Brigitte Macron-t nem akartuk ilyesmivel zavarni (a francia elnök, Emmanuel Macron 24 évvel idősebb felesége – szerk. megj.), maradtunk hát erdélyi valóságunk talaján, és nagyon örültünk annak, hogy Mária megosztotta velünk a történetét. „Amikor összeismerkedtünk, pár hétre voltunk a kerek születésnapjainktól. Ő a 30-tól, én a 40-től. Akkor egy barátom mondata csengett a fülembe: «a szeretetet, ahonnan jön, onnan kell fogadni». És nem is filóztunk túl sokat a korkülönbségen, azt hiszem. Nagyjából ugyanazokon a dolgokon tudtunk nevetni, ugyanazok a dolgok érdekeltek, sok mindenben egyetértettünk, és amiben nem, arról tartalmasan tudtunk vitázni. Ugyanazoknak a dolgoknak örültünk. Egymásnak. És ezek mellett bolhányira törpült a korkülönbség.
Felmerült-e, hogy mi lesz, amikor mondjuk ő 50 éves férfi lesz, ereje teljében, én meg egy hervadó félben lévő, 60 éves nő? Nem igazán.
Akkoriban jó nőnek tartottam magam, és nem tudtam negatívan gondolni erre a helyzetre. Hosszú távra terveztünk, és kényelmesnek éreztem ezt a perspektívát. Végül egy évig tartott a közös kalandunk, együttélésünk. Nem is egyértelmű, hogy miért maradt abba. Én úgy gondolom, az anyukája «vitte el», akinek nem tetszett, hogy nekem már gyerekeim vannak, akikre az ő (kis)fiának kell vigyázni. Szóval, a szülőkről való leválás talán olyan téma, amivel számolnia kell annak, aki fiatalabb társsal kezd.”
Van-e ideális korkülönbség?
A párkapcsolati korkülönbséggel kapcsolatos nézeteket evolúciós szempontok és társadalmi sztereotípiák is befolyásolják, például az, hogy a nők hamarabb válnak éretté. Emiatt sokan azt tekintik ideálisnak, ha 5-6 évvel idősebb a férfi, bár ez változóban van. „Gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy manapság már nem hagyatkoznak erre a párok. Felgyorsult világot élünk, a családalapítás ideje kitolódott. Az «ideális» korkülönbség helyett jóval fontosabb, hogy mentálisan, érzelmileg mennyire kompatibilisek a párkapcsolat tagjai. Nem annyira a kor, sokkal inkább az érzelmi érettség a fontos faktor a párkapcsolatokban” – fogalmaz Mészáros Andrea pszichoterapeuta, párkapcsolati szakember.
Az előítéletek okozhatnak nehézséget azoknak a pároknak, ahol tíz-tizenöt éves korkülönbség van. A szakember szerint az ítélkező viszonyulással, beszólásokkal (a gyermeked/anyád lehetne, annyi idős, mint a lányod, stb.) bizony gyakran meg kell küzdeni.
Jóval megengedőbb a társadalom azzal, ha a férfi az idősebb, a fordított változat szinte tabunak minősül. „Mifelénk még nagyon erősen érvényesül a generációkon átívelő «tudás»: hogyan kell «helyesen» élni az életet.
Bár ma jóval többen tanulnak tovább, ám ezen a téren is még sok minden a «kell»-ek világához tartozik. Ha a nő az idősebb, és úgy látja a szülő, hogy esetleg ezért nem lesz unoka, akkor ez a «hogyan kell élni helyesen» elv sérül, és az ebből fakadó feszültség gyakran a pár együttmaradásának ellehetetlenítéséhez vezet, nem tudja a közösség befogadni, mert egyszerűen nem illik a képbe.”
Mit keresünk? Apát? Anyát?
Pszichológiai szempontból nem lehet megkerülni az anyapótlék, apapótlék jelenséget. „Ahol ilyesmi húzódik meg a háttérben, ott elég komoly nehézségekre, érzelmi hullámvasútra lehet számítani. Még akkor is, ha nagy szerelemmel kezdődik a viszony, sajnos előbb-utóbb előjönnek a problémák, megtörik a kapcsolat íve. Egyfajta funkciókapcsolatban működnek a felek, a megdolgozatlan anya-gyermek, apa-lánya problematika a hálószobában és a konfliktusokban is megjelenik. Egyébként, ha valami nagyon intenzíven kezdődik, már akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy mi áll az elsöprő, élet-halál-szerű érzelem mögött, ez a lobogás általában jelzés lehet, hogy ott a tudatalatti folyamatok beindultak” – véli a pszichoterapeuta.
