Elméletben olyan egyszerűnek tűnik, míg a gyakorlatban sokunknak elég nehéz megtapasztalni a jelenlétet, benne lenni a pillanatban, igazán megélni a mai napot. Széles spektrumon mozog a jelenhez való viszonyunk, hiszen meghatározó ebben az élethelyzetünk, személyiségünk, berögzült sémáink.
Egészen mást jelent a jelenlét egy egyedül élő embernek vagy egy négygyerekes anyukának, egy sebésznek vagy menedzsernek.
Pedig nincs különbség, az óra mindenkinek egyformán ketyeg, csak van, aki áramlik a flow-ban, van akinek kellemetlen a most, és van akinek muszáj itt lenni. Népszerű téma manapság a tudatos jelenlét, nem is véletlenül, hiszen annyira a figyelmünkre hajt a fogyasztói társadalom, hogy a dolgok megszerzése mellett elfelejthetjük: az életünk ma történik.
Tudatos jelenlét
A tudatos jelenlét megélésének gyakorlására talán az egyik legnépszerűbb módszer a mindfulness. A szemlélet mögött számos tudományos kutatás áll, melyekkel azt vizsgálták, hogyan tudjuk befolyásolni elménk, gondolataink működését. Rita Weintraut kutató pszichológus, mindfulness tréner egy TED-előadásban részletezi a gyakorlat lényegét: „a mindfulness nem azt jelenti, hogy konstans boldogok vagyunk. Azt jelenti, hogy engedjük a pillanatnak, hogy olyan legyen, amilyen. Engedjük az érzéseinknek is, hogy olyanok legyenek, amilyenek.” Beszél egy harvardi kutatásról, melyben bizonyították, hogy ébren töltött létünk majdnem felét az elménk valahol máshol tölti, nem pedig a jelenben. Gondolataink a múltban vagy a jövőben aggódnak, ábrándoznak, elképzelt lehetőségeket vázolnak fel, melyek a legtöbb esetben nem is úgy következnek majd be.
„Az elménk elkalandozása nemcsak stresszkeltő, hanem boldogtalanabbá is tesz, sőt, kiszolgáltatottabbá a betegségekkel szemben” – mondja a kutatás eredményeiről a pszichológus.
A jelenre való figyelés olyan pozitív változásokat hozhat, mint az immunaktivitás, szellemi teljesítőképesség, koncentráció növekedése és javul a rövid távú memóriánk.
Úgy légy a mában, hogy terved van holnapra
Gyakran úgy tűnhet, hogy csupa ellentmondásba ütközünk, amikor a jelen megéléséről van szó. Ha tervezünk, lépésekre bontjuk a jövőbeni elképzeléseinket, máris kiléptünk a mából, és távlatokban kalandozunk. Akkor hogy maradjuk a mában, a jelenben? Csakhogy
a tervezés ebben az esetben már egy tudatos folyamat, nem pedig csapodár gondolataink elengedése.
A tervezés szükségszerű egy család, közösség, vagy feladataink működtetéséhez. De még egy utazásra sem igazán indulunk el tervezés nélkül. A versenysportban különösen igaz, hogy amit ma teszel, annak az eredményét, sikerét holnap kapod meg. S bár a sportolók folyamatosan a jövőbeni sikerért dolgoznak, annak érdekében azonban nagyon tudatosan a jelenben kell cselekedniük.
Táplálkozás, lazítás – mértékkel
Fodor Emese sokszoros román bajnok hegyikerékpáros, ugyanakkor 2019 óta Európa-bajnok terepduatlonban. „Első osztályos koromtól versenysportolok, a kerékpár előtt kézilabdáztam, föl sem merül bennem, hogy például sört kérjek ilyenkor” – magyarázza a székelyudvarhelyi sportoló, miközben cukormentes limonádét próbál rendelni magának. „Ahhoz, hogy elérjed a célod vagy a sikert, szerintem ez alap” – avat be az önmegtartóztató és mértékletes életmódjába Emese. „De múlt héten, verseny előtt például megittam egy barna sört. Azt is „szakmailag”. Mert elernyedsz tőle, elbágyaszt, kilazít. Este, lefekvés előtt direkt vittem be a szervezetembe, hogy egy jót aludjak. De csak egyet, és az finom legyen, ne akármilyen”. Nem habzsolja a mának élés kulináris élvezeteit sem Emese. Nagyon tudatosan táplálkozik, tudja már, szervezetének mikor mire van szüksége. „Cukrot elvileg vihetnék be, de nem eszem már nagyon sok éve, mert nem jó a szervezetemnek. Bizonyos dolgokat az egészségemért vagy a fittségemért csinálok.”
