Legyeskedtek volna körülötte, de a leány nem volt hajlandó beadni a derekát. Az apja azonban unokára vágyott, akit babusgathat a királyi lakosztályban, tudniillik a folyton kiújuló köszvénye miatt elege lett a hadjáratokból. Addig beszélt, mígnem a szépség beleegyezett abba, hogy felvonultatják neki a nagyvilág válogatott fess fickóit, hogy párt válasszon magának.
Volt olyan, aki a bűvös kockát bekötött szemmel kirakta kevesebb mint húsz másodperc alatt, a másik néhány pillanatra megállította a globális felmelegedést, de akadt olyan is, aki egy kardsuhintással elvágta maga alatt a combnyi vastagságú ágat. A királylány rájuk sem hederített.
Éppen az egyik híresség hencegett, hogy képes a gázórát az elméje erejével visszaforgatni, amikor a lány arra lett figyelmes, hogy a sok epekedő kandúr között van egy fiú, aki rá sem bagózik, bámult kifelé az ablakon, mint munkaidőben a mozdonyvezető. Megbökte a lány az apját, és rámutatott a fiúra, mire az felpattant a trónusáról, odarohant, és füstölögni kezdett a fiúnak:
– Megbocsásson, királyuram, engem nem érdekel a leány – mondta a fiú mindenki füle hallatára –, én csak elkísértem a barátomat – mutatott az egyik ifjúra, aki éppen a felső hidat próbálta megcsinálni úgy, hogy közben xilofonon pötyögtette a Fürelizt, vagy mit.
Hej, de begerjedt ettől a király, de még a lánya is belepirult a szégyenbe.
– Tömlöcbe vele – üvöltözte –, majd csavarunk egyet a nyakadon, hogy megtanuld, merre kell nézned, amíg a király közelében állsz.
ő maga is csak állt az ablak előtt, és bámulta a messzeséget. Egész este bosszankodott, hajnal felé pityergett, másnap pedig végig zokogott. Hiába faggatta az apja, hogy mi baja van, egy szót sem szólt, csak sírt, mint a záporeső.
Harmadnapon korán reggel viszont a király elé kérezett a főporkoláb, és falfehéren bejelentette, hogy a legénynek nyoma veszett, miután a királylány meglátogatta az éjszaka a tömlöcben.
A király vakargatta egy darabig az állát, majd sóhajtott egy nagyot, s azt mondta:
– Nem, semmiképp. Most éppen a boldogságot kergeti.
korábban írtuk
Fodor Györgyi: Kicsi a lakás, nagyobbat kíván
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