Ha nem elfojtott igény irányítja a feleket, hanem önismerettel rendelkező két felnőtt ember köti össze az életét, ott a korkülönbséggel járó kihívásokat is könnyebben veszik. „Ahol a férfi idősebb, ott részéről evolúciós szempontból is elég egyértelmű, hogy a fiatal nő egy egészséges anyajelölt lehet.
A nőt pedig az ösztönök is hajthatják, számára az idősebb, már egzisztenciával, stabilitással rendelkező férfi jelentős vonzerővel bír, ugyanis evolúciós igényünk ez nekünk, nőknek, hogy biztonságban szeretnénk gyermeket vállalni”
– mondja Mészáros Andrea, majd hozzáteszi, hogy ez a könnyebben értelmezhető forgatókönyv. „Amikor azonban a nő az idősebb, akkor általában valamiféle értékrend mentén tudnak kapcsolódni a felek. Például nagyon elbűvöli a férfit a nő érettsége, vagy az, hogy már leküzdötte a gátlásait, a megfelelési vágyait, és szabadabban lehet megélni vele egy kapcsolatot. Főleg akkor működik ez jól, hogyha idomulnak egymáshoz, ha az idősebb, jelen esetben a nő fiatalodik a férfihoz, a férfi pedig érik a nő felé, és «középen» találkoznak. Nagyon szép és egészséges kapcsolatok bontakozhatnak ki ebben a változatban is.” A pszichoterapeuta szerint ennek a forgatókönyvnek azonban valós nehézsége a gyermekvállalás, ellentétben azzal, amikor a férfi idősebb, mert ott ez a tény általában nem okoz problémát.
És tényleg nem!
Bár Iringónak voltak „korához illő” kapcsolatai, a vonzalom az idősebb pasik iránt mindig megvolt. „Brad Pitt és Robert Redford is negyven éves koruk után kezdett el igazán tetszeni nekem, Zac Efron meg még mindig nem elég idős, hogy sármosnak találjam” – mondja nevetve. Férje csaknem két évtizeddel idősebb nála, és határozott nemmel válaszol, amikor rákérdezünk: feltűnik-e neki ez a nagy korkülönbség. „Ez csak külső szemlélőként nagy szám. Persze, volt az életemben egy pillanat, amikor komolyra fordultak a dolgok kettőnk között, és leültem végiggondolni, hogy ez mivel jár, mik lehetnek a buktatói, a kellemetlen vonzatai. És akkor eldöntöttem, hogy nem érdekel, bevállalom azt a 18 évet. Azóta pedig sosem agyaltam ezen. Az igazat megvallva,
egy dologban érzem, hogy más-más generációhoz tartozunk: abban, hogy kicsit nehéz összehozni a barátainkat, mert amíg az én generációm most tart a családalapítás időszakában, addig az ő generációjának lassan egyetemista gyerekei vannak.
Szóval, különféle társaságaink vannak – de ez abból is fakad, hogy egy ideig más-más városokban éltünk. És hát, mindketten kijárunk mindkét generációval, csak többnyire szerre.”
Mint meséli Iringó, kezdetben voltak rosszalló pillantások, de így tizen-plusz év után már a környezetüknek is természetes. „Akadtak «jóakarók» is, akik azon aggódtak, hogy «jaj, és akkor mit szól a párod, ha el akarsz menni bulizni? Elenged?» Hát, egyrészt a kapcsolatok nem arról szólnak – nagy korkülönbséggel sem –, hogy a másik el kell engedjen. Normális beszélgetések, megbeszélések vannak. Másrészt, ha lehetett, együtt mentünk bulizni.” A szabadság kérdése Iringó szerint túl gyakran felmerül nagy korkülönbséges kapcsolatok esetén, de úgy véli, ez nem csak az ilyen esetekben téma. „Azt sem kell elfelejteni, hogy ideális esetben egy ilyen kapcsolat nem azt jelenti, mint amikor a filmben a szőke, huszonéves csaj összejön a hatvan pluszos sugar daddyvel (bocs a sztereotípiáért!), hanem azt, hogy két ember egy hullámhosszon van, egymásba szeretett, közös az érdeklődésük, a terveik, az álmaik, jókat nevetnek, és beszélgetnek együtt. Nevetés közben senki nem számol éveket.”
