallgassuk meg őket is a céljaikról, terveikről. „Ne bagatellizáljuk, becsméreljük a céljaikat, ne csak a felnőtt szemüvegén keresztül tudjunk ezekre tekinteni” – figyelmeztet Katalin.
A célok, tervek elérésének fontos része a fegyelem és a szabályok felállítása. Szabályos ritmus szerint éljünk, alakítsunk ki értelmes rituálékat – tanácsolja a szakember.
Ellenben fogalmazzuk meg egyértelműen a játékszabályokat, hogy az a család minden tagja számára világos legyen, és önkényesen, minden magyarázat nélkül ne változtassunk a szabályokon. Kiemelten fontos ugyanakkor, hogy mi magunk is éljünk érték-irányított életet, hisz csak így tudunk hitelesek maradni. Nevezzük nevén az igazán értékes dolgokat, meséljünk arról, hogy mi honnan szerezzük az erőt a nehéz helyzetekben való helytálláshoz – folytatja a szakember. A cél tehát az, hogy kialakítsuk az összetartozás érzését, hisz ez pozitívan hat a gyermekek biztonságérzetére.
A jó emberré válás igénye
„Erősítsük gyermekeinkben az érzést, hogy ők jó emberek, és hogy jónak lenni jó” – tanácsolja a szakember. Bár azt gondolnánk, mégsem biztos, hogy saját jóságuk egyértelmű gyermekeink számára. Mit tehetünk hát?
Ismerjük el gyermekeink jó cselekedeteit, fejezzük ki elsősorban szóban.
Az apróbb, pozitív változásokat is nyugtázzuk elismerő szavakkal. A gyermekek hazugságát ne tekintsük a gonoszság jelének, beszéljünk a hazudozásról, de ne ítéljük és címkézzük miatta gyermekünket. „Meséljünk történeteket az egyéni kezdeményezés bátorságáról, és teremtsünk olyan alkalmakat, amikor szeretetteljesen cselekedhetnek mások érdekében” – sorolja még Katalin.
Az életörömre való képesség
„Az utolsó, de semmiképp nem a legkevésbé fontos tartóoszlop, hogy figyeljünk arra, hogy a gyermekeink minél gyakrabban élhessenek át vidám, gondtalan, könnyed órákat, hisz közismert tény, hogy az életörömet sugárzó személyiségek vonzzák a többi embert” – hangsúlyozza a szociálpedagógus. Mit feltételez ez?
Igyekezzünk fejleszteni gyermekeinkben a rácsodálkozás és a kíváncsiság képességét, egyrészt magunk is jó példát mutatva.
Tekintsük gyerekeink bolondozásra való hajlamát vitalitásuk jelének, tartsuk szem előtt az érzékszervek edzését, tegyük lehetővé számukra, hogy megtapasztalhassák a könnyedség érzését.
„Az öt tartóoszlop olyan, mint öt olyan forrás, amelyet jó, ha időről időre gondozunk, táplálunk, megtisztítjuk a szabad áramlását akadályozó tényezőktől. Nyilván mindezt csak akkor tudjuk igazán jól tenni, ha számunkra is fontosak ezek az értékek. Ha nemcsak mondjuk, hanem éljük is. Hitelesen” – összegez a szakember.
A Viktor E. Frankl nevéhez köthető logoterápiás irányzat szerint az ember elsődleges motivációja az élet értelmének a keresése, értelemvágyának frusztrálódása esetén pedig megbetegszik. Leszögezi, hogy az élet értelme emberről emberre, napról-napra változik, függetlenül attól, hogy épp hány éves valaki. Frankl számára kulcsfontosságú az értékek keresése, konkrétan az alkotói-, beállítódási- és az élményértékek megtalálása, valamint az öntranszcendenciára való képesség, azaz, hogy miként tudunk túllépni korlátainkon, egy magasabb rendű érték megvalósítása érdekében. Frankl egyik ismert tanítványa, Boglarka Hadinger gyermeknevelési tanácsadó, terapeuta sokéves szakmai tapasztalatából született egy nagyon olvasmányos, de ugyanakkor nagyon mély filozófiai gondolatokat rejtő könyvecske, a Bátorság az élethez ami a szülőknek, nevelőknek ad konkrét ötleteket a gyermekek önbecsülésének, önbizalmának a fejlesztéséhez.