Különbségek, kihívások
Az önismeret minden párkapcsolatnál alapvető fontossággal bír – ha van, ha nincs nagy korkülönbség. „A nagyobb korkülönbség esetén érdemes azonban kiemelni, hogy a felek más-más életszakaszban vannak a koruk miatt. Az idősebbnek lehet, hogy volt már házassága, gyerekei vannak, a fiatalabb eközben például a karrierjét építi. Más-más kihívások állnak előttük, és emiatt nagy figyelmet kell fordítaniuk az egymást támogató, «mi tudat» kialakítására, fenntartására. De nem a fuzionális fiatal szerelem szintjén, amikor összeolvadunk, hanem az igazi, egymást erősítő, támogató társak szintjén. Ez adott esetben
nagyobb megértést igényel, például, ha a fiatalabb többet dolgozik, vagy ha az idősebbre a már nagy gyerekei különböző feladatokat rónak. Mélyebb tolerancia szükséges ahhoz, hogy ezekkel együtt tudjon fejlődni a párkapcsolat.
Egyébként, éppen az említettek miatt, azt látom, hogy az a bizonyos rózsaszín ködös szerelem sok ilyen párnál nem jelenik meg. Egyszerűen azért, mert annyira «felnőttes» életet élnek, olyan feladatokkal néznek szembe, hogy nem fér bele az életükbe az első időszak romantikusabb periódusának megélése, amikor csak egymásra tudnak koncentrálni. Önmagában ez is egy nagy kihívás” – hívja fel a figyelmet a pszichoterapeuta.
Mi veszélyezteti a párkapcsolat tartósságát?
A fentiek alapján most sorba rendezzük az esetleges akadályokat, nehézségeket: lesz-e gyermek vagy sem, elfogadja-e a párt a közösség, a családdal összehozható-e a más generációhoz tartozó pár, aztán ott van az életszakaszok különbsége, végül a listát Mészáros Andrea a jövőtervek témájával és a szexualitással egészíti ki. Ezek azok a területek, ahol bizony dolguk lehet a korban egymástól nagyon különböző feleknek. „A jövőterv, az, hogy hová, merre halad a pár, és ha nagy a korkülönbség, akkor bizony, a jövő kérdése egy óriási kérdőjellé válik.
Az idősebb hamarabb fog elmenni a kapcsolatból, bár lehet, hogy éppen ez teszi lehetővé a rövidebb, de intenzív kapcsolatot, mégis az, hogy közelebb van a veszteség lehetősége, lelki megterhelést is jelenthet.
Érdemes ezt tudatosítani, mert akkor vállalhatóvá válik”. A szexualitás kihívásait is az öregedés felől közelíti meg a pszichoterpauta. „A korral együtt változik a test, a szexuális igény, a szexualitáshoz való viszony. Ugyanakkor a korkülönbség pezsdítő hatással is bírhat a hálószobában, de csak akkor, ha a felek mernek, tudnak egymáshoz közeledni, az idősebb inkább fiatalodik, és nem belekényelmesedik a kapcsolatba” – jegyzi meg.
Amiért érdemes megküzdeni
Nyereséggel is járhat a nagy korkülönbség, hiszen a „fiatalodással”, az egymáshoz való közeledéssel, a kihívások tudatos megélésével egy olyan vitalitás születhet meg a kapcsolatban, amikor már gondtalan örömöt tudnak megélni a felek, például, mert az egzisztenciális feltételek már adottak, ha túl vannak a kisgyerekek periódusán, utazhatnak, hódolhatnak a hobbijaiknak. Gyakran erős életigenlést lehet az ilyen pároknál megtapasztalni.
Mészáros Andrea kiemelten hangsúlyozza az egyéni és páros önismeret fontosságát, amely sokat segíthet a nagy korkülönbséget vállaló párkapcsolatok tartósságában. „Vannak olyan párok, amelyek már a viszony elején megkeresnek, mert kapcsolatukban észrevesznek visszatérő mintákat, és azt mondják, hogy «szeretem annyira a másikat, hogy vele nem akarom elrontani», vagy ugyanazt a forgatókönyvet játszani, mint esetleg az exekkel. Szóval,
körkülönbségtől függetlenül, bármikor lehet és érdemes szakemberhez fordulni, érzelmi, párkapcsolati fejlesztő terápián részt venni. Ez egy minőségi dolog, és minőségi változást hozhat.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben, ha párkapcsolati tanácsadásra, terápiára megyünk, azzal épp a párkapcsolat melletti elköteleződésünket bizonyítjuk, és ezt is fogjuk erősíteni. Ha bármi a szerelem útjába áll, például gyermekvállalás, a környezet elutasítása, ezt is sokkal jobb egy külső, objektív szakemberrel átbeszélni, átdolgozni, a kommunikációban egy objektív, harmadik fél nagyon sokat tud segíteni” – összegez Mészáros Andrea.